Voltak, akik kritizálták az In The Woods... előző albumát, de objektív füllel hallgatva a Pure bő két év távlatából is több mint korrekt anyag, a magam részéről legalábbis úgy gondolom, hogy ihlethiányban szenvedő zenészek nem nagyon írnak olyan dalokat, mint a The Recalcitrant Protagonist. A Cease The Day képében most megérkezett a folytatás, és vele az idei év egyik legjobb albuma.
Bár néhány napja már nyilvánosságra hozták, Anna Von Hausswolff tegnap tette közzé Facebookján ezt a Yann Tiersennel közös dalt egyfajta karácsonyi ajánékként, melynek címe Koad. A francia avantgárd zeneszerző és előadóművész, akinek munkáját többek között olyan filmzenék dicsérik, mint az Amelie csodálatos élete, vagy a Good Bye Lenin!, majd' hat perces, környezeti hangokat tartalmazó szerzeménye pont olyan, mint amire a két közreműködő neve alapján számíthatnunk: minimalista, emelkedett, éteri, és tele van szépséggel. A drónfelvételes természeti képekből összevágott videó a maga egyszerűségében szintén gyönyörű. Az ilyesmire fogékonyak mindenképpen hallgassák meg!
Többé-kevésbé köztudott, hogy Brendan Perry érdeklődésének középpontjában évek óta a görög és török zene, illetve kultúra áll. A Dead Can Dance kilencedik teljes stúdióalbuma, a Dionysus talán még direktebb formában tükrözi ezt, mint a duó újbóli egymásra találása után 2012-ben megjelent Anastasis anyaga, hiszen ezúttal kifejezetten a bor és mámor görög istenéhez kapcsolódó rítusok és rituálék adják a lemez fő témáját.
A kortárs művészet időről időre produkál olyan megmozdulásokat, amelyek zavarba ejtik a közönséget. Most egy olyan együttműködés szem- és fültanúivá tesszük olvasóinkat, amelyhez képest Kazimir Malevics Fekete négyzete, Marcel Duchamp Forrása, Mark Rothko több négyzetméter alapterületű barna tónusai, vagy John Cage 4:33 című darabja bátortalan próbálkozásokká halványulnak: egy elmés videóművész ugyanis a napokban azt találta ki, hogy Yoko Ono 2010-es, Modern Művészetek Múzeumában tartott, mit mondjunk, performansza kitűnően illik a Cannibal Corpse legnagyobb slágerének instrumentális változatára. Részünkről minden további kommentár szükségtelen. Műélvezeti lehetőség a hajtás után.
Ha azt mondjuk, New York és underground zenék, akkor az egyszeri zenehallgatónak leginkább a CBGB's, a Biohazard, a Prong, az Anthrax, vagy az Overkill, meg ezen zenekarok holdudvara ugrik be elsőre, esetleg a színtérről manapság is rettenetesen hiányzó Type O Negative. A továbbiakban ezekről a zenekarokról egy szót sem ejtünk, ugyanakkor felhívjuk a figyelmet a szintén ebből a városból származó Krallice munkásságára, abból az egyszerű okból, hogy korábban csak utalás szintjén volt szó róluk a Lángolón, és most épp van idő kiköszörülni ezt a csorbát.
Október 19-én jelenik meg az első Perihelion-nagylemez Zeng címmel a francia Apathia kiadó által. (Neokhrome név alatt már volt egy Perihelion című album, innen is jött az átkeresztelés a magyar nyelvre váltással együtt.) Az avantgarde post-metal címke alatt futó debreceni zenekar lemezéről eddig csak egy rövid teaser jelent meg, most viszont itt az első teljes dal, amihez ráadásul klipet is készítettek egyből. Elsőre talán meglepő lesz a szám, de nem kell félniük azoknak sem, akik a black metalos csépelésért vannak oda. A klip meg pont illik a Perihelion zenéjéhez.