Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Először akkor találkoztam a Koroggal, amikor vagy a 97-es vagy a 98-as Szigeten délután elténferegtem a Bahia sátor mellett, bentről meg valami kegyetlen jó zene szólt. Az volt a Korog. A koncerten alig voltak, de akkor még emiatt senki nem bánkódott. Ezt mondják családias hangulatnak. Egy furcsa, szemüveges srác (Simon Gábor) volt a frontember, aki egyáltalán nem nézett ki frontembernek, de vicceseket mondott a sok ordibálás mellett. A zene meg olyan volt, mintha az Entombed Leukémiát játszana (ezt nem akkor találtam ki, sőt, nem is az én megállapításom, de találó). Rendszeressé vált, hogy én Korog-koncertekre járok, lemezt is vettem 1999-ben, meg minden. Rajongó lettem, mondhatjuk.