Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Csak úgy özönlenek így év elején az új cuccok. Máris itt van egy új White Denim-dal, a Holda You, ami a csapat március 25-én megjelenő Stiff című hatodik lemezén szerepel majd. A zenekar a facebookos stílusmeghatározásban csak úgy simán fúziósnak hívja magát, ami valahol fedi is a valóságot, de azért félrevezető is lehet. A White Denim igazából rockzenét játszik, amibe raknak funkot, jazzt, punkot, progot, pszichedeliát, surf rockot, mindent. Viszont ez az egész egy egységes elegyé áll össze, sajátos, felismerhető stílusban. A Holda You (I'm Psycho) most elég tempósan vezeti fel a lemezt, aztán majd meglátjuk az egész, kilencdalos anyag ilyen gyors lesz-e.
Az idei év lassan már túl sok fontos lemezt termel ki magából, így akarva-akaratlanul kihagyjuk az egyébként említésre méltóakat. Most öt alapvetően rockzenei albumot néztünk meg, van köztük egyre elérdektelenedő, lassan veterán státuszba kerülő indie-britpop (Placebo), progresszív garázsrock Texasból (White Denim), Nirvanát és Mudhoneyt nyúló ausztrál grunge (Violent Soho), csajos White Stripes (Deap Vally), na meg Kurt Cobain lökött kistesója (Cage the Elephant).
White Denim - D
Vécépapírba tekeredik a texasi White Denim zenekar; saját, valamint a nyugati parti punk szcéna elmúlt harminc évét idézi fel a Bad Religion; újságpapírból várost épít és hajléktalant hajtogat a Flogging Molly. A brit Wiley klipjében megnézhetjük, pontosan miről is rappel legújabb számában; a We Plants Are Happy Plants új videója pedig azt mutatja meg, hogy milyen képek járnak a fiatal magyar producer fejében saját zenéje hallatán.