Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Az egykori 16 Horsepower zenekari vezetője, a keresztényi szeretetet fennen hangoztató, mára már kultstátuszba lépett David Eugene Edwards és Wovenhand csapata szinte már hazajár Magyarországra, hol önállóan, hol a Szigeten a Muzsikással kollaborálva, ráadásul mindig különleges élményt szerezve a hallgatóknak/rajongóknak. Az introvertált frontember zenéje alapvetően bluesos folk-rock (és ezernyi más címke se lenne túlzás), előadásmódja és színpadi kiállása pedig kétségtelenül szuggesztív és magával ragadó. Bár lemezen nem mindig sikerül hozni azt az energiát és szakrális rock and roll érzést, ami a koncerteken oly jellemző a csapatra, az utolsó két albumuk javuló tendenciát mutat. A legutóbbi lemezük pár hete jelent meg és lentebb meg is hallgatható. Vasárnap este az A38 színpadán újra láthatjuk a Wovenhandet, akiket ezúttal Emma Ruth Rundle (őt a poszt-metálos Red Sparowes-ből lehet ismerni) kísér el a főzenekar Star Treatment című lemezbemutató turnéjára.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Az istenhit, a különböző neveken megszólított természetfeletti iránti szomj, illetve mindennek dalbafoglalása több nagyszerű szerzeményt és lemezt eredményezett a kommerciális zene történetében, mint gondolnánk. A Wovenhand (most így egyben, de néha külön van) szerdai budapesti fellépése és széttorzított gitárokkal való lelkipásztorkodása az apropója annak, hogy röviden szemezgetünk a vallásos hit által indukált szerzemények világából, bemutatva néhány, a témát zsigeri módon feldolgozó, valóban karizmatikus előadót, kerülve Madonna kabbala-kalandját vagy éppen a Jackson-tesók és Everlast újsütetű haverságát Allahhal.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Bár korábban óvatosan jósoltuk, hogy az új Wovenhand-lemez keményebb lesz a korábbiaknál, de úgy tűnik, egyre biztosabb a dolog. A napokban kikerült újabb dal ugyanis, ha lehet még lendületesebb. Aki nem ismeri őket persze mondhatja, hogy mi ebben a lendületes, de a Wovenhand-féle energia sosem a gyorsaságban nyilvánult meg, hanem az utánozhatatlan hangulatban. Ezt a hangulatot pedig a pőre rockfelállás is átadja. Egyre jobban várjuk ezt a lemezt.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Elgondolkoztunk rajta, hogy milyen lenne már, ha a Wovenhand és a Converge együtt indulna turnéra. Aztán megállapítottuk, hogy jó lenne. Mindkét zene erősen a lélekben vájkál, szóval simán rokoníthatók egymással. Még akkor is, ha az egyik suttogva húz a mélybe, a másik meg ordítva letaszít. Onnan jutott ez eszünkbe, hogy a Wovenhand új nagylemezét a Converge énekesének főként punk/hardcore/metálra szakosodott kiadója, a Deathwish jelenteti meg, szóval egyáltalán nem elrugaszkodott ötlet ez. Lesz ebből még valami, mindenki meglátja. Az új Wovenhand-lemez meg úgy néz ki kicsit direktebb, zúzósabb lesz, mint az eddigiek. Legalábbis az alább hallható Hiss című dalból ítélve, de ez azért elég elhamarkodott ítélet. Mindenesetre eléggé várjuk a lemezt, meg az A38-as koncertet is.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A Black Keys összehozott egy hosszú lemezt, ami nem biztos, hogy jó ötlet volt. A Kistehén kibújt a mulatós magyar alternatív zene skatulyából, és jól tette. A Pain Of Salvation olyan szokatlan albumot rakott össze, amire minden eddigi rajongó csak néz majd. A Wovenhand most éppen egybe írja nevét, albumon viszont nem izgalmas. A Divine Comedy zenéje az a fajta otthon, ahová ha belépsz, azonnal jól érzed magad. Kiskritikák.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Sziget 2009 - Negyedik nap

A Sziget negyedik napján nem értettük, mit keres a nagyszínpadon a Subways, a Manic Street Preacherst meg pláne száműztük volna onnan. Viszont az Editors, illetve a Placebo nagyon is odaillett, még ha az előzőnek kijárt volna a sötétség, amit persze az utóbbi meg is kapott. Láttuk még a Turisast, nem kellett volna, a Klaxonst, ez semmilyen volt, illetve a Woven Hand-Muzsikás koprodukcióját, ami felemásra sikerült. Beszámolóink.