Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Metallica-poszt kapcsán megkaptuk, hogy miért írunk olyan dalról, amit rossznak tartunk. A rovat kezdetén már elhangzott, de most ismétlem: egy adott szám nem a nagyszerűsége miatt kerül ide, hanem, mert aktualitása van. Így van ez most, a Folklore and Superstition (2008-as megjelenés) című lemezről kimásolt Black Stone Cherry dallal is, amit itt lehet hallgatni/nézni. A Things My Father Said az új maxi az egyébként most bónuszolva kiadott albumról. Aktualitás kettő. Nézzük, milyen a dal.
Lassú. Rossz vicc, de igaz, ez egy zongorás líra, minimál torzítással, az amerikai rádiók befogadóképességéhez igazítva. A Black Stone Cherry stílusára jellemző, hogy a tengerentúli lányrock-zenét southern ízekkel, és tökös rocknroll-gitározással dobja fel. Nem súlyos így sem, de a dundi és kisfiús arca ellenére kifejezetten erős hangú Chris Robertson miatt lesz könnyen befogadható. Jó dallamai vannak, egy lemez végére szinte fárasztóan jók, a dallamosság túl tud csodulni, bizony.
A Things my Father Said egyébként pont az a dal a lemezen, ami a legközelebb áll a Nickelback féle vonalhoz, ez alapján meg nem mondanám, hogy a zenekar Kentucky-ból származik. A szöveg az apákról szól, és csináltak is egy olyan klipet hozzá, ami félreérthetetlen. Furcsa helyzet ez, mert amíg a Folklore and Superstition bőven hallgatható, ez a dal nem az, talán a leggyengébb róla. Szép, de ártalmatlan.
