Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Óriás – Jön.
(Szerzői kiadás)
2008
Van ez a magyar alternatív rockzene, amit többek szerint mi nem jól értelmezünk. Arról van szó, hogy a magyar alternatív rockzene egyedi eset, amit talán csak belülről lehet változatosnak látni. A szó valódi értelmét kívülről nagyon nehéz meglátni, és kábé ugyanaz van az „alternatív rock” kifejezéssel, mint a „progresszív rock”-kal: rég nem arról szól, amiről kapta a nevét, és mintha a közönség is kényelmes lenne. Jó neki így, és nem azért mert ne lenne/lett volna alternatíva.
Ezért lehet, hogy az olyan zenekarok sem merültek fel a felszínre, mint az Annabarbi, pedig volt benne kraft elég, mégsem jött össze. Hasonló zenét senki nem csinált itthon. Mi ez, ha nem alternatív? Intenzív koncerteket adtak, jó számokat írtak, de valamiért nem működött a dolog, ezért feloszlottak – észrevétlenül, hiszen a zenekar nevét még akkor is csak kevesen voltak hajlandóak megjegyezni. Volt olyan tag, aki egy kézenfekvő indie zenekarba távozott, de akadt olyan is, aki elkezdte a saját útját járni, és tulajdonképpen maga köré épített egy csapatot. Egyedi Péter, gitáros azóta olyannyira aktív, hogy a szóban forgó Óriás mellett már „szerzői estje” is volt, és az Isten Háta Mögött basszusgitárosaként is zenél.
Az Óriás nem olyan, mint az Annabarbi volt, jobban közelít a Magyarországon meghonosodott alternatív burokhoz, de azon kívül áll, és félve tesszük hozzá, hogy szerencsére, mert abból csak baj van. Az Óriás egyszerűnek tűnő rockszámokat írt az első lemezére, melyek közül egyik sem volt rajta a korábban kiadott EP-n, és azok hangulatához is csak nyomokban köthető. A zenekar báját éppen ez a jófiús egyszerűség adja, ettől van egyénisége az albumnak, miközben azért itt három baromi jó és összeszokott zenészt hallunk!
Az Isten Háta Mögött rajongóknak előzetesen megválaszolhatjuk a kérdést: ez a zene nem olyan szertelen, és nem is nem is annyira kemény, mint az IHM, mégis észrevehető, hogy Egyedi Péter mindkét zenekarban ötletel, ha itt sokkal többet is, mint amott. A Szájon át és az Ahol jó nyúlik el hasonlóképpen, mint mondjuk a Kényelmetlen lemez dalai, de talán ennyi párhuzam elég is. Az egy év óta lassan, de biztosan változó hazai viszonyoknak köszönhetően az – egyébként nagyon szépen szóló – Jön. több száma is rádióba (persze, persze, csak abba az egybe) kerülhet, például a zenekar által csak „fás számnak” hívott cukiklipes (fentebb látható) Fát dönteni, és a Mind' a helyére is utat találhat a közepesen igényes fülek felé. (Gyors magyarázat: a Petőfi Rádió hallgatói sem figyelnek annyira, arra, amit hallanak. A rádió sosem lesz egyenértékű egy alapos zenehallgatással.)
Aki pedig még mindig lemezekben gondolkozik, annak az Óriás első albuma az elejétől végéig tökéletes lehet. Jó hallgatni, megfűszerezi az ember napjait, nem gyötör, mint egy szirupos sláger, és mégis képes napokra belefúrni magát az agyba. Egyszerűen jó.
