Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Szerdán megmutattuk a Lángoló Gitárok első éves szerkesztőségi listájának utolsó harminc helyezettjét, most pedig jön a legjobb húsz. A tegnapival ellentétben most minden egyes helyezetthez fűztünk valami kommentárt is, raktunk bele linket, hogy könnyebben utána lehessen járni a jó zenéknek. Természetesen most is meg lehet mondani, hogy nem volt igazunk, és saját listákat is lehet a kommentekbe pakolni. Szóval itt van 2013 legjobb húsz külföldi lemeze.
Meglehetősen izmos hónapon vagyunk túl, legalábbis ami garázsrock albumokat illeti, hiszen - egy válogatással kiegészülve - összesen hét olyan nagylemez jelent meg, amik mellett vétek lenne szó nélkül elmenni. Csajos poppunkkal mutatkozik be a valójában már nem is annyira új Bleached, a White Fence ismét szólóban barkácsol otthon, a Thee Oh Seesnek pedig alig kellett fél év, hogy ismét elkészítsenek egy stúdióalbumot. A bluesrockos vonalat egy kis Black Keys-támogatással Hanni El Khatib képviseli, viszont a két legjobb lemez Mikal Cronin nevéhez illetve a Deerhunter visszatéréséhez köthető. A végére egy friss válogatást is hagytunk, ami tökéletesen illeszkedik a blues, punk, rock és pszichedelikus műfajok garázsban érlelt tematikájához.
Két kaliforniai garázsrocker is új dallal jelentkezik, az egyikük a tavaly 
Hanni El Khatibbal korábban egy 
A 21. századra a klasszikus gitáralapú rockzene szinte teljesen kiveszett a nemzetközi mainstreamből, és csak egy ideig képviselte ott magát komolyabban az indie és a garázsrock pár évig tartó népszerűségével. Utóbbi kategóriába sorolják sokan a White Stripesot, akik a The-s zenekarokkal (Hives, Strokes, Vines) ellentétben mindössze csak egy gitáros-dobos duó, viszont talán pont ezért – na meg a tudásilag az összes felsorolt együttes zenészei közül kiemelkedő Jack White miatt – alakult ki leghamarabb kultusz a két White körül, akik aztán fel is oszlottak, miközben a másik három együttes máig aktív. Azonban ez a blues-alapú, egyszerű dobra és virtuóz gitárra alapuló rockzene jelentette az utolsó szalmaszálat a rock and roll számára, hogy továbbra is releváns maradjon a könnyűzene számára, így jöhetett képbe később a Black Keys, aki mára a világ egyik első számú rockzenekara lettek.