Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Vagy tán az új, autista Leonard Cohen? Fene se tudja. Annyi viszont bizonyos, hogy a mélynövésű, Luis Suarez-fogazatú Juan az egyetemes singer-songwriter kategória egyik legkarizmatikusabb új trónkövetelője, akinek nem oly rég megjelent új albuma máris ismétlésre van állítva az érzékenyebb háztartásokban.
Vitriolos utcaköltészet, roncsolt, abszurdan ötletes videók, illetve mosolygós, slendriánul is zseniális fellépések jellemzik az uruguayi származású, de otthonának Queenst tartó, 2015-ben a Who, me című albummal jelentkező Wauters-t, aki legutóbb azzal lepte meg rajongóit, hogy elengedett kézzel, biciklin gitározva adja elő I'm All Wrong című dalát egy vágatlan klipben. Fellépésein mentálisan enyhén sérült kisbarátaival prezentálja időtlen szerzeményeit, amelyek egyszerre idézik a folk-poetry hagyományait, Kerouec zenbuddhizmussal kacérkodó beat-spiritualitását, a hispán gyökereket és a mindennapi élet röpke pillanatainak lírává emelését. Mindehhez meglepően passzoló, gyönyörű és megejtő kisfilmeket gyárt a New York-i spannokkal, amiket csak jobb híján nevez klipeknek.
10 éve költözött még tiniként Uruguayból New Yorkba, ahol szomszédokkal és játszótársakkal először megcsinálta a The Beets nevű formációt, kivasalt Ramones-esztétikával és minimalizmussal operálva, aztán a zajt egyre inkább háttérbe szorítva, kalapjából a majdnem csontváz-egyszerűségű lírát és gitár-bőgő-ütős kombó által előadott intim zenéket varázsolt elő. Ezekkel töltötte meg az új albumot, amelynek valóban minden hangja kincs.
A már emlegetett, vágatlan, biciklit elengedett kézzel navigáló, közben gitározós gyönyörű bénázás. Mintha 1969-ben lennénk, és azt várnánk, hogy az utcán Ginsberg és Borroughs jönnek szembe egymásba karolva, egyenesen valami egyetemi ülősztrájkról, természetesen és kedvesen bemeszkalinozva.
Ez meg itt egy tavaly nyári európai turnén rögzített, bájosan együgyű párizsi Wauters-koncert. A félmeztelen, kalapos, gyerekméretű Juan mellett érdemes még figyelni a tökhamis háttérgitáros bénázásait, ahogy összevigyorogva Wautersszel többször röhögi ki saját magát a színpadon.
Íme az előző Wauters-lemez, a kicsit karcosabb N.A.P., vagyis a North American Poetry:
Itt meg a N.A.P.-ról a szado-mazo, spanglit-tekerős, nőtlebirkózós, eszement Sanity or Not című dal nem kicsit szürreális klipje
Hát lehet ezt az embert nem szeretni? Amikor anyu simogatja a beteg-tekintetű Juan haját, ő meg tűri, mint egy igazi kis gyogyós? És ki adta rá ezt a béna ruhát? Jól van, kisfiam, ügyes vagy, anyuci büszke rád.
Ilyen, amikor Juan barátunk csajozik és közben azzal menőzik, hogy a kedvenc állomásán vonattal lapít pénzérmét, illetve levágja, majd kifesti a hölgy lábujjkörmeit, miközben vicces sztorikat mesél.
Juan összeszedi nyomi, de nála azért pár fejjel magasabb haverjait utcáról, bolt elől, közben banánt eszik, s továbbra sem hangolja be a gitárját, de teli torokból énekel az utcán.
Minden, ami ezen kívűl még Juan Wauters.
