Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A gitárzenék történetének egyik legnyomasztóbb korszaka kétség kívül a 2000-es évek első fele volt: a hétvégi rockdiszkóban agyhúgykövet kaptunk a Chop Suey-tól meg Last Resorttól, egyébként pedig ötpercenként alakult meg egy grunge-os rádiórockzenekar, hogy dalba öntse az amerikai kertvárosi gimnazisták nyomorúságát. A Creedet sajnos ebben a közegben sem tudtam utálni, akkor pedig már kiváltképp nem, amikor a zenekari Honthy Hanna, Scott Stapp helyére egy jóval rokonszenvesebb és kevésbé modoros frontember érkezett. Persze, ettől még az Alter Bridge nem kezdett el európaibb hangzású dalokat írni, és a nézőszámon is érződött, hogy ez elsősorban továbbra is a Dodgers baseballdzsekis fiatalság zenéje. De talán a húszezer körüli jegyárnak is lehetett hozzá némi köze, hogy egyesek nem pont a Sportarénába húzódtak be az eső elől.