Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Tegnap hallottuk a hírt, hogy valami komolyan készülődik a Guns N' Roses háza táján. Titokzatos twitteres üzenetekről, jólértesült bennfentesekről és családtagokról suttog a zenei sajtó. Mi, a Lángoló Gitárok munkatársai, minden tiszteletünk és szeretetünk mellett nyíltan vállaljuk ellenérzésünket egy esetleges kiábrándító újjáalakulással kapcsolatban. Épp ezért nemzetközi petíciót indítunk, annak reményében, hogy meg tudjuk győzni Axléket arról, nincs értelme a dolognak. A folytatásban rengeteg érvet sorolunk fel, amelyek biztosan titeket is a mi oldalunkra állítanak majd.
Kevés olyan, igazi gyökér van a rockvilágban, mint az ötvenedik életévét nemrég betöltő Axl Rose. Az egykori indianai parasztlegény hosszú, keserves szopásokkal teli, rögös utat tett meg azért, hogy feljusson a csúcsra, ahol aztán eltöltött pár, mániákus egoizmusával a környezetének elviselhetetlenné tett évet, majd szépen lassan lezuhant a befont hajú-felpuffadt arcú valóságba. Axl azonban az istennek nem hajlandó felfogni, hogy már nem az az ünnepelt sztár, akinek mindenki mindent megbocsát és engedelmesen térdre rogy előtte, hogy orálisan kényeztesse a királyi hímtagot, hanem egy lecsúszott rocker, aki egy haknizenekar élén próbál megélni abból amit 1987 és 1990 között elért.