Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az idei SZIN egyik legizgalmasabb, legkarakteresebb fellépője a kétszeres brit beatboxbajnok Beardyman volt, aki Szegeden ugyan valamivel visszafogottabb oldalát mutatta a megszokottnál, de még így is egy nehezen felejthető show-t adott elő. Utána többek között a humor szerepéről, fellépései változatosságáról és készülő albumáról is beszélgettünk az ekkora már láthatóan nagyon ellazult sráccal.
Tíz perce lett vége a bulinak, mennyire fárad el a szád egy fellépés alatt?
Inkább csak kiszárad. A fülem szokott jobban elfáradni, főleg az ilyen fellépéseken, amikor nem beatboxolok olyan sokat, inkább loopolok meg effektezek.
A közönség láthatóan nagyon szerette volna, mégsem volt ráadás.
Azért nem volt, mert a színpadmester már elkezdte szétszedetni a cuccaimat. Mondjuk annyira nem bántam, olyan remek pillanatban sikerült befejezni, hogy azt kár lett volna elrontani. Tudod, mindig mondják, hogy a csúcson kell abbahagyni. (nevet)
A humor általában fontos szerepet játszik a fellépéseiden. Hogy veszik ezt az emberek a különböző országokban?
Alapvetően eléggé eltérő az egyes országokban az emberek humorérzéke és hogy mi jön be nekik. Számomra ez csak az előadó művészet egyik eszköze a sok közül. Ha úgy érzem, a koncertnek szüksége van rá, vagy egy kisebb helyen zenélek, ahol az emberek is jobban vevők az ilyesmire, és én is vicces kedvemben vagyok, akkor szoktam így mókázni. Van olyan, hogy szinte stand-up comedy lesz a buliból. Ha viszont olyan helyen játszok, ahol nem túl sokan beszélnek angolul, mint például Franciaországban, akkor persze nem annyira erőltetem az ilyesmit. Ezeken a helyeken inkább olyan dolgokat csinálok, amihez nem kell beszéd.
Már többször jártál nálunk. Mit gondolsz mennyire vevő a magyar közönség a műsorodra?
Igen, azt hiszem ez már a harmadik magyarországi fellépésem. A közönség pedig egyszerűen fantasztikus, mindig lelkesek, és rendkívül hálásak. Úgy érzem, itt nagyon pozitívak és befogadóak az emberek, akármit játszok, szinte minden bejön nekik. Most is nyomtam egy csomó house-t, technót és elektrót, dubstepet, hiphopot, ráadásul elég szokatlan sorrendben, de akármit csináltam, tetszett nekik, és én ezt imádom.
Mennyire más zeneileg egy itteni buli, mint egy angliai?
Azt hiszem, nem annyira az ország határozza meg, hogy mit csinálok az adott helyen, sokkal inkább az, hogy milyen a koncert, a hangulatom, meg mire vagyok képes az adott pillanatban. Állandóan hajtom magam, hogy egyre jobb és jobb legyek. Mostanában például egy csomó stand-up-os fellépésem volt és már az is egyre jobban megy, vagy például a loopolás és egyéb technikai dolgok, amiket szintén folyamatosan tökéletesítek. Odahaza kicsit többet szoktam beszélni, mert ott sokkal jobban értik az emberek. Itt meg inkább azt csináltam, amit nagyjából előre elterveztem. Kevés vicc, inkább nyomtam a szettemet. De úgy tűnt, jól választottam. Az előttem lévő zenekar baromi jó hangulatot csinált és ezt nem akartam megtörni. Nem tudjátok mi volt a nevük?
Korai Öröm. Magyarok.
Nagyon jól nyomták. Tényleg rohadtul tetszett! Egyrészt inspiráló, másrészt kétségbeejtő volt számomra, amit ők előttem a közönségtől kaptak. Egyszerűen mindenki tombolt. Aztán kimentem én és azt gondoltam, ezt az energiát, ezt a vibrálást kell továbbvinnem.
A fellépéseidet erősen meghatározza az a technológia, amit a színpadon használsz. Tervezel valamilyen újítást ezen a téren?
Már két éve dolgozunk egy speciálisan nekem fejlesztett programon. Nagyjából ugyanarra lesz jó, mint azok a cuccok, amiket most használok, csak sokkal jobban működik, és sokkal jobban megfelel az én igényeimnek és elképzeléseimnek. Eddig egy csomó pénzt költöttem rá, de szerencsére már majdnem készen van.
Gyakran adsz elő dalokat, dalrészleteket másoktól, élőben értelmezve újra ezeket. Kértek már arra, hogy készíts hasonló formában remixet valakinek?
Igen, volt már ilyen. De hallod, nem jut eszembe a nevük! Bassza meg, tényleg nem! Pedig itt van a nyelvemen. Tudjátok az, ami úgy van, hogy ... (énekel) Megvan! A Herbaliser egyik száma volt. Egyébként igen, azt hiszem, szívesen csinálnék még feldolgozásokat, remixeket. Szerintem lesz is rá lehetőségem a jövőben.
Eléggé improvizatívak a produkcióid. Ennek ellenére elképzelhetőnek tartod, hogy egyszer készítesz egy szerzői albumot?
Persze. Sőt, már készülőben van. Egész pontosan a felvételek vége felé járunk, viszont én iszonyatosan maximalista vagyok, ha stúdiózásról van szó, úgyhogy egy darabig még biztosan elleszek vele. Azt hiszem, valamikor jövőre fog kijönni, remélhetőleg úgy február környékén.
Milyen közreműködőkre számíthatunk?
Eddig javarészt egyedül vagyok, de hát öt éve egyedül csinálom, szóval könnyen lehet, hogy az egész albumot így készítem el. Persze néhány számban lesznek meghívott MC-k, de nem ez lesz a lényeg, hanem hogy nagyon érdekes számok és elég sok stílus lesz rajta. Szokásomhoz híven többféle karaktert játszom majd a lemezen, néhány valóságosat és néhány kitaláltat, amikben benne lesznek a benyomásaim, érzéseim a dolgokról. Még ugyan nincs kész, de már most nagyon büszke vagyok erre a munkámra.
Az interjú létrejöttében komoly segítséget nyújtott Nagy Mónika, amit ezúton is hálásan köszönünk!
