Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Amber Smith – Amber Smith
(Szerzői kiadás)
A brit gitárzene, illetve az indie valahogy nem tudott erős gyökeret verni Magyarországon. Pedig az előfeltétel megvan: a borongós világnézet, az örök pesszimizmus, ami a legtöbb indie-zenekart is jellemzi. Nálunk azonban ez a műfaj nagyvárosi maradt, és a nagyvárosban is underground. A kis színtér egyik legnagyobbja, az Amber Smith egy időben szüneteltette működését, de most egy albumnyi új dallal jelentkezett, amik hiába játékosak, még mindig sötét árnyalatú az összkép.
A zenekart hátán hordó Poniklo Imre talán kividámkodta magát a szólóprojektjében, vagy a nemrég szintén albumot megjelentető Poster Boyban. Bár ez utóbbi inkább túlontúl érzelmes, mint vidám, ahogy azt blogunk erősen szemléletes, de nem túl népszerű írása is megfogalmazta. Poniklo szíveügye, az Amber Smith azonban még mindig kicsit borúsan látja világot (a zenekarvezető viharos párkapcsolata erősen rányomta a bélyeget a hangulatra), és ahogy korábban is, finom hangszereléssel és közérthető refrénekkel dolgozik. A dalszerzést ezen a lemezen a frontember már nagyrészt megosztotta Ács Oszkár basszusgitárossal, bár ez a folyamat már a 2008-as Introspective-en elkezdődött.
Talán ennek köszönhető, hogy előtérbe került a rendhagyó ritmusokat adó dob, és a szintén játékos basszusgitár. Erre épülnek az üveges, kissé depresszív gitár- és szintetizátorhangok, néhol zongoradallamok és Poniklo rezegtetett éneke. A két hangulat összefeszülése adja a lemez dinamikáját. A Faster Than Speed of Light a legjobb példa rá, ahol a nyugtalan (mellesleg kissé radioheades) groove egy szellős, merengő dallammal találkozik (a refrénben Hodosi Enikő hangját is hallani), majd végül egy visszhangos a capella kórusba torkollik.
Vannak még finom vonósok, és kapott újra szólóénekesi szerepet Ács is (Your Life Is My Death) a lemezen, ami egyébként nem ezektől a zenei megoldásoktól változatos. Mindig történik valami a bő félórában, sőt egy dalon belül is. A hangszerelés trükkjei nem művészieskedések, hanem gördülékenyek, és a lemezen végigvonuló, egyébként homogén hangulatot erősítik. Néhány refrén talán túl behízelgő, de szerencsére több a felfedeznivaló, mint a felületes popdallam.
Az Amber Smith korábban is amiatt lehetett az egyik legerősebb zenekar a magyar színtéren, mert nem a hazai sémák alapján gondolkozott, és ha egy laikus belehallgatott, nem feltétlen gondolta, hogy magyar zenét hall. Ezzel együtt az új lemezen mégis jellemző egy bizonyos, sehol máshol nem érezhető árnyalat. Talán olyan, mint amikor egy őszi estén megáll az ember az Andrássy és a Bajcsy sarkán, és elbámul a kivilágított, ódon bazilika felé, de közben hallja a zsivajt az Erzsébet térről, majd a Duna felől fújó szél miatt összehúzza a kabátját, és elindul az éjszakába. Az Amber Smith zenéje budapesti, a fővároshoz köthető a leginkább, és talán éppen ezért működik igazán ott. Ettől persze még bárki magáénak érezheti, és érzi is. Ez az új lemezzel sem változott.
A teljes lemez meghallgatható itt:
