Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Rekult I. címmel egy hete jelent meg a Mayberian Sanskülotts ötödik nagylemeze, ami eredetileg dupla lett volna (illetve az is lesz), csak a vírusjárvány miatt csúszik a másik fele. Egyelőre csak digitálisan jött ki az anyag, de amikor megjelenik a második fele, akkor kapható lesz majd fizikai valójában is. A Rekult I. egyébként nem új dalokból áll, hanem újragondoltakból, a tízéves zenekar őskorából, amikor még csak Csordás Zita énekes és Balogh Gallusz gitáros voltak a csapat tagjai. Az első részt így, ketten vették fel, de a másodikra már a teljes, hatfős zenekar szerepel majd. Alább meg is lehet hallgatni az egészet, alatta pedig Csordás Zita fűz minden egyes dalhoz valamit, ami felfogható egyfajta visszaemlékezésnek is. (A nyitókép 2012-ben készült.)
Alone in kápmegyer
Az első lemezünk címadó száma, a cím pedig kb az egész életművünk statement szókapcsolata lehetne, ami egyfelől a 2010-es évek elejére jellemző általános spleen hangulatomat hivatott kifejezni, amikor tök egyedül sétálgattam kápmegyeren, ahová mindig egyedül bkv-ztam haza szomorú dalokat hallgatva, és elmerengve azon, hogy egyszer majd egy jobb helyen élhetek egy izgalmasabb életet, hogy majd biztos történik velem is valami nagy dolog, mint a filmekben (nem történt, de sebaj bajnok), másrészt tisztelgés az Air Alone in Kyoto című száma előtt.
Csillagok, lámpafény
Ezt a szöveget kb 16-17 évesen írtam, amikor nagyon sok Csókolomot hallgattam, ami szerintem több számunkon is érződik. Ez az egyik. Meglepő módon ez is a saját szerelmi életem reménytelenségéről szól, a kisebbségi érzésemről, hogy nem vagyok elég jó, és soha nem is leszek az, soha senki se fog szeretni, mert miért tenné. Ezt a szöveget igazából a magam biztatására írtam, emlékeztetve magamat arra, hogy ezt nagyon jó lenne már befejezni, mert semmi értelme (azóta se sikerült). A címadó sor pedig arra utal, hogy megintcsak kápon és megintcsak egyedül biciklizek nyári éjszakákon teljesen jellegtelen, és mégis egy nagyon jellemző hangulatú masszává összefolyó napokon.
Egy meséből születtünk
Ezt a szöveget a kisképzőben írtam egy angolórán. Akkoriban volt egy elképzelt világom, aminek a szereplőiről történeteket írtam (amúgy tök giccses volt nyilván) és amire más szövegeimben is hivatkozok, és ez a szöveg is ott játszódik és hihetetlen, de igaz, hogy ez is a szerelemről szól, arról, hogy valamiért titkolni kell, ha valakibe szerelmesek vagyunk, mert a másik biztosan nem szeret viszont és hogy biztosan van valahol egy fiú, aki belém szerelmes. Ilyen I was made for loving you baby mélységű szöveg amúgy, csak kamaszos pátosszal feltöltve.
Mindig csak veled
Az aktuális szerelmemről szól, semmi extra. Amikor a zenét írtam, akkor amúgy tökre azt hittem, hogy ez egy ilyen placebós, sötét hangulatú dal. Haha.
Nagyon szőke lány
Szövegírói pályám legegocentrikusabb dala, szinte már szégyenletesek ezek a sorok. Nyilvánvalóan saját magamat miszticizáltam a szövegben, arról szól, hogy én vagyok a szomorú, magányos lány, a megközelíthetetlen, összetört szívű szentimentalista kalandor, azt hittem magamról, hogy biztos tök különleges vagyok és majd egyszercsak kiderül, hogy mittudomén, én valami angol lord eltitkolt gyereke vagyok és akkor ugyanezt a szomorkodást majd a zsenge angol gyepen folytathatom cure-os pólóban, de aztán rá kellett jönnöm, hogy pontosan ugyanolyan vagyok, mit bárki és egyértelműen a szeretett és nagyrabecsült szüleim gyermeke. Az élet kemény.
Játsszál mással
Még egy dal a szerelemről, illetve arról az álmomról, hogy ülök a kápmegyeri, játszótérre néző szobámban és látom, hogy a távolból egy hajas csontvázhadsereg özönlik a panelek között a blokkunk felé, és tudom, hogy mindenkit szét fognak tépni ezek a fürkész-portyász csontvázak, és engem majd a játszótéren marcangolnak cafatokká, ahogy a szerelem szétmarcangolta a szívemet.
A szöveget amúgy Csepella Olivér sorai zárják, aki kettővel fölöttünk járt a Kisképzőbe. Abban az időben a suliban kb mindenkinek volt blogspotja és én imádtam az Olivér verses blogját (nemrég megbeszéltük, hogy ő meg az enyémet), úgyhogy mivel úgy éreztük, hogy ez a vers illik a szövegbe, engedelmével hozzátettük, hogy később többen is elmondhassák, hogy amúgy ez a kedvenc Mayberian szövegrészletük.
Summer Inn
Ez egy olyan fiúról szól, akivel barátok voltunk, meg kavartunk is, de nagyon kellemetlen helyzetekbe kerültünk és drámai módon összevesztünk, ami nagyon bántott és szerettem volna írni róla és neki egy dalt, bár szerintem a mai napig nem tudja, hogy ez valójában róla szól, pontosabban arról, hogy ő sem az a különleges, filmbe illő fiú, akinek hiszi magát.
Hétfői dal csütörtökön eljátszva
Írtam egy dalt hétfőn és csütörtökön felvettük. A lemezre került verziót egyébként kedden rögzítettük.
Kobaltkék
A kamaszgiccs-hatást fokozandó, akkoriban még naplót is írtam Adrian Mole verseinek stílusában és egyik este a prózai naplóbejegyzésből hirtelen a Kobaltkék két perc alatt megírt szövege kerekedett ki, amiben amúgy a repülök a repülökre rímel, ami azért nagyon meta. Amúgy ez esetben is arról van szó, hogy inkább el kéne felejtenem az aktuális szerelmemet, mert ő fixen mást szeret, dehát ez ugye nem ilyen egyszerű, arról, hogy elmész a városba valami teljesen rossz buliba, remélve, hogy találkozol valakivel, aztán persze, hogy nem, és könnyektől csillogó szemmel éjszakaizol haza megint másfél órán keresztül.
A zene azért lett ilyen, mert akkoriban rengeteg cigányzenét hallgattam, ami nagyon nagy hatást gyakorolt rám. Minden nap, amikor hazamentem suli után, gitároztam és énekeltem és majdnem minden nap írtam egy újabb dalt, vagy valami kezdeményt, és ez csak így jött, gyorsan felvettem az alap sávot, aztán valahogy véletlenül ráimpróztam azt a kis témát, amit Gallusz szokott játszani, és ennyi.
Heroin Minimal John
Ennél a dalnál azt hiszem az történt, hogy az egy meséből születtünket akartuk továbbírni Gallusszal, és azt hittük, hogy mostmár tök jól tudunk gitározni, úgyhogy össze-vissza bontogattunk meg szólózgattunk és hitelen felindulásból, csak azért, hogy ezt a hihetetlen fejlődést és a felejthetetlen zenei pillanatok hangját megörökítsük, felvettük, aztán körülbelül egyből rájöttünk, hogy ez max John Frusciante legdurvább herionos korszakát idézi.
A Mayberian Sanskülotts június 26-án tartotta volna a müpás jubileumi buliját, de ez elmaradt, így ha a vírus is engedi, akkor augusztus 21-én a Fekete Zaj fesztiválon, augusztus 26-án pedig a Fishing on Orfűn lehet majd őket látni.
