Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Tavaly ünnepelte fennállásának tízedik évfordulóját a New York-i Crystal Stilts, akik a jubileumot a Nature Noir nagylemezük megjelenésével ünnepelték a kultikus Sacred Bones kiadónál. A zenekar feburár 28-án Magyarországon lép fel a budapesti Kuplungban. Az öttagú noise pop formációt hasonlították már mindenhez, ami menő volt az utóbbi harminc év gitárzenéjében: a nyolcvanas évek manchesteri popja és a posztpunk hullám ugyanúgy komoly hatást gyakorolt a zenéjükre, mint a évezredforduló garázsrock forradalma vagy a Tame Impalához illetve a Templeshöz is köthető neo-pszichedélia. Előttük pedig a Gustave Tiger játszik majd, akikről mi is sokszor írtunk már az oldalon. A hajtás után kedvcsinálóként mutatunk pár dalt a Crystal Stiltstől.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Sokadik virágzását éli éppen a psych rock, ennek az egyik legjobb példája New York-i Psychic Ills, akik ma este a Kuplungban lépnek fel a 40 Days után. A tíz éve alakult zenekar 2011-ben került a lassan kultikussá váló Sacred Bones kiadóhoz, ahol többek között a márciusban nálunk is koncertező The Men is tevékenykedik vagy éppen a nemrég új nagylemezt megjelentető Destruction Unit. Idén a negyedik stúdióalbumukat, ezzel érkeznek ma este Magyarországra. Zenéjüket általában a psych, space és az experimental jelzőkkel szokták illetni, de sokszor a kissé idegennek ható drone is előkerül, amit élőben rendszeresen díszítenek improvizálással. Hajtás után mutatunk egy kis kedvcsinálót a mai Psychic Ills-koncerthez.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A héten már dübörög a Balaton Sound, azonban akik gitárzene hiányában elkerülik Zamárdit, azoknak kötelező program a vasárnapi White Fence-koncert az A38-on, amire most egy-egy belépőt lehet nyerni a Lángoló Gitárokon. A White Fence idei nagylemezéről mi is írtunk nemrég, most a Cyclops Reap album promóciójaként érkezik Magyarországra Tim Presley egyszemélyes szobaprojekje, ami rendes zenekari felállással lép színpadra az A38-on. A White Fence egyike a nagyon izgalmas kaliforniai garázsrock színtérnek és együtt szokás emlegetni a Thee Oh Sees-zel vagy Ty Segall-lal, utóbbival az előző évben közös stúdióalbumot is készítettek. A munkamániás zenész stílusát a barkácshangzású garázsrock mellett gyakran emlegetik együtt a pszichedelikus rockkal és punkkal. Tim Presley és csapata előtt a Haunebu zenél, aki pedig jegyet szeretne nyerni a koncertre, mindössze az alábbi kérdésre kell válaszolnia. Melyik kiadónál jött ki a White Fence Cyclops Reap című nagylemeze? A válaszokat péntekig a jatek@langologitarok.hu címre várjuk Játék-White Fence-Lángoló tárggyal, a hajtás után pedig mutatunk egy kis kedvcsinálót a vasárnapi bulihoz.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Meglehetősen izmos hónapon vagyunk túl, legalábbis ami garázsrock albumokat illeti, hiszen - egy válogatással kiegészülve - összesen hét olyan nagylemez jelent meg, amik mellett vétek lenne szó nélkül elmenni. Csajos poppunkkal mutatkozik be a valójában már nem is annyira új Bleached, a White Fence ismét szólóban barkácsol otthon, a Thee Oh Seesnek pedig alig kellett fél év, hogy ismét elkészítsenek egy stúdióalbumot. A bluesrockos vonalat egy kis Black Keys-támogatással Hanni El Khatib képviseli, viszont a két legjobb lemez Mikal Cronin nevéhez illetve a Deerhunter visszatéréséhez köthető. A végére egy friss válogatást is hagytunk, ami tökéletesen illeszkedik a blues, punk, rock és pszichedelikus műfajok garázsban érlelt tematikájához.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A San Francisco-i Thee Oh Sees 2008 óta hat nagylemezt hozott össze (ha nem számítjuk azokat, amelyeket más néven adtak ki) és a tavaly szeptemberben megjelent Putrifiers II-t április 16-án már is új album követi, amiről egy új klipes dal is megjelent most. A Minotaur a közelgő Floating Coffins lemez záródala és a zenekar psych rock vadulásától eltérően ez egy vonósokkal megspékelt rajzfilmes ballada, amelyhez tökéletesen illik az együttes frontembere által rendezett videó. Ebben John Dwyer egy kapuzárási pánikban szenvedő minótauroszt játszik, aki kezd beleszürkülni a munkájába, ami a Thee Oh Sees énekesnőjének láncraveréséből, étkeztetéséből és a potenciális megmentőt legyilkolásából áll. Ő legszívesebben csak strandlabdázna a tengerparton szíve hölgyével, de állandóan megzavarja őket valaki, itt éppen két bátor kereszteslovag, akik egyébként szintén a zenekar tagjai. A szörnyeteg otthonába beérve egyikük kénytelen otthagyni a fejét, mire a másikuk a bátorságát összegyűjtve visszamegy a raboskodó nőért és elvágja a tévé előtt szunyókáló minótaurosz torkát. A Thee Oh Sees a Lupine Dominus után tehát ismét egy remek kisfilmet hozott össze, amit megmutatunk a hajtás után.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Tame Imapala - Lonerism
(Modular Recordings)

Hiába a sok baljós előjel, azaz rengeteg pozitív kritika és közösségi éljenzés, a fene se gondolta volna, hogy a neopszichedelikus rock ausztrál úttörője, a Tame Impala második albuma ilyen markánsan kiemelkedik az elmaradhatatlan év végi listadömping felhozatalából. Tényleg ez, a '60-as évek rockját újrahasznosító, kedves gépezet lenne 2012 egyik legeredetibb hangzása? A válaszhoz vezető út hosszú volt, de megjártuk.

Ehh, új Tame Impala – körülbelül ennyire hozott lázba a Kevin Parker vezette ausztrál zenekar második lemezének híre, pedig debütálásuk, a 2010-es Innerspeaker LSD-áztatta tripje egészen a bécsi koncertig elrángatott a megjelenés őszén. A tavaly nyáron (kötelező jelleggel ingyenesen letölthető formában) kidobott bevezető kislemezdal, az Apocalypse Dreams hallatán azonban úgy éreztem, kinőttem én már abból, hogy apu hippikorából megmaradt bakelitekkel a szobájába zárkózó stoner srácok szellemi termékét fogyasszam, és ezen az októberben érkező nagylemez sem sokat segített. Első hallgatásra ugyanis a Lonerism pontosan ugyanolyannak hangzik, mint a már alaposan megunt Innerspeaker: karcosan elszálló gitár, erős Beatles-utánérzés. Miért kell ezt már megint?

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (4,3/5) - 1 2 3 4 5