Grant Morrison az Umbrella Academy előszavában úgy anekdotázik Gerard Wayről (My Chemical Romance, de manapság főállású képregényíró), hogy amikor Way első képregényéről beszélt neki, akkor ő káoszra, parádéra, egyszóval valami robbanásszerűre számított. Way ehelyett írt egy olyan lassú folyású, intelligens minisorozatot, ami minden volt, csak nem káosz. Kimunkált volt és benne volt Way minden tisztelete a képregények iránt.
A legtöbben ember szétválasztja a nyaralás és a fesztiválozás fogalmát. Eddig mi is így tettünk, ha fesztivál volt, az csak a koncertekről szólt, ha meg nyaralás, akkor az a henyélésről, városnézésről meg más kultúrák felfedezéséről. (Utóbbihoz, ha ránk hallgattok, a legjobb módszer a kajálás, méghozzá ott, ahol a helyiek esznek.) Most összevegyítettük a kettőt azzal, hogy kimentünk Dubajba megnézni, milyen ott egy fesztivál, és elmondjuk a tapasztalatainkat. (Nyitókép: Splore Festival, Új-Zéland)
Míg a korábbi években az idősebb és fiatal előadók sikerei között billegett valamennyire a zeneipari mérleg nyelve – ha a hip-hopra tekintettünk – 2018-ra végképp eldőlt, és a generációváltás gyakorlatilag befejeződött. Soha ennyi elsőséget nem sikerült szereznie a műfaj képviselőinek az összesített amerikai listán, hétről-hétre maguk mögé utasítva a pop és country sztárokat, de ezeket a “nemzet leghallgatottabb dala és lemeze” pozíciókat rendre fiatal, újgenerációs, magukat “newschoolnak” nevező sztárok szerezték meg. A 90-es évek markáns hangjaitól csak jubileum ünneplésekre (Enter The Wu-Tang), vinyl újrakiadásokra, és meglepően alacsony nézettségekre futotta, de arra is találunk példát, hogy korábban sikeres MC-k, érdeklődés hiányában djnek állnak (Large Professor, Skillz). Mindehhez a hátteret Kanye West ámokfutása jelentette, amit saját maga elé támasztott ostoba kihívásokból, twitter kirohanásokból, és egy piros sapka értelmetlen viseléséből épített. Jogosan adódik tehát a Denzel Curry szuggesztív videójának képeiből fakadó kérdés, a hip-hop 2018-ban valóban arctetkós bohócok parádéja lenne csupán?
Azt hogy karácsonyi témában nemcsak unalomig ismert popdalok és Las Vegas-i showénekesek évente kiadott közhelyparádéi léteznek az utóbbi években számos válogatáslemez és újító produkció bemutatta. Három éve már az ünnepre íródott hip-hop számokat is összegyűjtöttük itt, most a csillogó öltönyök, utánozhatatlan tánclépések, húzós groove-ok és persze a kimagasló énekhangok világába indulunk a 24 legjobb dalt keresve. A témának külön aktualitást ad, hogy idén decemberben a szokásosnál jóval több világsztár döntött úgy, hogy egy teljes karácsonyi lemezt tesz a fa alá, gyors egymásutánban: Sia, Gwen Stefani, John Legend és Aloe Blacc is. (A dalokat leírással, Youtube videókkal megtaláljátok a cikkben, és Spotify playlistként is a karácsonyi ünnepekhez!)
Mire gondoljon az ember, amikor meghívják Bécsbe, hogy hallgassa meg az északi fény hangját? El nem tudtam képzelni mit akarhat a Huawei ezzel a dologgal, csak annyi volt sejthető a meghívóból, hogy a mesterséges intelligenciának (MI) köze lesz hozzá. Ott aztán kiderült, hogy a cég valóban azt szerette volna prezentálni, mire is képes az az MI, amit beleraktak a Huawei Mate 20 Pro készülékbe, ami ma már akár egy csúcstechnológiájú számítógépet is kiválthat. Ennek bemutatására pedig a legjobbnak az északi fény megzenésítését találták.
Teljes gőzzel megy a Sziget, egymást érik a koncertek, na meg az elmaradhatatlan inger, hogy ne csak nézd és hallgasd, de meg is örökítsd a bulit. Az persze más kérdés, hogy ezeket az általában használhatatlan, értelmezhetetlen és összességében kivehetetlen képeket mikor nézed meg újra, ahogyan a zörejek és a mögötted álló obégatásától élvezhetetlen videókat sem biztos, hogy hetente előveszed, hogy ezek segítségével idézd fel az emlékeket. De valóban nem lehet a tömegből értékelhető felvételeket készíteni telefonnal? Ezt teszteltük néhány csúcskészülékkel.
Egy fesztivál természetesen arról szól, hogy szórakozz, engedd el magad, és szabadon élj egy hétig, de gondolkoztál már azon, hogy talán kicsit kevesebb szeméttel még jobb lenne a buli? Nem csak arra gondolunk, hogy nem feltétlenül felemelő érzés leülni az előző csoport által az asztalon hagyott gyrosmaradék felé jóízűen vacsorázni, és nem is arra, hogy mennyire szomorú látvány, ahogyan a nagyszínpados koncertek után a reflektor fénye megcsillan a térdig érő szemétkupacon. Hanem arra, hogy minimális odafigyeléssel, és anélkül, hogy bármilyen buliról le kelljen mondanod, te mennyit tehetsz azért, hogy kicsit kevesebb szemetet termelj. A nagyobb fesztiválok úgy tűnik már elég határozott elképzeléssel dolgoznak azon, hogy minél kevesebb szemét legyen a rendezvényen, de nézzük mit is tesznek egészen pontosan azért, hogy a bulik is jók maradjanak, és a jegesmedvék se haljanak ki idő előtt.
A napokban elhunyt Mark E. Smith tömegeknek jelentett belépést a punkba, a szemtelen, megfoghatatlan újhullámba, az aljas, humoros street poetrybe, a rosszindulatúan cool brit gitárzene esszenciájába. Egyedüli állandó tagja volt annak a zenei kuplerájnak, melyet The Fallnak hívtak. A zenekar múltidejűsége akár törvényerőre is emelkedhet, mert Smith nélkül a zenekar minden létjogosultságát elvesztette a további létezésre.
Hétfőn megmondtuk, mik voltak 2017-ben azok a jó lemezek, amikben sok riff van, most megmondjuk, hogy mik azok, amikben nincs annyi riff, sőt, sokkal inkább elektronika van, vagy rap, vagy akusztikus hangszerek, vagy vonósok. Szóval, amiket egyáltalán nem lehet a hard rock vagy a metál kategóriájába sorolni. Alább a legjobb húsz lemez, nem sorrendben, teljesen összekeverve. Az előadókra klikkelve meg is lehet hallgatni a lemezeket.
Jó szokásunkhoz híven most is az utolsók között tesszük ki az éves albumlistákat. Jöhet ugye még ki december 31-én is lemez, ahogy volt is ilyen tavaly, bár az már nem került ide. Idén két lista lesz, egyik a rock- és metállemezekkel foglalkozik, a másik pedig, ami nem fért bele ebbe a kategóriába. Most az előbbit nézzük, 20 lemezzel, sorrend nélkül, mert gyakorlatilag bármelyiket ajánlhatnánk hallgatásra. Sőt, még abc-ben sincs, csak hogy végig kelljen nézni az egészet. A nevekre klikkelve pedig lehet is hallgatni a lemezeket.
Ki ne futott volna már bele olyan karácsonyi ajándékba, aminél azt gondolta, hogy sokkal jobban járt volna, ha odaadják a pénzt, és akkor azt vesz magának, amire tényleg vágyik. Még a legnagyobb jószándék mellett is belefuthat az ember abba, hogy például olyan lemezt kap, ami már megvan. Vagyis pénzt kapni karácsonyra azért jó, mert arra lehet költeni, amire csak szeretnéd, ráadásul a siker garantált. Már ha tudod, mire költsd. Ha nem, akkor pedig mutatunk néhány tippet.
50 ezer euró. Ennyibe kerül a Sennheiser HE 1 modellje, vagyis több mint 15 millió forintot kell kifizetnie annak, aki egy ilyen referenciafejhallgatót szeretne mostantól tárolni otthon a dohányzóasztalon. Magyarországra is eljutott egy példány belőle, mi pedig összekészítettük a kis CD pakkunkat, hogy kiderüljön mit is lehet kapni ennyi pénzért.