2020.04.02. 15:15 – Kovács.Attila

Maradok elfogult - A My Dying Bride The Ghost of Orion című új lemezéről

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

mdb_tgoo.jpg

Teljes mértékben elfogult vagyok a My Dying Bride zenekarral kapcsolatban, de ez nem is lehet másként, hiszen tinédzserkorom egyik legnagyobb kedvencéről van szó, akiket olyan korai alapvetéseikkel szerettem meg, mint az As the Flower Withers, meg a Turn Loose the Swans. És bár volt idő, amikor kicsit szem elől tévesztettem őket, bármelyik anyagba is ástam bele magam utólag, sosem okoztak csalódást, legyen szó akár a For Lies I Sire, akár a mostani The Ghost of Oriont megelőző Feel The Misery dalairól. Az új album pedig minden túlzás nélkül felér a régi klasszikusokhoz.


lemezkritika death metal gothic egyesült királyság doom my dying bride ezt hallgasd the ghost of orion



2019.07.19. 17:59 – Kovács.Attila

A 850. lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz - Skunk Anansie - Post Orgasmic Chill

A Skunk Anansie huszonöt éve 2. rész

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

skunk_anansie_0719.jpg

Fogalmam sincs, milyen alapművek esetén szokásos indítás lenne helyénvaló. Kezdhetném azzal, hogy vannak emblematikus lemezek, ahol egyszerűen minden alkotóelem összeáll, és amelyek egy zenekar legjobb arcát mutatják, miközben a kiforrottság mellett megvan bennük a kezdeti lendület frissessége. Hogy ilyenkor borítékolható a siker? Hogy jókor kell lenni jó helyen? Ezeket mind ellőhetném, és mégsem mondanék el semmi olyat a Skunk Anansie Post Orgasmic Chill című harmadik albumáról, amit valóban tudni kell róla. Valójában nem is igazán szavakba önthető az a szenvedély, mélység, és sokszínűség, ami ezt a - a japán bónuszdalként funkcionáló, kvázi címadó Post Orgasmic Sleeppel együtt - tizenhárom dalt jellemzi. Ugyanakkor mindennél nagyobb közhely lenne, hogy egyszerűen hallani kell, szóval mégis megpróbálok írni róla. 


lemezkritika anglia rock metal alternatív concerto skunk anansie karriertörténet barba negra track



2019.07.13. 18:00 – Kovács.Attila

A Skunk Anansie huszonöt éve, 1. rész - A Paranoid & Sunburnt és a Stoosh

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

skunkanansietop.jpg"Haver, a Skunk Anansie egy csodálatos zenekar..." - mondta egyik legjobb cimborám, amikor először szó volt arról, hogy hamarosan ismét Budapesten játszanak majd. Hát igen. Vannak zenék, amelyek élvezetéhez kicsit meg kell érni fejben. A magam részéről nem igazán gondoltam volna tizenhat éves korom körül, hogy bő két évtized múlva buzgón helyeslem majd ezt az állítást. Persze akkoriban olyan dolgok is tudtak zavarni, mint Eric Peterson cipzáros melegítőfelsője a Testament épp aktuális klipjében. El lehet tehát képzelni, mekkora kultúrsokk volt számomra az első találkozás a csapattal, ami valamelyik Viva tévés rockzenei műsor és egy aktuális Metal Hammer-interjú metszéspontján következett be, valahol a második és a harmadik album között. Enyhén szólva sem igazán tudtam hová tenni azt, hogy egy mindenféle grunge, alternatív, meg fene tudja még, milyen hatásokkal operáló rock/metal zenét játszó zenekar élén egy villogó tekintetű, kopasz, fekete lány - aki a hírek szerint még két kapura is játszik - énekli a mindenféle társadalomkritikus üzenetekkel teli szövegeket.


lemezkritika anglia rock koncert metal alternatív concerto skunk anansie karriertörténet barba negra track



2019.05.28. 16:43 – Kovács.Attila

Sámánisztikus űrutazás - Meghallgattuk a Waste of Space Orchestra Syntheosis című debütáló albumát

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

woso_syntheosis.jpg

Mi történik akkor, ha két olyan, önmagában is elvetemült formáció, mint a pszichedelius rockkal felütött black metalt játszó Oranssi Pazuzu, illetve a stílust doom és sludge felől megközelítő Dark Buddha Rising egyesítik erejüket egy tíztagú kollaboráció erejéig, és ebből még lemezanyag is születik? Nos, ilyen alkalmakkor bukkanhatunk olyan, egyre ritkább kincsekre, mint a Waste of Space Orchestra debütáló, Syntheosis című albuma.


lemezkritika space rock finn finnország black kollaboráció album metal doom sludge ezt hallgasd oranssi pazuzu pszichdelikus waste of space orchestra dark buddha rising



2019.03.11. 12:53 – Kovács.Attila

Kevéssel sokat - Lovasi András Tűzijáték délben című szólóalbumáról

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

tuzijatek_delben.jpg

Sajnos elszúrtam a dolgot, mert ezt a lemezismertetőt akkor kellett volna megírni, amikor először, a megjelenés napján hallgattam a Tűzijáték délben dalait. Egy csendes szombat délután volt, amikor kizárólag olyan dolgokkal foglalkoztam, amiknek semmi jelentősége, de jól éreztem magam tőlük. Rendet raktam az íróasztalom fiókjaiban, aztán sorba válogattam az összes itt-ott kallódó gitárhúromat, amit már több éve nem tettem meg, és elégedetten nyugtáztam, hogy lett még két teljes készletem ennek köszönhetően. Vannak napok, amikor nem kell megváltani a világot. Közben a Youtube feldobta friss megjelenésként Lovasi András új szólólemezét, ami tökéletesen aláfestette ezt a hangulatot.


lemezkritika pop rock art kiscsillag lovasi alternatív lovasi andrás kispál és a borz ezt hallgasd szólóalbum



2018.12.02. 19:39 – Kovács.Attila

Old school hangulat modern köntösben - Meghallgattuk a Sodom új EP-jét

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

127519-sodom-partisan.jpg

Ugyan megmosolygom az olyan vélekedéseket, hogy bármilyen a zenekar csak ezzel vagy azzal volt az igazi, nem tudtam nem örülni annak, amikor év elején visszatért a Sodom soraiba Frank Blackfire, anyakönyvezett nevén Frank Gosdzik. A zenekar két talán leginkább klasszikus albumán játszó gitáros a Kreator és a kilencvenes évek második fele óta feltűnt ugyan itt-ott, de hosszabb távon sok mindent nem lehetett róla hallani, és valószínűleg senki sem gondolta volna, hogy majd' 30 év után ismét eredeti csapatát erősíti majd. Mégis így történt, és bár mindig véleményes, ha valaki egyik napról a másikra lapátra teszi aktuális zenésztársait, a pár napja megjelent friss EP alapján a Sodomnak jót tett a vérfrissítés, amiért ezúttal régi és új tagok egyaránt felelősek.


lemezkritika németország black metal sodom thrash metal ezt hallgasd EP tom angelripper frank blackfire



2018.11.25. 11:11 – Kovács.Attila

Harminchárom éve jelent meg a Spleen and Ideal – A Dead Can Dance korai alapvetéséről mai füllel

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

spleen_and_ideal.jpg

Különös élmény a nemrég megjelent Dionysus után végighallgatni a Spleen and Ideal dalait. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy már érett korszakában megismert színésznő fiatalkori fényképe kerül elénk, mi pedig elcsodálkozunk, hogy hamvas, üde huszonéves lányként mennyire hasonlított mostani önmagára. Ma épp harminchárom éve jelent meg a Dead Can Dance második lemeze.


lemezkritika new wave dead can dance visszatekintő ethereal lisa gerrard ezt hallgasd brendan perry dark wave post-punk mai füllel



2018.09.06. 08:00 – Kovács.Attila

Az idei év egyik legfontosabb albuma - Anna von Hauswolff legutóbbi lemezéről

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

anna_von_hauswolff_dead_magic.jpg

Anna von Hauswolffról olyasmit olvastam valahol, hogy zeneileg a Swans-főnök Michael Gira az apja, az anyja meg Nico - a Velvet Underground legendás első albumának énekesnője -, de nekem sokkal profánabb hasonlat jutott eszembe, amikor az idei Fekete Zajon láttam a koncertjét: egy szőke, kislányos Björkbe oltott Diamanda Galás. Aznap este néhány régi barátommal sodort össze a véletlen, akikkel közös hobbink az, hogy cinikus viccet csináljunk mások által komolyan vett dolgokból. Amikor a művésznő és zenekara belekezdett az idei album egyik központi tételének tekinthető Ugly and Vengeful című, első pár percében erős dark ambient hangulatokat felvonultató dalmonstrumába, még vigyorogva bökdöstük egymást, hogy biztosan a leghosszabb intró Guiness rekordjára pályáznak. Aztán ahogy elindult a dal, hirtelen elhallgattunk, és onnantól leesett állal lehettünk tanúi annak a koncertnek, ami az általam eddig látottak közül magasan a legjobb volt 2018-ban.


lemezkritika rock ambient post dark metal gothic drone ezt hallgasd anna von hauswolff



süti beállítások módosítása