Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
.jpg)
A napokban megjelenik az egyelőre nem túl ismert, de szép jövő előtt álló The Dø második teljes lemeze, a Both Ways Open Jaws. A francia és finn barátságból létrejött indie popduó pár nappal a megjelenés előtt bemutatja a teljes lemezt, amit a Lángoló Gitárokon is meg lehet hallgatni.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Symfonia - In ParadisumElég egy pillantás a modoros latin címre és a borítóra, azonnal nyilvánvaló, hogy megtörtént, amit mindig is várni lehetett, amióta a Stratovarius és Timo Tolkki útjai szétváltak: a gitárosnak muszáj megmutatnia, hogy más társakkal, igazi zenekarban is tud százszázalékos, vegytiszta szimfonikus power metal albumot készíteni. Még a béna név is ezt a célt szolgálja, hiszen a lemezt a boltokban rögtön a Stratovariusok mögé kell rakni a sorban. Az összehasonlítás tehát szinte kötelező, úgyhogy mi nem tesszük meg.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Adele első lemezét még el tudta adni Amy Winehouse farvizén evezve, másodszorra már többet kellene mutatnia. A Mogwai pont annyira unalmas, mint amennyire megszoktuk ezt tőle. A Twilight Singers új lemeze az a tipikus amerikai alternatív rockzene, aminek egy tisztességes világban sokkal nagyobb piaci sikere lenne. Az Say Hi a jellegtelenségből csinál stílust, viszont ezt tulajdonképpen sikeresen teszi. A Mongo Ninja az Emperort is megjárt Faust hiperaktív zenekara, thrash-sel, punkkal, és persze black metallal. Erről az öt lemezről beszélünk a héten.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Bocskor Bíborka vezette Magashegyi Underground a saját lábára állt, és írt egy meglepően szerethető lemezt. Az I Blame Coco név Sting lányát takarja, aki ráadásul csak 20 éves, mégsem kell apuci pénztárcáját emlegetnünk vele kapcsolatban. A Bin-Jip Harcsa Veronika legújabb projektje, amiben most épp trip hop alapokra énekel. Avey Tare a kiskedvenc Animal Collective tagja már rég adós a szólólemezzel, de ezúttal nem volt elég a töménytelen kábítószer a jó végeredményhez. A Deathspell Omega megismerse sok időt igényel, de ez egyáltalán nem baj. A szokásostól ezen a héten két dologban és eltérünk, hiszen ezúttal csütörtökön okoskodunk, ráadásul két magyar lemez is tetszik nekünk.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Technikai okok miatt a múlt hét kimaradt, de most ismét megmondjuk, mit kell hallgatnotok. A Blue Water White Death a Xiu Xiu, és a Shearwater zsenijeinek összeállását takarja, kétes végeredménnyel. A Broken Records a jól sikerült bemutatkozáshoz képest is továbblépett. A jelenleg is a MAHASZ-lista második helyén tanyázó Roadnak megvannak a saját értékei, de a kötelező tankcsapdás dal nem kéne. Flying Lotus nem tudja átvinni a saját maga által magasra tett mércét. A Forbidden semmit nem mutat, amit eddig ne mutatott volna, de azt legalább példásan. Ezeket hallgattuk mostanában.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
.jpg)
A Magnetic Man megöli a saját stílusát, és tovább rombolja a legendát a híresen jó brit zenei ízlésről. Carl Barat és Pete Doherty Libertines utáni karrierje között tovább erősödik a párhuzam. A Punnany Massif intelligens módon szórakoztat, az ország egyik elsőszámú producerével. A Qualitons ezúttal Kovács Kati nélkül éleszt fel hagyományokat, amik egyébként már nagyon hiányoztak, Mortiis pedig összehozta újkori énjének legjobb lemezét, amit ráadásul ingyen megosztott velünk. Heti okoskodásaink a klikk után!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Bad Religion megöregedett, visszavett a lendületből, de még így is jó. A Belle and Sebastian ezzel szemben épp nosztalgiázik az elmúlt időkön, felemás sikerrel. A blogkedvenc Sufjan Stevens jó, de kicsit túl csendes. Serj Tankian adta ki a Visa első lemezét, amin a zenekar próbál úgy csinálni, mintha népzenét játszana. A Working For a Nuclear Free City fantasztikusan szól, de másfél óra ebből is sok. Ezeket fikáztuk a héten.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A november 8-án Budapestre érkező Joe Satriani ismét megújult, most épp úgy, hogy teljesen elhanyagolta a tökös rockzenét. A No Age olyan legendákat idéz, mint a Sonic Youth vagy az Eric's Dream, majdnem tökéletesen. A Maroon 5 valójában nem is annyira idegesítő, mint amilyennek azt általában szokás gondolni. A We Love új színt visz Ellen Allien kiadójának palettájára. A Deerhunter megunta a szomorkodást, és elkezdett pattogni. Ismét okoskodunk öt lemezről.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Thermals végleg szakított a politikus szövegekkel, de kérdéses, mennyire tett ez jót nekik, a Grinderman prezentálja Nick Cave elképzeléseit a garázsrockról, a Godsmack énekese, Sully Erna szólóban úgy tűnik, maximum liftzenét tud írni. A Hurts olyan szinten kommersz, hogy azt már bűn nem szeretni, a felnőttesedő Röyksopp meg baromi unalmas. Nézzük, miket hallgattunk a héten!