2019.07.19. 17:59 – Kovács.Attila

A 850. lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz - Skunk Anansie - Post Orgasmic Chill

A Skunk Anansie huszonöt éve 2. rész

skunk_anansie_0719.jpg

Fogalmam sincs, milyen alapművek esetén szokásos indítás lenne helyénvaló. Kezdhetném azzal, hogy vannak emblematikus lemezek, ahol egyszerűen minden alkotóelem összeáll, és amelyek egy zenekar legjobb arcát mutatják, miközben a kiforrottság mellett megvan bennük a kezdeti lendület frissessége. Hogy ilyenkor borítékolható a siker? Hogy jókor kell lenni jó helyen? Ezeket mind ellőhetném, és mégsem mondanék el semmi olyat a Skunk Anansie Post Orgasmic Chill című harmadik albumáról, amit valóban tudni kell róla. Valójában nem is igazán szavakba önthető az a szenvedély, mélység, és sokszínűség, ami ezt a - a japán bónuszdalként funkcionáló, kvázi címadó Post Orgasmic Sleeppel együtt - tizenhárom dalt jellemzi. Ugyanakkor mindennél nagyobb közhely lenne, hogy egyszerűen hallani kell, szóval mégis megpróbálok írni róla. 


lemezkritika anglia rock metal alternatív concerto skunk anansie karriertörténet barba negra track



2019.07.13. 18:00 – Kovács.Attila

A Skunk Anansie huszonöt éve, 1. rész - A Paranoid & Sunburnt és a Stoosh

skunkanansietop.jpg"Haver, a Skunk Anansie egy csodálatos zenekar..." - mondta egyik legjobb cimborám, amikor először szó volt arról, hogy hamarosan ismét Budapesten játszanak majd. Hát igen. Vannak zenék, amelyek élvezetéhez kicsit meg kell érni fejben. A magam részéről nem igazán gondoltam volna tizenhat éves korom körül, hogy bő két évtized múlva buzgón helyeslem majd ezt az állítást. Persze akkoriban olyan dolgok is tudtak zavarni, mint Eric Peterson cipzáros melegítőfelsője a Testament épp aktuális klipjében. El lehet tehát képzelni, mekkora kultúrsokk volt számomra az első találkozás a csapattal, ami valamelyik Viva tévés rockzenei műsor és egy aktuális Metal Hammer-interjú metszéspontján következett be, valahol a második és a harmadik album között. Enyhén szólva sem igazán tudtam hová tenni azt, hogy egy mindenféle grunge, alternatív, meg fene tudja még, milyen hatásokkal operáló rock/metal zenét játszó zenekar élén egy villogó tekintetű, kopasz, fekete lány - aki a hírek szerint még két kapura is játszik - énekli a mindenféle társadalomkritikus üzenetekkel teli szövegeket.


lemezkritika anglia rock koncert metal alternatív concerto skunk anansie karriertörténet barba negra track



2019.05.28. 16:43 – Kovács.Attila

Sámánisztikus űrutazás - Meghallgattuk a Waste of Space Orchestra Syntheosis című debütáló albumát

woso_syntheosis.jpg

Mi történik akkor, ha két olyan, önmagában is elvetemült formáció, mint a pszichedelius rockkal felütött black metalt játszó Oranssi Pazuzu, illetve a stílust doom és sludge felől megközelítő Dark Buddha Rising egyesítik erejüket egy tíztagú kollaboráció erejéig, és ebből még lemezanyag is születik? Nos, ilyen alkalmakkor bukkanhatunk olyan, egyre ritkább kincsekre, mint a Waste of Space Orchestra debütáló, Syntheosis című albuma.


lemezkritika space rock finn finnország black kollaboráció album metal doom sludge ezt hallgasd oranssi pazuzu pszichdelikus waste of space orchestra dark buddha rising



2019.03.11. 12:53 – Kovács.Attila

Kevéssel sokat - Lovasi András Tűzijáték délben című szólóalbumáról

tuzijatek_delben.jpg

Sajnos elszúrtam a dolgot, mert ezt a lemezismertetőt akkor kellett volna megírni, amikor először, a megjelenés napján hallgattam a Tűzijáték délben dalait. Egy csendes szombat délután volt, amikor kizárólag olyan dolgokkal foglalkoztam, amiknek semmi jelentősége, de jól éreztem magam tőlük. Rendet raktam az íróasztalom fiókjaiban, aztán sorba válogattam az összes itt-ott kallódó gitárhúromat, amit már több éve nem tettem meg, és elégedetten nyugtáztam, hogy lett még két teljes készletem ennek köszönhetően. Vannak napok, amikor nem kell megváltani a világot. Közben a Youtube feldobta friss megjelenésként Lovasi András új szólólemezét, ami tökéletesen aláfestette ezt a hangulatot.


lemezkritika pop rock art kiscsillag lovasi alternatív lovasi andrás kispál és a borz ezt hallgasd szólóalbum



2018.12.02. 19:39 – Kovács.Attila

Old school hangulat modern köntösben - Meghallgattuk a Sodom új EP-jét

127519-sodom-partisan.jpg

Ugyan megmosolygom az olyan vélekedéseket, hogy bármilyen a zenekar csak ezzel vagy azzal volt az igazi, nem tudtam nem örülni annak, amikor év elején visszatért a Sodom soraiba Frank Blackfire, anyakönyvezett nevén Frank Gosdzik. A zenekar két talán leginkább klasszikus albumán játszó gitáros a Kreator és a kilencvenes évek második fele óta feltűnt ugyan itt-ott, de hosszabb távon sok mindent nem lehetett róla hallani, és valószínűleg senki sem gondolta volna, hogy majd' 30 év után ismét eredeti csapatát erősíti majd. Mégis így történt, és bár mindig véleményes, ha valaki egyik napról a másikra lapátra teszi aktuális zenésztársait, a pár napja megjelent friss EP alapján a Sodomnak jót tett a vérfrissítés, amiért ezúttal régi és új tagok egyaránt felelősek.


lemezkritika németország black metal sodom thrash metal ezt hallgasd EP tom angelripper frank blackfire



2018.11.25. 11:11 – Kovács.Attila

Harminchárom éve jelent meg a Spleen and Ideal – A Dead Can Dance korai alapvetéséről mai füllel

spleen_and_ideal.jpg

Különös élmény a nemrég megjelent Dionysus után végighallgatni a Spleen and Ideal dalait. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy már érett korszakában megismert színésznő fiatalkori fényképe kerül elénk, mi pedig elcsodálkozunk, hogy hamvas, üde huszonéves lányként mennyire hasonlított mostani önmagára. Ma épp harminchárom éve jelent meg a Dead Can Dance második lemeze.


lemezkritika new wave dead can dance visszatekintő ethereal lisa gerrard ezt hallgasd brendan perry dark wave post-punk mai füllel



2018.09.06. 08:00 – Kovács.Attila

Az idei év egyik legfontosabb albuma - Anna von Hauswolff legutóbbi lemezéről

anna_von_hauswolff_dead_magic.jpg

Anna von Hauswolffról olyasmit olvastam valahol, hogy zeneileg a Swans-főnök Michael Gira az apja, az anyja meg Nico - a Velvet Underground legendás első albumának énekesnője -, de nekem sokkal profánabb hasonlat jutott eszembe, amikor az idei Fekete Zajon láttam a koncertjét: egy szőke, kislányos Björkbe oltott Diamanda Galás. Aznap este néhány régi barátommal sodort össze a véletlen, akikkel közös hobbink az, hogy cinikus viccet csináljunk mások által komolyan vett dolgokból. Amikor a művésznő és zenekara belekezdett az idei album egyik központi tételének tekinthető Ugly and Vengeful című, első pár percében erős dark ambient hangulatokat felvonultató dalmonstrumába, még vigyorogva bökdöstük egymást, hogy biztosan a leghosszabb intró Guiness rekordjára pályáznak. Aztán ahogy elindult a dal, hirtelen elhallgattunk, és onnantól leesett állal lehettünk tanúi annak a koncertnek, ami az általam eddig látottak közül magasan a legjobb volt 2018-ban.


lemezkritika rock ambient post dark metal gothic drone ezt hallgasd anna von hauswolff



2018.07.23. 13:35 – _fá_

Az új Deafheaven-lemezről érdemes beszélni

deafheaven_ordinari.jpg

A múlton való kesergés egyik alapvető része, hogy az ember felemlegeti, hogy például mennyivel jobb zenék születtek, és bárcsak ott lehetett volna igazán közel mondjuk a Revolver, a Number of the Beast, a Reign in Blood vagy a London Calling születésénél. A múlton való kesergés nekem mostanában egyébként is hobbim, egy egész cikket szenteltem a stadionrockzene szép lassú szomorú kimúlásának, utána még egy Rolling Stones-koncerten is keseregtem kicsit belül a gitárzene mai állapotáról, a lemezkritika műfaját pedig évek óta kerülöm, hiszen még csak igazán érdekes lemezeket is csak ritkán sodor elém az élet, azt a pár használhatót meg sokkal gyorsabb megkeresni Spotifyon, mint elolvasni róla az én vagy egy másik unatkozó hülye írását. A nagy bölcselkedésben pedig majdnem észre se vettem, hogy 2018-ban a poszt-black metálban utazó amerikai Deafheaven kiadott egy lemezt, amiről végre érdemes beszélgetni.


lemezkritika metál black post shoegaze ezt hallgasd deafheaven



2018.05.17. 14:34 – dankógábor

Magabiztos ugrás a sötétségbe - Az új Arctic Monkeys-lemezről

Arctic Monkeys - Tranquility Base Hotel & Casino (Domino)

am2018allo.jpg

Az új Arctic Monkeys-lemez akkor lett volna igazán sokkoló, ha a tagok nem spoilerezik el több interjúban, hogy ezen aztán ne keresse senki a gitárokat és hogy ennek igazából Alex Turner frontember szólólemezének kellene lennie, aki ráadásul zongorán írta meg az egészet. Ezek után, még előzetes kislemez nélkül is nyilvánvaló volt, hogy nem a táncolható ütemeken lesz a hangsúly, és hogy valami teljesen másra kell felkészülni. Aki pedig hallott (hallgatott) már több Arctic Monkeys-lemezt is az életében, az nagyjából tudhatta is, hogy mire.


lemezkritika arctic monkeys rock ezt hallgasd



2018.03.09. 09:36 – Rácz Mihály

Ha már folk,

esszencia.jpg

akkor legyen egyértelmű, bár a sokadik körök is megfutottnak tekinthetők, jelennek meg máig megkerülhetetlen jóságok a műfajban (miközben persze fáj műfajként hivatkozni rá, és nem alappillérként), természetesen igen különbözőek. Mindenesetre most innen indulunk, autentikus tájékról, mégpedig olyanról, aminek szépsége és marasztalása kifejezetten jelenvalóság, azaz úgy tekintünk körbe, a múltat is beleértve, hogy itt minden csillanóan friss és az ember teljességét szólítja meg.


lemezkritika folk világzene ezt hallgasd



2017.12.03. 13:30 – Rácz Mihály

Csak nem itt van az év albuma? - Új lemezek, műfajokat és kategóriákat beelőzve - második kör…

takacseszter_1.jpg

Legutóbbi merítésünkkor fontos világzenei lemezek kapcsán jártunk be szédítő magasságokat és mámorító mélységeket, most sem lesz ez másképp, legfeljebb jobban elmerészkedünk autentikus folk, sőt popzenei irányokba is, de ebből az utazásból természetesen feltöltődve és megerősödve keveredünk ki, már ha szándékunkban áll ilyesmi.


lemezkritika folk világzene ezt hallgasd