Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Már szinte minden fontosat leírtunk eddig, amit lehet az ausztrál DZ Deathrays zenekarról, szóval most csak iderakjuk az egy hete megjelent Northern Lights című dalhoz készült videoklipet. Az electropunkról elszállósabb hangzásra váltó duó klipjében túl sok megfejtés nincs, számítógépes grafikával alakították át magukat és környezetüket, aminek olyan hatása van, mintha éppen összeakarna omolni az emberek körül a mátrix.
Tavalyról még adósok vagyunk pár kifejezetten klassz lemezzel, amik közül összeszedtünk most négyet, hogy galád módon zajos rocklemezeknek skatulyázzuk őket, és röviden elmondjuk róluk miért is annyira jók. Két együttes tavaly hozta ki a bemutatkozó lemezét, de amíg a kanadai Metz zajos neo grunge-ban utazik, addig az ausztrál DZ Deathrayst már inkább hívnánk ordas electro punknak. A brit Pulled Apart By Horses megkomolyodni látszik a második lemezén, míg a nashville-i Heavy Cream egyelőre nem tervez ehhez hasonlót. Viszont a walesi Future of the Leftben kicsit csalódnunk kellett 2012-ben.
A 21. századra a klasszikus gitáralapú rockzene szinte teljesen kiveszett a nemzetközi mainstreamből, és csak egy ideig képviselte ott magát komolyabban az indie és a garázsrock pár évig tartó népszerűségével. Utóbbi kategóriába sorolják sokan a White Stripesot, akik a The-s zenekarokkal (Hives, Strokes, Vines) ellentétben mindössze csak egy gitáros-dobos duó, viszont talán pont ezért – na meg a tudásilag az összes felsorolt együttes zenészei közül kiemelkedő Jack White miatt – alakult ki leghamarabb kultusz a két White körül, akik aztán fel is oszlottak, miközben a másik három együttes máig aktív. Azonban ez a blues-alapú, egyszerű dobra és virtuóz gitárra alapuló rockzene jelentette az utolsó szalmaszálat a rock and roll számára, hogy továbbra is releváns maradjon a könnyűzene számára, így jöhetett képbe később a Black Keys, aki mára a világ egyik első számú rockzenekara lettek.