Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Asking Alexandria - From Death to Destiny
(Sumerian)
Néha borzasztóan messzinek tűnik Amerika. Nem csak fizikailag, hanem ízlésben és hozzáállásban is. A metálzene terén pláne. A tengerentúlon a keményzene nem pária, a rockrádiók a legnépszerűbb tematikus adók között vannak, sőt, a kommersz médiumok is rendszeresen foglalkoznak a stílussal. Csak éppen ez a rockzene nem ugyanaz, mint ami Európában. Az ott befutott, áhítattal körülrajongott zenekarok csak nehezen vagy egyáltalán nem tudnak betörni ide.
Az Asking Alexandria az amerikai befutás problémáját egy huszárvágással megoldotta a karrierje elején. Az egész zenekar kiköltözött Nagy-Britanniából Amerikába. Úgy tűnik ez a társaság már huszonévesen reális világképpel rendelkezett. A zenéjük tényleg Amerikában tud működni igazán. A korai időszak unalmas metalcore zenéje máshol nem kaphatott volna ekkora figyelmet, de persze kellett hozzá az egészen tinikompatibilis rosszfiú imázs is. Azóta a zenekar milliók kedvencévé avanzsált, és igazából bármit tehet, a tenyerükből zabálnak. Az új lemez előtt partyzásban már el is értek a falig, és megálljt kellett parancsolni. Nagyjából erről is szólnak a From Death To Destiny szövegei.
A zenekari kommunikáció szerint ez a lemez az érettség egy újabb lépcsője. Nem túlzottan hiteles egy fantázia nélküli metalcore zenekartól, hogy egy új lemeznél arról nyilatkozik, hogy ő mindig is a nyolcvanas/kilencvenes évek hard rockját szerette, és oda van a Skid Row típusú hajmetálért is, és azért van az új lemezen ennyi ilyen hatás. Eddig akkor miért nem volt? Addig abban nem találták meg magukat? Ugyan már! Az már egy másik kérdés, hogy a zenéjük éppen ettől vált ízesebbé, mint a kortársaiké, és talán egyénibbé is. Jobbá nem feltétlenül.
Azért nem tud jobb lenni, mert még mindig túlzottan ragaszkodnak a metalcore klisékhez. Írhatnak ők vérbeli hard rock lírát (Moving On), ha ennek valójában alig van köze ahhoz, amit lemez hetven százalékában hallunk. A breakdown szerencsére kevesebb, de pontosan olyan hatástalan, mint manapság bármilyen metalcore zenében, mert kiszámítható és fárasztó. Az album zenei oldala szinte teljes egészében minősíthetetlen. Gagyi samplerek, amiket jó ízlésű zenekar 2013-ban már nem használ, tufa, ezerszer eljátszott riffek, amiknél alkalmanként még az Ektomorf is bonyolultabbnak tűnik. Próbálkoznak ők szólófélékkel is, de azt sem kéne erőltetni, mert még nem megy úgy, ahogy kéne. Nagyjából a lemez egésze erről szól (jó, vannak élő vonósok is), amire rájön egy néha szintén klisés, de alapjában véve az egész hóbelevancot megmentő ének.
Danny Worsnop valóban istenadta tehetség, aki meg is tanulta használni a képességeit. Ha ő írja az énektémáit, akkor pedig óriási dallamérzéke is van. Az ő produkciója miatt tűnik ez a lemez összeszedettebbnek, mint amilyen az előző. A rekedtes hangja a kilencvenes éveket idézi, például az említett Moving Onban, ami az énekdallamok alapján mondjuk egy Winger-sláger is lehetne, ha lennének itt jobb képességű és fantáziával rendelkező hangszeresek. Nyilván Worsnop sem tart ott képességben, de hallhatóan ösztönösek a hajlításai, a stílusa. Ki tudja mi lenne belőle, ha még ennél is többet foglalkozna a fejlődéssel?
Nem túl jó, ha egy énekest ennyire ki lehet emelni egy zenekar teljesítményéből, de valóban szakadék tátong köztük. Érdekes lenne elképzelni, ha például a Bring Me The Horizon hangszeresei Danny Worsnoppal találkoznak először, és Oliver Sykes kamuéneke helyett ezzel a hanggal hallhatnánk a Sempiternal dalait. Ilyen már úgysem lesz, de az biztos, hogy teljesítményben és bátorságban a Bring Me The Horizon köröket ver erre a lemezre.
Világos, hogy miért vannak oda sokan ezért a zenéért. Mindenki volt 16 éves, tudja, hogy az ilyen krafttal rendelkező, de közben dallamos zene mennyire ellenállhatatlan lehet. Ha a zenészek le tudják győzni saját korlátaikat, az Asking Alexandriából akkor lesz igazán nagy zenekar. Addig pedig az olyan nagy slágerek, mint a The Death Of Me (ennek a videoklip változata ne tévesszen meg senkit, az eredetiben hörgés is van) vagy a Poison viszik őket tovább a még nagyobb siker felé.
