2020.03.12. 11:06 – Lángoló

Egy hallásplasztikai sebész naplója - Ilyen volt a Swansról szóló dokumentumfilm

gira.jpg

Ha már dokumentumfilmről van szó, hadd kezdjem két személyes élménnyel. 1986-87 körül találkoztam először a Swans-szal, egy agyonmásolt kazettán, amit egy régi cimborám mutatott meg először a mono táskamagnóján, "ezt hallgasd!" felkiáltással. Ez volt a Filth, az első lemez, a címét tudtuk, meg a zenekar nevét, de hogy ez most stúdiófelvétel vagy egy koszos pincében felvett koncert, fogalmunk sem volt róla. De megjegyeztem.


swans michael gira



2020.02.24. 12:14 – Lángoló

Mély férfibánat a magas elefántcsonttoronyból - Leprous, Klone @ Dürer Kert, 2020.II.19.

87253078_3125151120863136_7625576222000414720_o.jpg

A Leprous-szel a tavalyi Pitfalls lemez miatt ismerkedtem meg közelebbről. Tudtam róluk azelőtt is persze, de a kiállás, a műfajmegjelölés, a kritikai visszhang és a néhány meghallgatott dal nem győzött meg arról, hogy érdemes jobban beleásni magam a lemezeikbe. Előítéletes voltam, és vagyok is, na: érzékeny, jólfésült fiúk felhúzott orrú, öntetszelgő művészkedésének tűnt az egész. Különben is rég kiábrándultam az északi jóléti-avantgárd, burzsoá-progresszív metalzenékből. Voltam Arcturus-rajongó, egy-két lemezüket a mai napig szeretem, sőt: az Ulver Perdition City-ig tartó korszaka is kellemes emlék, de mára a legtöbb ilyen zene egyszerűen értékét vesztett, üres, csillogó mázzá fokozódott le a szememben. Nem kellettek a tört ütemeik, sem az éteri neobarokk szintijeik, sem az egzisztencialista szorongásuk, a jellemzően fellegeket karistoló férfiénekhangokra meg végképp nemet mondtam. Ezek mindegyike stimmelt a Leprous-nél, utóbbi ráadásul hallhatóan örök főszerepet kapott, úgyhogy elzárkóztam. (Fotók, valamint még több kép: Bands Through The Lens)


leprous



2020.02.22. 14:30 – KirschAndrás

Ria-Ria-Eufória - Five Finger Death Punch, Megadeth @ Papp László Sportaréna

Az avokádó (Persea americana) a babérfélék (Lauraceae) családjába tartozó, örökzöld, alacsonyan elágazó, terebélyes ágrendszerű, 10–20 méter magas fa. Fehérjében és olajokban dús termése 2016-ban a Kárpát-medencében önkéntelenül is a Megadeth védjegyévé vált. Ám sajnos nem az ominózus konfliktus volt az egyetlen tényező, mely kétségessé tette, hogy a Big Four említett tagját láthatjuk-e valaha élőben magyar nyelvterületen – vagy bárhol. És bár Dave Mustaine idő közben legyűrte a rákot, legutóbbi sajtófotóján sokkal inkább emlékeztetett a Szomszédok Ernő bácsijára, mint egykori önmagára. Örömmel jelenthetjük, hogy anno kizárólag a csövessapka áldásos hatásának lehettünk szemtanúi, a jó Dave ugyanis – zenekara aktuális felállásához hasonlóan – pazar formában volt. Betegségére csupán egy rövid konferansz erejéig tért ki, miközben a kb. egyórás setlisttel – mely a Dystopia lemez egy-két szerzeménye mellett kizárólag alapvetésekből állt – kilóra megvették az egybegyűlteket. Jól szólt, feszes volt, Kiko Loureiro perfektül hozta Marty Friedman szólóit, de ez az este mégsem róluk szólt – és ezzel szemlátomást tisztában is voltak. (Összes fotó: Artlasso)


megadeth five finger death punch



2020.02.08. 17:17 – m.adi

Felzabál minket az élet, de valami fennmarad utánunk - A hiperkarma húszéves jubileumi koncertjéről

00014.jpg

Idén húszéves lesz az ezredforduló utáni Magyarország egyik legfontosabb zenekara, a hiperkarma, a kerek évfordulót pedig Bérczesi Robiék egy Aréna-koncerttel ünnepelték meg. A két és fél órás, harmincnégy számos bulin a zenekar gyakorlatilag a teljes életművét bemutatta, így aki kevésbé ismerte őket, az egy este alatt most teljesen képbe kerülhetett. És eközben még jól is érezhette magát. (Nyitókép: Bende Csaba)


magyar rock magyarország alternatív hiperkarma aréna bérczesi róbert



2020.02.05. 13:13 – Szűcs_P

Volt már jobb, lesz még rosszabb - Slipknot az Arénában

Beszámoló és galéria egyben

slipknot_artlasso_004.jpg

A Slipknot tegnapi koncertjét végignézve azon gondolkodtam, milyen döntések alapján rakja össze a setlistet egy akkora zenekar? Mert tegnap bőven többségben voltak az aprítós, darálós dalok a nagyívű refrénesekhez képest. Bizonyítani akarnak, hogy „mi még mindig true-k vagyunk!”, „nem fog rajtunk az idő!”, „tessék, egyétek meg!”? Ez a kérdés motoszkál bennem azóta is. Azaz: ők valóban élvezik ezt a fajta és ilyen intenzitású zúzást, amit egyébként valóban jól csinálnak? A későbbi időszak letisztultabb dalainak személy szerint jobban örültem volna, de nem így történt, emiatt maradt is hiányérzet bennem. A ráadásban a (sic)- People = Shit – Surfacing alatt tényleg akkora aprítás volt, hogy a végére azt éreztem, hogy… igazság szerint nem is tudom, mit éreztem már, komolyan. Nagyjából azt, hogy „mindegy, csak ki innen”. Félreértés ne essék: ez természetesen a zenekar dicsérete. (Fotók: Artlasso.hu)


budapest galéria koncert beszámoló extrém black slipknot metal lengyelország egyesült államok behemoth aréna papp lászló sportaréna



2019.12.20. 20:33 – m.adi

Pontosan így kell múltat idézni – A Quimby Ékszerelmére 20-bulija

koncertbeszámoló

kvimbi.jpg

November végén húszéves lett a Quimby most már jó hosszú történetének legjobb lemeze, az Ékszerelmére, a zenekar pedig ebből az alkalomból el is játssza az egész albumot az év végi koncertjein. A turné végállomása Budapesten volt, illetve még lesz is, mert összesen három teltházas koncertet ad a Quimby a karácsony előtti napokban az A38-on, az elsőn pedig mi is ott voltunk. Szerencsére.(Fényképek: sinco)


koncert a38 quimby koncertbeszámoló



2019.11.19. 13:46 – Bihari Balázs

Mint a hurrikán - Scorpions-koncerten voltunk

scorpions_2_artlasso_006.jpg

Úgy kezdődött, hogy Zsolt mellettem ült a padban. És mivel a Lövölde tér és a Népköztársaság útja között kicsi a távolság, nagyon gyorsan rácsatlakoztunk a lemezt-kazettára másolós túrákra, ami leginkább a Newport (Szív utca) - Labiritmus (Lenin körút) - Solaris (Szent István körút) közötti tengelyen zajlott. Mégis a legelső hard rock lemez nem a kölcsönzőből, hanem Zsolt bátyjától érkezett, mert neki megvolt: ezt másolta egy 60 perces kazira Zsolt anyukája, amelynek a végéről természetesen pár szám lemaradt vagy csak az eleje maradt rajta. A mai napig így szól a fejemben a Scorpions japán dupla koncertalbuma, a Tokyo Tapes.
1982. 


scorpions