Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Black Sabbath – 13
(Vertigo/Universal)
Szerkesztőségünk egyik tagja azt kérdezte a Black Sabbath új albumának többszöri meghallgatása után, hogy jó-jó, de minek kellett ez egyáltalán? Én meg azt kérdezem, miért ne? Ha meg lehetett csinálni négy évvel ezelőtt a Heaven & Hell név alatt kiadott The Devil You Know című kvázi Black Sabbath-nagylemezt, (ami utóbb Ronnie James Dio énekes hattyúdala lett), akkor miért ne lehetne egy hasonlót készíteni Ozzy Osbourne-nal az élen? Ráadásul ismerve Tony Iommi rákos betegségét, még a gitáros szerint is benne van a pakliban, hogy ő már nem sok mindent tesz majd le az asztalra ezek után. Ezt a végzetességet erősíti, hogy a most megjelent 13 ugyanazzal az esővel, mennydörgéssel zárul, mint amivel a legelső Black Sabbath-album kezdődött 1970-ben, ezzel is keretbe foglalva a teljes életművet.
A Haelo progresszív rock formáció a tavaly januárban megjelent Ageusia lemeze után elkészült a zenekar új EP-je, amely most a Lángoló Gitárokon debütál. A háromszámos kislemez felvétele a budapesti TrasHill Studiosban készült, a masteringet pedig a Metropol Stúdió munkája. A New Beginning mellett az ötfős együttes idén még egy új lemezt tervez, aki pedig szeretné őket élőben látni, annak erre már ma lehetősége nyílik a Budapest Parkban, ahol a példaképeiknek számító ausztrál Karnivool előtt játszanak majd. A friss EP-t megmutatjuk a hajtás után.
Ismét itt a Zöld Pardon heti programajánlója, benne olyan koncertekkel, mint a Sex Action, ColorStar, Zagar és a Ladánybene 27. Aki lemaradt volna a Sex Action visszatérő 
A Mars Volta parkolópályára tétele után Omar Rodriguez-Lopez többek között Deantoni Parks dobossal és a Le Butcherettes vokalistájával belevágott a Bosnian Rainbows projektbe, és a debütáló albumuk megjelenéséről még .jpg)
Egy francia Youtube-felhasználó elgondolkodott azon, vajon hogyan szólt volna a Daft Punk idei megaslágere mondjuk a '40-es évek dzsesszkorszakában, a '90-es évek suttyó eurodance-ével vagy mondjuk a nem túl távoli jövőben. 1920-tól egészen 2020-ig összerakta az éppen aktuális évtized zenei stílusára jellemző Get Lucky-átíratot egy négyperces videóban. Ebből kiderül, hogy rock and roll nem igazán áll jól a Daft Punknak, a 21. század dubstepje meg pláne nem, viszont nyolc év múlva már mindenki IDM remixekben fog gondolkodni. Természetesen a '70-es évek funkyja illik leginkább a Get Lucky évtizedes adaptálásához, de a '80-as évek szintipopja sem idegen a daltól. Az évszázadnyi Get Lucky-feldolgozásokat megmutatjuk a hajtás után.
Megérkezett az Artisjus évszakos YouTube-toplistája, aminek az első helyét eddig Majka Belehalok című dala foglalt el, most azonban a tavaszi időszak legnépszerűbb száma nem ez lett, hanem ByeAlex Kedvesemje. A harmincas lista szerint ByeAlex eurovíziós szerzeményét több, mint négymilliószor nézték meg tavasszal, egymillióval többen, mint Majkáék Nekem ez jár című számát, de a Belehalok így is odaért a harmadik helyre. Majka és állandó közreműködői szinte uralják a mezőnyt, összesen négy olyan Youtube-feltöltés szerepel, amihez amiben a rapper is szerepel. A másik egyre népszerűbb előadó a bántóan ostoba gengszterrapben utazó Mr. Busta, ő is négy alkalommal képviseli magát az összesítésben, de Cipő halála óta a Republic-videók nézettsége is emelkedett. Egyébként nem csak ByeAlex köszönhet sokat az Eurovíziónak, hiszen Mohamed Fatima, Radics Gigi és Kállay-Saunders András egy-egy, a Dalban hallott szerzeménye is befért a top30-ba.
Úgy látszik, Snoop Dogg ismét célcsoportot váltott, az időközben jamaikai Bob Marley-utódként reinkarnálódott rapper most már a gyerekek igényeit akarja kiszolgálni. Közös produkciója a korosodó Disney-üdvöskével, 
Ha meghirdetnék a muszájból, a lehető legkevesebb energiabefektetéssel összetákolt videoklipek versenyét, David Lynch és Lykke Li közös dala, az I'm Waiting Here tuti, hogy köröket verne a mezőny összes többi tagjára. Lynchék gyakorlatilag a Lost Highway főcíméhez hasonló felfogásban csináltak ortodox road movie-t, amely abból áll, hogy a hűtőrács szemszögéből figyelhetjük, hogy kavarog a járgány a sivatagi szerpentineken. Pedig az egész nem a rendező, hanem a svéd énekesnő és Daniel Desure keze munkájának eredménye, utóbbiról többek között annyit tudni, hogy széttört paradicsomszószos üveget például egész jól tud 
Ben Watt sikertörténetében most lezárul egy korszak, ugyanis az általa alapított Buzzin' Fly Records a 2003-as nyitást követően idén végleg kivonul az elektronikus zene világából. A főleg house-ra specializálódott kiadónak többek között olyan himnuszokat köszönhetünk, mint a Julia Biel-féle Guinea Pig, vagy Tracey Thorn Why Does The Wind?-je, A több mint 30 esztendeje pályán lévő Watt, aki az Everything But The Girl egyik tagjaként vált igazán ismertté (a másik tag későbbi felesége, Thorn volt) egy kétszámos kislemezzel köszön el, amin két duett kapott helyet, de ezek között elég nagy a kontraszt. Az első old school techno, melyet a Rodamaal duó hozott össze, a B-oldalon pedig Manoo és Francois A közös feelgood house szerzeménye, az Other Places található. A tovább mögött mindkettőből megmutatunk egy-egy rövid részletet.