Lángoló gitárok

Március elsején kezdődik Amerikában az az egy hónapig tartó különleges koncertkörút, ahol a Megadeth eljátssza a Rust In Peace című klasszikus lemezét az elejétől a végéig, annak örömére, hogy a korong idén 20 éves. Ez még annyira nem nagy hír, azon kívül, hogy örülnek neki a rajongók, az viszont már annál inkább, hogy a basszusgitáros szerepét újra David Ellefson tölti majd be, aki annak idején alapítótagja volt a Megadeth-nek Dave Mustaine mellett, de 2003-ban annyira megromlott közöttük a viszony, hogy még pereskedtek is, viszont úgy látszik a nagy harag csak eddig tartott. Mustaine egyébként már búcsút is intett James Lomenzonak, a jelenlegi basszusgitárosnak, megköszönve a több évnyi munkáját a zenekarban, úgyhogy valószínűleg június 20-án a Petőfi Csarnokban is már ez a felállás játszik majd.

Az új albumát tegnap végre tényleg megjelentető bristoli trip hop-duó lemezét kitiltották a londoni metróból. Legalábbis ami a Heligoland reklámozását illeti. A Robert "3D" Del Naja által is minden idők legabszurabbnak kikiáltott indoklása szerint ugyanis a Heligoland borítója, és dizájnja túlzottan street-art közeli lett, és a metróban semmiképpen sem szeretnének gaffitihoz hasonló dolgokat elhelyezni. A mellesleg 3D által tervezett borítót megtekintheted itt.

Henry Rollins - Spoken Word @ A38 2010.02.07.

Valahol Kaliforniában, pontosabban a Sonoma Egyetemen, idén nyáron végzett egy évfolyamnyi mázlista. A diplomaosztójukon ugyanis a bal fülkagylón be-, majd minden élettani hatás kifejtése nélkül a jobb hallójáraton kiáramló, ünnepélyesen súlytalan forró levegő mellett kivételesen terjengett egy határozottabb szag is. Az pedig, hogy a szónak szaga legyen, különös és kivételes dolog. Jóval nehezebb eldönteni, hogy büdös-e, mint például a tehénszarról. Érdekes viszont, hogy nehezebben is oszlik el, mint a szarszag. A Hajó gyomrában nem túl jó a szellőzés, úgyhogy vélhetően sokáig visszhangzik majd odabent a szabadság illata.

A Jane's Addiction jelenleg új lemezét készíti valahol Los Angelesben. Legalábbis Perry Farrell énekes szerint nagyon úgy néz ki, hogy lesz új anyag, de az eredeti basszusgitáros, Eric Avery nélkül. Ezt már egyszer eljátszotta a zenekar, mikor a 2003-as Strayst vette fel, ugyanis Avery akkor sem volt velük, valószínűleg azért, mert ő és Farrell kifejezetten utálják egymást. A mostani, sokadik összeállásnál is megmondták előre, hogy bírják, amíg bírják egymás társaságát, és ez úgy látszik eddig tartott. Az viszont biztos, hogy valaki már be is ugott a zenész helyére, és a hír ugyan nem hivatalos, de sokan Duff McKagent (Velvet Revolver, Guns N' Roses) vélik az felfedezni az "idegenben". Hogy a lemezből mikor lesz valami, azt egyelőre senki nem tudja, de azt elárulta Farrell, hogy már van egy Top Dog című új daluk, ami az énekes szerint még jól is sikerült.

Electrotype Plus, Placebo & Indie party @ Mappa, 2010.02.06.

Újabban képtelen vagyok szombat esténként kimozdulni. Pénteken még elementáris erővel győz meg a lezáruló munkahét ténye afelől, hogy érdemes alászállnom a város egyik vagy másik füstös likába kortyolgatni, bólogatni és szelíden popsit rázni. Mikor aztán viszont nevezett popsi miszlikekre fagy a mínusz tízben (sőt, adott esetben érintkezik is fájdalmasan a jeges járdával) - Szentpétervárig rohan minden maradék harci kedvem, és begubózom a dunnám alatt vasárnap estig. Ez tegnap is majdnem megtörtént, aztán csak elcsábított az Electrotype, Brian Molko és a velük járó rendes kis randalírozás. Szerencsére.

Van Norvégiában, egész pontosan Bergenben a Bergen Gay Galla nevű díjátadó, ami minden évben elismeréseket oszt azok között, akik a legtöbbet tettek a homoszexuálisokért. A legnevesebb ezek között az Év homoszexuálisa kitüntetés, amit idén Kristian Espedal, azaz Gaahl kapott. Gaahl arról híres, hogy a Gorgoroth nevű sátánista, vért okádó, pucér nőket a színpadra cipelő black metal zenekarban énekelt, amíg el nem perelték tőle a nevet. Sokan nagyon bátor tettnek tartják, hogy vállalta melegségét, ugyanis a sokszor rasszista black metal színtér nem arról híres, hogy az ilyesmit könnyen elfogadná. Valószínűleg ezért is kapta a díjat. (A képen a 34 éves frontember és párja, a 19 éves Robin Jakobsen látható. Via Bergensavisen.)

Massive Attack - Heligoland
(Virgin)

Jó nehéz szülés volt ez a sorlemez, akinek egyáltalán volt még kedve követni a 100th Window után a dolgok alakulását, azt már 2005-ben bekajáltatták egy 2006-ra tervezett Weather Underground című lemezzel, ebből aztán előbb halogatás lett, utóbb pedig ki lett dobva az egész koncepció a francba. Volt persze egy időhúzó válogatáslemez egy kétségbeejtően gyenge új dallal, és végül hosszas további vajúdás után, amikor már körülbelül senki nem vette komolyan az ígérgetéseket, kaptunk egy EP-t a kezünkbe tavaly ősszel, nagyrészt csak kényszeredetten értékelhető új számokkal. Most pedig itt egy komplett album, rajta az EP-ről már ismert számokkal, meg egy csomó másikkal, amikben akár bízni is lehetett, hogy majd. Nem lövünk le nagy titkot, ha rögtön az elején kijelentjük; rossz, de igazán nagyon rossz.

Nem tudjuk, hogy Jack White miképp tud mindenhol ott lenni, és mindenre koncentrálni, de csak örülhetünk a már-már emberfeletti teljesítménynek, ugyanis nemrégiben tett nyilatkozata szerint alig nyolc hónappal a Horehound című lemez kiadása után visszatér a Dead Weather. A killses Allison Mosshartal közös szupergrupp a lemezfelvételek utolsó fázisában tart, White két hét alatt megkeveri, és áprilisban már ott fog virítani a lemezboltok polcain. Hozzátette, hogy "bluesosabb, és nehezebb lesz, mint amilyenre valaha is számíthattunk." Az első single a Blue Blood Blues címet kapta, és ebben Mosshart helyett a változatosság kedvéért White fog énekelni.

Talán akkora hírverés nem volt körülötte, ami a Sear Bliss underground mivoltának köszönhetően nem is csoda, de 2009-ben a zenekar tagsága távozott Nagy András (ének, basszusgitár, zenekarfőnök) vezetése alól. A helyzet bizonyára ennél komplikáltabb, és a fogalmazás sem feltétlenül helyes, de a lényeg, hogy a zenészek alapítottak egy új zenekart I Divine néven, Tóth Balázs, Tesstimony-énekes beszállásával. Már új dalok is hallhatók tőlük, ezek közül a Sculptures to Vanish a hét dala nálunk.

Heti videóbemutatónk háromötödében elpusztul a világ a maradék kettőben pedig van rajzolt pénisz, és egy igen eredeti bemutatkozás, de ez utóbbit csak erős gyomrúaknak ajánljuk. Fear Factory, Beyond, Xiu Xiu, Massive Attack, Quimby. Erre tovább:

Pearl  Jam, 1996. november 17., Budapest Sportcsarnok

Ülőhelyem volt, így egy színházi távcső segítségével vettük szemügyre Eddie tokáját és  Jack Irons öreges dobolását. A Red Hot Chili Peppershöz hasonlóan a Pearl Jam is csak egyszer járt eddig Magyarországon, de az az egy alkalom pont a zenekar pályaívének hullámvölgyébe esett (a RHCP meg ugye a teljesen felejthető One Hot Minute anyagával, Frusciante-mentesen jött ide). Eddie Vedder nekifutott, de végül nem ugrott be a tömegbe a tízezer embert megénekeltető Alive alatt, talán ez jellemzi a legjobban az egész műsort. Mindenesetre jó volt látni nemzedékem egyik emblematikus amerikai sztáregyüttesét, de sajnos a koncertre sokkal kevésbé emlékszem, mint arra a kommandósok általi, mindössze pár perces igazoltatásra, amit hazafelé a Keleti Pályaudvarnál, vonatra várva szoptunk be, és amelyben az egyik haverom kontaktlencsetartóját roppant gyanús, drogszerű objektumként méricskéltek a rend őrei.

A Priestess tökéletes elegyét adja a rock & rollnak, a stonernek, és az ikergitáros heavy metalnak. A Brunettes változott, de rossz irányba. A Hadouken! olyan, mintha egy B oldalas pénz szűkében elkeseredetten Prodigy-lemezt adott volna ki. A Midlake szárnyaló dallamokkal próbál hatni. A Yeti Lane kijött egy olyan semmilyen albummal. Ömlesztett kritikák.

A finoman szólva is hosszúra nyúlt szünet után a Strokes végre hivatalos jelét is adta, hogy szeretne negyedik lemezt is. Olyan hivatalos, hogy a zenekar hivatalos oldalán jelentette be, hogy február 1. óta New Yorkban stúdióznak, ráadásul megnevezték a producert is: Joe Chiccarelli az, akinek az ajánlólevelében olyan nevek szerepelnek referenciaként, mint a U2, Björk, vagy Beck.

A Saint Vitus 1984-ben adta ki első nagylemezét, 1995-ben pedig az utolsót, aztán feloszlott. Jellep pillanatban viszont ismét aktív Dave Chandler gitáros és csapata, amiben Scott "Wino" Weinrich az énekes. Aki kiváncsi rájuk élőben az legközelebb február 15-én nézheti meg a legendás doomzenekart a bécsi arénában. Chandler egyelőre csak ezt a turnét, illetve a nyári fesztiválozást tartja fontosnak, viszont nem zárja ki, hogy akár új lemezt is felvegyenek, sőt, már beszéltek is róla, még ha konkrétumok nélkül is. Meglátják mi lesz a sok koncert után, lehet hogy megint befejezik, de az is lehet, hogy mennek a stúdióba. Ilyenek élőben most az öreg rockerek:

Június 20-án kilenc év után ismét Budapesten, egész pontosan a Petőfi Csarnokban ad koncertet a Megadeth. Az annak idején a Metallicában kezdő, majd onnan nagy ívben repülő Dave Mustaine bezzegzenekara ugyan nem a klasszikus felállással érkezik, de mivel a zenészek kiválóak, és a főember sem változott, így nem panaszkodhat senki. Az 1983-ban alakult együttesnek tavaly jelent meg a 12. nagylemeze, ami színtiszta vissza a gyökerekhez thrash metal lett. Ezt mutatják majd be ezen a nyári napon a magyar közönségnek, de erősen csodálkoznánk, ha nem a klasszikus dalokra épülne a műsor. Mellesleg, ha azt nézzük, hogy a Metallica meg május 14-én koncertezik nálunk, akkor már csak a Slayert és az Anthraxet kellene valahogy idecsalni, és így a nagy klasszikus thrash négyes összes tagja fellépne ugyanazon évben az országban. Ha már a Sonisphere fesztivált nem sikerült leszervezni ide, ahol egy este kapja meg a közönség az összeset.

Az internet előtti sötét korokban úgy terjedt a zene, hogy a zenebolond spanodtól kaptál egy kazit kölcsönbe (hogy visszakerült-e vagy sem, az már lényegtelen). A szép az volt ebben, hogy olyan cuccokat is lehetett így szerezni, amelyeket magadtól sosem hallgattál volna meg. Mostantól újra vannak ilyen spanjaid. Mostantól nem egyedül nézel szembe az egymillió zenekarral. Hétről hétre magyar zenészek mondják meg mit hallgatnak mostanában, mit érdemes "kölcsönkérni".

Hot Chip – One Life Stand
(EMI)

A Hot Chip már csak azért is szimpatikus zenekar, mert a manapság bevett szokásokkal ellentétben nem pár hónapos Myspace-karrier után került elő, hanem viszonylag lassan építkezve jutott el oda, hogy a 2006-os Warning lemezével világszerte jól csengővé váljon a londoniak neve. Az album ugyan meghozta a viszonylagos áttörést, de a slágerdalokon kívül nem lett igazán emlékezetes, ráadásul a zenekar által a lehető leggeekebb módon prezentált elektropop úgy tűnt, mintha patikamérlegen lett volna előállítva. A 2008-ban kiadott Made in the Dark már tartalmazott lépéseket a jó irány felé, de azt, hogy a Hot Chip a '10-es évek releváns popzenekara lesz-e, egyértelműen a One Life Stand dönti el.

Április 29-én kezdődik a négynapos Asymmetry fesztivál a lengyelországi Wroclawban, ahol olyan zenekarok lépnek majd fel, mint a Zu, a Bong-Ra, a Drumcorps, a Shrinebuilder, a Jesu stb. Ennek a rendezvénynek van egy tehetségkutatós része, ahová beválogattak négy magyar zenekart is, méghozzá a Képzelt Várost, a Pozvakowskit, a Marionette ID-t és a Document Of Forgotten Smilest. Viszont ez még nem jelent biztos fellépési lehetőséget számukra, ugyanis van itt egy szavazás, aminek az első öt helyezettje lép majd fel a fesztiválon. Szavazni egy IP címről 24 óránként csak egyszer lehet, alul pedig az éppen aktuális állás olvasható, ami alapján van még mit behozni, de azért a helyzet nem reménytelen.

ZIPKOMM néven zenei konferenciát rendez a PANKKK február 6-án a budapesti Gödör klubban, ahol a szervezők terveik szerint hasznos tanácsokkal látnák el azokat az amatőr zenekarokat, akik tanácstalanul állnak a zeneipar útvesztője előtt. "A PANKKK Programiroda célja, hogy a ZIPKOMM túlmutasson minden eddigi szakmai rendezvényen. Nem a körítésen van a hangsúly, jobban hiszünk a közvetlenebb stílusban és abban, hogy az iparág néhány szeletének bemutatása mellett valódi megoldásokat kínáljunk. Kerekasztal beszélgetések, személyes találkozások, konstruktív viták és este jó koncertek." - áll a sajtóanyagban. A rendezvényre a bejutás ingyenes, csupán a honlapon, vagy a helyszínen kell kitölteni egy regisztrációs lapot.

Bár sajnos nem életrajzi film, azért így is bőven nagy hír: a minden tekintetben legendás Rolling Stones-gitárosról dokumentumfilmet forgatnak, a rendező pedig nem más lesz, mint Johnny Depp, aki köztudottan Richards jó barátja, olyannyira, hogy a Karib-tenger kalózai 3-ban fel is tűnt a gitáros, csak a stáblistára nem tehették rá, mivel épp ekkoriban volt hír, hogy felszippantotta az apja hamvait. A Rolling Stonesal kapcsolatban egyelőre semmi hír, azon kívül, hogy közölték: nem fognak játszani a 2010-es Glastonburyn.

These New Puritans – Hidden
(Domino)

A szigetországi These New Puritans története egyáltalán nem mondható mindennapinak. Úgy kezdődött, hogy néhány kreatív, vicces kedvű fiatal elindította egy akkor még nem létező zenekar honlapját, majd hozzá híreket, történeteket és egy komplett kis világot kreált. Még egyetlen daluk sem volt, amikor már rajongóik is akadtak. A nem várt érdeklődés hozta meg a kedvüket ahhoz, hogy végül elkezdjenek számokat is íni. Így esett meg, hogy egy weboldal, egészen rendhagyó módon, együttessé vált. Méghozzá nem is akármilyenné! A Beat Pyramid című debütáló anyaguk 2008-ban igencsak megosztotta a zenekedvelők táborát. A magasztaló kritikák tömkelege mellett ugyanis jó pár kedvezőtlen bírálat is érte a csapatot. Egy biztos, a These New Puritans jól felkavarta maga körül az állóvizet. Teljességgel lehetetlen volt szó nélkül elmenni a rendhagyó munkásságuk mellett.

Edda Művek/D. Nagy Lajos – Gyere őrült (1986)

Tény, hogy volt idő, mikor a jó ízlés törvénykönyve még nem írta elő az Edda-rajongás valamint az álbajusz és az álszakáll viseletének megbonthatatlan egységét. Hogy ez a paragrafus pontosan mikor kerülhetett bejegyzésre, arról lehet vitatkozni: a közönség toleránsabb hányada bizonyára akkorra datálná mindezt, mikor a zálogházi Fehérlófia először adta elő nyilvánosan a Hopp, te Zsiga c. slágert egy Szaffi-karakter ruházatába bújva. Mi azonban az alábbi felvétel alapján bátran kijelenthetjük, hogy az ominózus időpontban még javában szünetelt a hétfői tévéadás. (És természetesen ott van az eltántoríthatatlan rajongói keménymag, akik véleménye egyik álláspontot sem tükrözi. Ők azok, akik még a Világslágerek Pataky-módra album és a kultikus tószegi monológ óta sem tettek le arról, hogy egyszer lóbőr szkafanderben pálinkázzanak Attilánkkal egy szíriuszi talponállóban.)

Már tavaly is a közönség szavazatai alapján állt össze a Pannónia Fesztivál fellépő névsora, akkor 400 ezer szavazatból, idén pedig 450 ezer voks érkezett. A legtöbben a Tankcsapdát, a Quimby-t, a Kispál és a borzot és a 30Y-t szeretnék látni (teljes lista itt). Néhány kívánság már most teljesülni látszik: a 4 napos fesztiválon már biztosan fellép a Tankcsapda, a 30Y, az Akela, az Effeta, a Vad Fruttik és Demjén Ferenc is.

Hamarosan életjeleket ad magáról a Broken Social Scene, legalábbis a nyilatkozat alapján végre megjelenik a 2005-ben kiadott cím nélküli lemez folytatása. Az elsietettnek nem mondható lemeznek még mindig nincs címe, de annyi biztos, hogy május 1-én kerül a boltok polcaira, és a zenekarral közösen John McEntire producerelte. A megjelenéssel egy időben turnéra is indulnak, aminek egyelőre még csak három amerikai állomása lett bejelentve.

Február 10-én adják át az idei Fonogram-díjakat, ami a vasárnap lezajlott Grammy magyar megfelelője lenne. A jelölteket egy 250 fős bizottság állította össze a 2009-ben megjelent magyar (és külföldi) lemezekből. A 2010-es névsor alább olvasható, de előtte még elmondjuk, hogy magát a díjátadót a m1-en lehet majd nézni este nyolctól, és a tervek szerint olyanok lépnek fel a műsorban, mint Auth Csilla, a Bin-Jip (Harcsa Vera, Kaltenecker Zsolt, DJ Andrew), a Budapest Saxophone Quartet, a Firkin, Hobo, a Holdviola, Rúzsa Magdi, a Sunshine Jazz, Szinetár Dóra-Bereczki Zoltán, a Turbó + Barabás Lőrinc. Na, nézzük a listát:

A Bad Religiont 1980-ban alapította Greg Graffin énekes, Brett Gurewitz gitáros, Jay Bentley basszusgitáros és Jay Ziskrout dobos. Ziskrout ugyan már nincs az együttesben, de a többiek (kisebb nagyobb megszakításokkal) a mai napig tagjai a kaliforniai punkzenekarnak. Rajtuk kívül Greg Hetson gitáros, Brian Baker gitáros és Brooks Wackerman dobos ünnepli majd meg a harmincéves születésnapját a csapatnak idén. Meg persze azok a rajongók, akik bejutnak a House Of Blues-os koncertkörútjuk egyikére, amik Los Angelest, Anaheimet, San Diegót és Las Vegast érintik. Mi magyarok egyelőre csak annak örülhetünk, hogy ősszel valószínűleg új stúdióalbum jelenik meg, sorban a 15., amivel az egész ünneplést meg szeretnék fejelni. Graffin szerint a legjobb érzés az egész évfordulóval kapcsolatban az, hogy egyáltalán megtörténik.

Hamarosan elkészül a Solution első nagylemeze, amit a zenekar március 12-én mutat majd be a Dürer Kert közönségének. A felvételeket Horváth Attila, Csongor Bálint és Nagyváradi Nelli felügyelték a Bakery stúdióban. A 2003-ban alakult zenekar korongján 11 dal lesz majd, köztük egy feldolgozás, illetve az alább hallható The Final Control című szerzemény is. A szám meghallgatása előtt még közölnénk, nem, nem egy elveszett Subscribe-dalt tettünk fel:

Both Miklós a hazai zenei élet (vagy underground?) egyik érdekes színfoltja. Mint általában, először őt is a szakma, majd az ínyencek ismerték meg, pedig az általa képviselt zenei világ egyáltalán nem nehéz, megértéséhez egyszerűen csak ráhangolódás kell. Both zenekarával, a Naprával éppen új lemezt készít, és nemrégiben egy Radnóti verslemezt is összerakott (ezt is a Napra zenészeivel). Az alábbi interjú a lehető legtöbb témát igyekszik körüljárni, de a beszélgetés sok-sok lehetőséget tartogat még, így Both Miklós neve a későbbiekben is biztosan előkerül a Lángoló Gitárokon.

Harmadik lemezével jelentkezik márciusban a két éve igencsak szépen felkapott Frightened Rabbit. A skótok The Night of Mixed Drinks címet adták az albumnak, ami Európában március 1-én, az USA-ban pedig március 9-én lesz megvásárolható. Ebből természetesen következik, hogy vad turnézás veszi kezdetét, még pár napig tart az ausztráliai sorozatuk (ezen kétszer az Echo and the Bunnymen társaságában lépnek fel), aztán egy hónap szünet után Angliában kezdenek, és onnan repülnek át a tengerentúlra, országunkat a lehető legnagyobb ívben elkerülve. A lemezt a Nothing Like You single vezeti fel, ami csak február 23-án kerül boltokba, de a FatCat Records honlapján már meghallgathatjuk.

Vasárnap este tartották a zenei élet legrangosabb eseményének tartott Grammy-gálát Los Angelesben. Ez volt az 52. ilyen díjátadó, és mint az várható volt, Beyoncé vihette haza a legtöbb kitüntetést, egész pontosan hatot (főleg az r&b kategóriában tarolt, de övé lett az év dala is). Viszont az év albuma a nálunk még annyira nem ismert Taylor Swiftté lett, ráadásul most Kanye West sem égette le, mint ahogy azt tette tavaly az MTV VMA-n, mikor váratlanul azon felháborodásának adott hangot, hogy szerinte egyáltalán nem ő a legjobb női előadó 2009-ben. Swift ezen kívül még három díjat vihetett haza. Beyoncé egyébként a saját ötös rekodját döntötte meg ezzel a hat díjjal, ráadásul női előadó eddig soha nem kapott egy este ennyit.