Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Nagyon rég volt már olyan, hogy Tekintetes Úr-lemez. Tíz évet kell visszamenni az időben az Énnekem már nincsen szinte semmi vágyam című EP-ig. Most viszont van új anyag a legendás punkzenekartól, ami ráadásul nem is EP, hanem nagylemez 12 dallal. Mindez lentebb hallható is, de előtte rövid történelem:
A zenekar 1994-ben alakult. Első lemeze 1996-ben jött ki Úgy meg vagyok hatva a franczia forradalomtól címmel. Utána számos tagcserét követően - a Pozsonyi Ádám zenekarvezetőt leszámítva valóságos átjáróház volt a csapat - a 2000-es évek elején leállt a koncertezéssel. A Tekintetes úr a maga nemében stílusteremtő volt és számos később indult csapatra volt hatással a Csermanek lakóteleptől a Csinovnyik Halálán át a Csók és Könny együttesig. A lemezen hallható felállás: Pozsonyi Ádám: gitár, ének, szöveg, Bencze Tibor: basszus, Vásárhelyi Zoltán: dob.
És akkor jöjjön a nagylemez, illetve egy dalról dalra kommentár Pozsonyi Ádámtól.
Kínos történetek – A címadó szám. Azért ez a lemezindító, mert emlékeztet kissé a régi Tekintetes úrra, de azért már észrevehető, hogy dalszerűbb, mint a korábbi évek számai. A szöveg is összefoglalja a műsor lényegét. (Mely mellesleg egy koncept album, és egy osztálytalálkozó történetét dolgozza fel. Sok év kihagyás után emberek jönnek össze egy kocsmában, és mindenki mondja a magáét. Élményeit, tapasztalatait sorolja. Panaszkodik, sopánkodik, pletykál. Ez maga a lemez. Minden bizonnyal ez elsőre nem esik le sokaknak, ám ha a borítót, a számcímeket, meg a dalok egymás utáni sorrendjét nézzük, összeáll a kép. „A köpcös, avagy cingár / fickó neve Kálmán? / Meddőn töpreng Elemér / volt osztálytársak láttán”
Pimasz fiatalság – Monoton középtempó. Itt-ott „metálos” – állítólag - beütéssel. Voltaképp nehéz eldönteni, hogy a korcs fiatalságot gúnyolja, vagy a mai fiatalságon sopánkodó idősebbeket. „Köszönni azt egyik sem tud / Mind a jogai után fut / De nincs sehol, ha kell a gáton / orrán pöcök – innen látom!” Érdemes kiemelni a sokkoló basszusvariációkat a vége felé. Bencze úr arany kezét dicsérik.
Idoneitás probléma – Az egyik kedvencem. Zeneileg az album kiemelkedő darabja. Voltaképp nem hoztuk ki belőle azt, ami erő benne van. Próbán sokkal nyersebb volt a gitár. Stúdióban túl torz lett, nem jön át eléggé az egyhangos döngölés. De így is remek. Egy ismerősöm így kommentálta: „Idegesítő ez a rengeteg idegen szó. Ez a sznobkodó bölcsész okoskodás”. „Igen Géza – tettem vállára a kezem – jól látod. Remekül átérezted a produkció lényegét. Ez a szám a sznobkodó, idegen szavakat halmozó metafizikai elszálltakról szól. Illetve a dal két ilyen könyvtárszobai, életidegen lény eszmecseréjét mutatja be”. Korunkban a modern szekták reneszánszukat élik. Egy érettségi találkozón biztos megtalálható vegetáriánus, emberjogi aktivista és black metálos is. Miért pont metafizikai tradícionalista ne lenne?
A probléma megoldása – Az előbbi tétel lezárása. Amikor egy józan paraszti ésszel megáldott illető – mondjuk egy pék – találkozik a transzcendens elmebajjal.
Hasolló lyókat kívánok! Slágerszám. Kedvencem benne a basszus. (Azt még én írtam, vagy 15 éve!) A szöveg eredetijét Gárdonyi Géza írta. És nem véletlenül jön sorrendben az előbbiek után.
Szavatosság – a másik kedvencem. Zeneileg és szövegileg az egyik legjobb tétel. Bizonyos életkor betöltése után – ha máskor nem, legalább egy találkozón – az ember szembesül ezekkel a kérdésekkel. „Csomagoljunk napilapba finom zsírszalonnát / Megoldjuk egy időre az elavulás gondját”. A számban a váltást eleinte mindig visszatekertem, annyira meg voltam vele elégedve.
Kérdések – Azt hiszem ez készült el utoljára. Erőteljes mértékben a basszus viszi a prímet. Gondolatiságban az előbbi dal párja. Az ember a harmadik sör után már tudja, hogy teljes mértékben értelmetlen és felesleges a modernizmus, és a haladás semmit nem old meg. „Arrébb tudok menni / Sok-sok kilométert / De ott is csak unom én / Az Elemért meg Pétert!”
Ebédidő – a második hangjáték. A kis hangjátékokat én magam írtam, és Mecseki Tibor barátommal ketten adjuk elő. Emlékszem, jó sok időbe telt, amíg a kellő vonatpöfögést megtaláltuk.
Korsebesség – Ez a harmadik, ami nagyon a szívemhez nőtt. Állítólag a gitártéma népzenei ihletésű, pedig nem annak szántam. Biztos. A jövőben amúgy – ha még lesz valaha Tekintetes úr lemez – ebbe az irányba fogunk elmozdulni. Nem hiszem, hogy magyarázni kell az üzenetét. Voltaképp az egész szám szövegét kimásolhatnám, de elég az első versszak. „A muzsikát azt kedveli, a sógor meg Ferenc / Ötöt töltsünk, négyet? Legyen hát kilenc! / Eltöprengtem én ezen a konyha felé menet! / S ezalatt, még megjelent kilencven új lemez.”
A bukás – kilóg a sorból, az biztos. Tekintetes úr akusztikus verzióban. Erre is megkaptam, hogy milyen népzenei cuccokra emlékeztet, de még csak nem is értettem miről beszélnek. Érzésvilágát tekintve inkább Cseh Tamáshoz áll közel. Természetesen az én külön bejáratú gitárjátékomra és dallamvilágomra építve. Bár Bencze úr – a basszusgitáros – is belétette a részét. Ha lesz még valaha új lemez, az efféle hangulatok megtalálhatók lesznek rajta minden bizonnyal. A történet egy öntudatos, karriert építő nőről szól, aki a valósággal találkozva kiesik szerepéből, s azzá válik egy pillanatra, ami. A módszert – a csótányt – amúgy ajánlom mindenkinek, ha hasonló helyzetbe kerül.
Záróra. – A harmadik közjáték. Érdekesség, hogy a hangmintát eredetileg valami magyar kocsmában vehették fel – amúgy a BBC archívuma -, s az elején tisztán kivehető, hogy valami hölgy felháborodottan mondja a poharakat gyűjtő csaposnak: „Megiszom én még azt a kicsit, ne vidd el!”
A ló kérdez – Ahogy a legelső lemezen – Úgy meg vagyok hatva a Franczia forradalomtól (1996) -, itt is zárásul egy Ady feldolgozás. Hát igen. A kocsmából – még ha az egy osztálytalálkozó helyszíne is – haza kell végül jutni valahogy. A basszus variációt a vége felé nagyon szeretem. Van valami 80-as évekbeli, retro hangulata. „S a rossz úton, mert minden ellovan, Felüti néha fejét a lovam / És megkérdi, míg szép feje kigyúl: Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?” Lássuk be, ezt nem lehetett kihagyni.
(Érdeklődés / rendelés: pozsonyiadamandras@gmail.com)
