Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Tudjátok, van az az érzés, amikor tíz minősíthetetlenül rossz vagy maximum közepes lemez után rátalálsz arra az egyre, amire nem nyomsz egyből shift+delete-et, sőt, idővel nagyon jóban lesztek egymással. Hiába van telerakva a playlisted mindenféle más cuccal, valahogy mindig annál az egynél kötsz ki, de sokadik hallgatás után sem tud annyira kiüresedni, hogy simán továbblépj. Na ilyen idei lemezekből bátorkodtam összeszedni nem kevesebb, mint 15 darabot, szigorúan az elektronika területére koncentrálva. Ezen lista első harmadát olvashatjátok most, erősorrend nélkül, folytatás a napokban következik. Osztályozástól itt eltekintenék, beszéljenek inkább a szavak, még ha nagyobb nyűg is végigolvasni az egyperceseket, mint rápillantani a perjel két oldalán lévő számra.
A jelenleg Kínában élő, de amúgy belga ambient-producer Brock van Wey (vagy ha úgy jobb, bvdub) nem arról híres, hogy sokáig üljön egy új megjelenésen, sőt, igazából nála az számít rendkívülinek, ha egy évben nem jön ki legalább vagy 3-4 lemeze. Nem ez volt a helyzet a Home-mal, amin Brock nagyjából 2 évig kotlott, pedig amit előre tudhattunk róla, az mind nagyon ígéretes volt, már csak a kiadó Echospace miatt is (még 2009-ben itt jött ki a máig egyik legnagyobb sikereként számon tartott White Clouds Drift On And On). Na meg elmondta annak idején, hogy az új albumon a kezdeti dub technós énjéből is megpróbál meríteni egy kicsit (ennek mondjuk nem sok nyoma lett végül), és hát a végeredmény nem kicsit lett súlyos, az Echospace-főnök és mellékesen dub techno-félisten Steven Hitchell konkrétan