Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Lezajlott a 2015-ös WOMEX, a world music, azaz világzene legnagyobb és legjelentősebb szakmai vására, a 21. a sorban. Ami nekünk, magyaroknak igazán jelentőssé tette, hogy ez a budapesti volt az első közép-kelet-európai rendezésű. A Hangvető lett a szerencsés, akit a főszervező Piranha Arts vont be a helyi munkába, és ott téblábolva nagyon úgy nézett ki, hogy jó munkát végeztek: remek hangulat uralkodott és úgy látszott, folyékonyan mennek a dolgok. Nagy volt a nyüzsgés, idén 2500-an delegáltak több mint 90 országból, 680 kiállítóval, olyan új szereplőkkel, mint Koszovó, Tunézia és Chile. A konferenciák témáit nem lehet elsődleges vezérfonalra felfűzni, de az egész főleg a szakmaiság körüljárása, a produkciók értékesítése, és természetesen a világot egyébként is folyamatos politikai mozgásban tartó migrációs kérdés körül forgott. Igazából és elsősorban viszont a barátkozásról és kapcsolatépítésről szól itt minden, kevés tényleges üzletkötés történik a pár nap alatt - miközben azért persze mindenki reménykedik. Bár az 1994-es alapítók közül már csak pár tucatnyian vannak benne - nyilvánvalóan megtörténtek a generációváltások -, láthatóan sokan ismerik egymást, megy a nagy ölelgetés, és kiadványok csereberéje. (Csak zárójelben: hagyományos értelemben vett lemezkiadó alig akad már a standok között, persze tele van még minden CD-kkel, hiszen azt mégis csak oda lehet adni, aktualizálni egy-egy adott produkciót – mert minden erről szól, mindenki produkciós cégként van jelen az általa kínált előadókat kínálva.) Délutánonként aztán a standok nagy része igazán beindult, kinyíltak a piás palackok, ment a koccintás, szívesen bevonva akárki arra járót. Próbáltam belőni, melyik nemzet fiai járnak élen a dáridóval, de a sztereotípiák nem feltétlenül működnek – a japánok ugyanúgy töltögettek, mint a latinok, de azért a legnagyobb hangulat a brazil stand körül alakult ki, illetve a britek is pezsegtek rendesen (náluk DJ-zett hazánkfia, a Mana Mana Recordsos Suefo is, már amikor épp nem kapcsolatokat épített két kiadványával). A Vinylrecorder standját is sokan felkeresték, itt két öreg szaki tolta, reklámcélból bárkinek vágtak hozott dalból egy egypéldányos lemezt. De szigorúan mindenkinek csak egyet, állítólag jó az arcmemóriájuk. A lemez a csali, a vágógépet magát árusítják sok éve, 3200 euró az ára. A WOMEX simán kiváltja a résztvevőkből az addikciót, mint minden jó hangulatú rendezvény, már vasárnap a www.womex.com főoldalán a résztvevőknek való megköszönésen és a díjak említésen kívül (idén Cheikh Lo lett életműdíjas, a legjobb label címkéjét pedig már másodjára a Glitterbeat kapta) úgy zárták a rövid üdvözlést, hogy „Nagyszerű és gyümölcsöző időt töltöttünk együtt, és már alig várjuk, hogy újra üdvözölhessünk 2016-ban a 22. WOMEX-en, Santiago de Compostelában”.
