2018.09.21. 12:12 – Kovács.Attila

Kevesek által járt úton - A Manes új albumáról

smds_manes.jpg

A Manes egyike a tágabban vett egykori norvég színtér azon társulatainak, akik a black metalos indulás után mára komoly elektronikus zenei behatásokkal dolgozó, experimentális zenét játszó csapattá váltak. Nem túl gyakori az effajta átalakulás, ugyanakkor annál izgalmasabb, egyedibb világok alakulhatnak ki a kevesek által járt út mentén, gondolhatunk itt az Ulverre, vagy a The Third and the Mortal méltatlanul kevesek által ismert kései korszakára és a Memoirs lemezre. A Manes új albuma, a Slow Motion Death Sequence kitűnő példa arra, milyen értékek születhetnek akkor, ha egy zenekar nem szigorúan vett műfaji keretek között dolgozik, és nem is fél a saját törvényei szerint alkotni. 


kritika rock norvégia metal electro indusztriál experimental ezt hallgasd manes



2018.09.20. 13:57 – Rácz Mihály

A Flash sokkol, a Folk On 45 a poppal barátkozik - Kislemezek a Budapest Vinyltől

flash.jpg

Remélhetőleg feltűnt, hogy a hazai lemezkiadás nagyon megizmosodott az utóbbi időben. Most persze az igazi lemezekre gondolunk, LP-re, azaz bakelitre (igen, tudjuk, hogy a vinyl a helyes). Az olyan, általunk is gyakran tárgyalt kiadók, mint a Moiras, a Trottel és a Budapest Vinyl sajátos arculattal dolgoznak, míg előbbi elsősorban klasszikus és részben korábban ki sem adott hazai felvételek megjelentetésével, két utóbbi főleg a komolyan vehető undergrounddal. Ki gondolta volna még pár éve is, hogy a régi punk, HC és mindennemű alterock dolgok újra full aktuálisak lesznek, és alig kellene kicserélni egy két nevet a szövegekben és simán rá lehetne húzni a jelenhelyzetre őket. Persze vannak másfajta naprakészségek is, a Budapest Vinyl például nemrég kiadott egy kiváló dub lemezt Lipi Browntól, ami ahogy hallom kezd nemzetközileg ismertté válni, és amit itt szerettünk felettébb.


flash budapest vinyl folk on 45



2018.09.16. 09:45 – Kovács.Attila

Variációk egy sátánra - Meghallgattuk a Deicide új lemezét

de-820x820.jpg

Ugyan pár hete az egyik új dal kapcsán tréfálkoztam kicsit Glen Bentonékkal, attól még eszem ágában sincs számon kérni rajtuk holmi megújulást, hiszen egy Deicide nevű zenekartól mégis milyen zenét és szövegeket várhatna az ember? Az új lemez, az Overtures in Blasphemy korrekt, színvonalas munka, ugyanakkor izgalomnak, meglepetéseknek nyoma sincs rajta.


kritika deicide death metal ezt hallgasd glen benton



2018.09.15. 10:00 – Rácz Mihály

Igennel felérő nemet mondás - A Tudósok új válogatásalbumáról

tudosok_vinyl_1.jpg

Vannak a pillanatok alatt kultikus státuszt elérő bandák, őket bizonyos momentumok erre predesztinálják: a nyilvánvaló bátorság, a kompromisszumok elutasítása, a zsigeri megvalósító szándék, a tobzódó energiák, a kreativitás, a lángoló szabadságvágy. A Tudósok olyan elődökhöz vezethető vissza a mindennemű avantgard törekvések mellett konkrétabban, mint Captain Beefheart, a Bizottság, a Residents, a Blurt, ezek némelyike kortársuk is, akárcsak a megboldogult és szintén zseniális Ápolók volt. Ebből is látszik, hogy ne műfajokban gondolkodjunk, a Tudósok jazz-punkja zeneileg talán a Blurt-tel rokon leginkább, drMáriás üvöltve elbeszélő éneke és trombitálása pedig a legkívánatosabb zaklatások közül való, ami csak kitermelődött a jazz hőskora óta. A Tudósok zenéje éppannyira funk, mint rock, és van olyan felajzóan nyers és lendületes, hogy nem is szabadna véget érnie egy óra után.


kritika jazz funk punk avantgárd drmáriás tudósok ezt hallgasd



2018.09.06. 08:00 – Kovács.Attila

Az idei év egyik legfontosabb albuma - Anna von Hauswolff legutóbbi lemezéről

anna_von_hauswolff_dead_magic.jpg

Anna von Hauswolffról olyasmit olvastam valahol, hogy zeneileg a Swans-főnök Michael Gira az apja, az anyja meg Nico - a Velvet Underground legendás első albumának énekesnője -, de nekem sokkal profánabb hasonlat jutott eszembe, amikor az idei Fekete Zajon láttam a koncertjét: egy szőke, kislányos Björkbe oltott Diamanda Galás. Aznap este néhány régi barátommal sodort össze a véletlen, akikkel közös hobbink az, hogy cinikus viccet csináljunk mások által komolyan vett dolgokból. Amikor a művésznő és zenekara belekezdett az idei album egyik központi tételének tekinthető Ugly and Vengeful című, első pár percében erős dark ambient hangulatokat felvonultató dalmonstrumába, még vigyorogva bökdöstük egymást, hogy biztosan a leghosszabb intró Guiness rekordjára pályáznak. Aztán ahogy elindult a dal, hirtelen elhallgattunk, és onnantól leesett állal lehettünk tanúi annak a koncertnek, ami az általam eddig látottak közül magasan a legjobb volt 2018-ban.


lemezkritika rock ambient post dark metal gothic drone ezt hallgasd anna von hauswolff



2018.07.23. 13:35 – _fá_

Az új Deafheaven-lemezről érdemes beszélni

deafheaven_ordinari.jpg

A múlton való kesergés egyik alapvető része, hogy az ember felemlegeti, hogy például mennyivel jobb zenék születtek, és bárcsak ott lehetett volna igazán közel mondjuk a Revolver, a Number of the Beast, a Reign in Blood vagy a London Calling születésénél. A múlton való kesergés nekem mostanában egyébként is hobbim, egy egész cikket szenteltem a stadionrockzene szép lassú szomorú kimúlásának, utána még egy Rolling Stones-koncerten is keseregtem kicsit belül a gitárzene mai állapotáról, a lemezkritika műfaját pedig évek óta kerülöm, hiszen még csak igazán érdekes lemezeket is csak ritkán sodor elém az élet, azt a pár használhatót meg sokkal gyorsabb megkeresni Spotifyon, mint elolvasni róla az én vagy egy másik unatkozó hülye írását. A nagy bölcselkedésben pedig majdnem észre se vettem, hogy 2018-ban a poszt-black metálban utazó amerikai Deafheaven kiadott egy lemezt, amiről végre érdemes beszélgetni.


lemezkritika metál black post shoegaze ezt hallgasd deafheaven



2018.07.09. 15:08 – Rácz Mihály

Tobzódnak a kreatív energiában - Hat magyar lemezújdonság

szaboattila.jpg

Hat magyar lemezújdonság a legfrissebb merítés, és ha műfaji gettót nem is tudunk (vagy épp nem akarunk) minden esetben pontosan belőni, ám közös nevezőként pont a lényeget azért megnevezzük: különböző zsánereket lazán és szabadon használó, kreatív energiákban tobzódó lemezekről lesz szó, hogy épp dzsessz, népzene, dub/reggae, vagy rock (androll) a kiindulási alap, az végül is csak iránymutató és nem sarkalatos pont.


ezt hallgasd



2018.07.05. 12:15 – Rácz Mihály

Hangolódj át a popzenéről - Négy folklemez kritikája

dalinda.jpg

Amikor folklemezeket indítunk el, érdemes áthangolni a tudatot a mindenféle poptól, és az egyéb kortárszenéktől is eltérő befogadói státuszra. No, nem azért, mintha nehezebben lenne hallgatható, vagy ennyire fenn hordanánk az orrunkat, csak itt aztán végképp nincs sok értelme a háttérzenei tapétázásnak. Viszont azt is sejtjük, hogy a koncentrált figyelem ma már nem divat, így megpróbálunk az alábbi új megjelenésekről lényegre törően írni, hogy minél közelebb kerülhessünk lényegükhöz (ami ráadásul a különböző formaiságok ellenére, ahogy ez majd kiderül, nagyon is közös metszetű), hátha mégis rájuk talál néhány zenerajongó a nagy ellenszélben.


folk világzene ezt hallgasd



2018.05.17. 14:34 – dankógábor

Magabiztos ugrás a sötétségbe - Az új Arctic Monkeys-lemezről

Arctic Monkeys - Tranquility Base Hotel & Casino (Domino)

am2018allo.jpg

Az új Arctic Monkeys-lemez akkor lett volna igazán sokkoló, ha a tagok nem spoilerezik el több interjúban, hogy ezen aztán ne keresse senki a gitárokat és hogy ennek igazából Alex Turner frontember szólólemezének kellene lennie, aki ráadásul zongorán írta meg az egészet. Ezek után, még előzetes kislemez nélkül is nyilvánvaló volt, hogy nem a táncolható ütemeken lesz a hangsúly, és hogy valami teljesen másra kell felkészülni. Aki pedig hallott (hallgatott) már több Arctic Monkeys-lemezt is az életében, az nagyjából tudhatta is, hogy mire.


lemezkritika arctic monkeys rock ezt hallgasd



2018.04.24. 17:35 – Kovács.Attila

Lírai pillanatok és egy pszichedelikus utazás a tavasz közepén - dalmegosztás

qualitons_cut.jpg

Először arra gondoltam, bevezető gyanánt írok valami fellengzős hülyeséget arról, hogy tavasszal akár a természet, úgy újul meg a zene világa is. Aztán rájöttem, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz, meg az ilyesmi egyébként is afféle női magazinokba való, ahol a házilag elkészített arcpakolások bárkit hozzásegítenek a kiegyensúlyozottabb, boldogabb élethez. Szorítkozzunk tehát a lényegre: mostanában sok új zene jutott el hozzánk, ideje volt már egy újabb dalmegosztásnak. A mostani válogatásban tárgyalt zenék közös nevezője a jó arányérzék, a letisztultság és az egyedi hangulat, bár ez mindenkinél más formában jelenik meg. A folytatásban Z!GOR, a Jónás Vera Experiment, Szilárd, Petruska, valamint a The Qualitons új anyagairól lesz szó. A zongorát nem kedvelők óvatosan, torzított gitárokra, blastbeatekre izgulók még óvatosabban közelítsenek, bár lehet, hogy kellemes meglepetésben lesz részük. (Fotó: The Qualitons Facebook / Ács Kata) 


pop rock zongora szilárd pszichedelikus petruska andrás ezt hallgasd the qualitons petruska dalmegosztás jónás vera experiment z!gor



2018.03.12. 15:00 – Kovács.Attila

A lenyugvó nap harcosai - Judas Priest-lemezkritika

judas-priest-firepower.jpg

Az edzőterembe rendszeresen lejár egy pár fős senior csapat. Negyven-ötven körüli arcok, sokéves harcművészeti tapasztalattal, menetrendszerűen érkeznek este fél kilenc előtt pár perccel. Mindenki csak úgy nevezi őket, hogy a lenyugvó nap harcosai. Egy ideje más elfoglaltságaim miatt sokszor nekem is csak este van időm egy kis testmozgásra, ilyenkor hozzájuk szoktam csatlakozni, ezért péntekenként gyakran sántikálva megyek intézni ilyen-olyan ügyeimet. Kemény fickók: bár az ízületi feszítésekre általában mindenki érzékenyebb a negyedik iksz fölött, a combosokat úgy meg tudják küldeni, hogy még másnap is könnybe lábad az ember szeme. Harmincnyolc évesen én vagyok köztük a gyerek, megy is a poénkodás ezzel mindig, jókat röhögök, ha eszembe jut. Valószínűleg Richie Faulkner, akivel nagyjából egyidősek vagyunk, ugyanígy érezheti magát a Judas Priestben.


kritika metál lemez judas priest heavy metal rob halford ezt hallgasd glenn tipton richie faulkner scott travis ian hill firepower