Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az Ad Noiseam egy Berlinben székelő experimentális elektronikus zenékkel foglalkozó kiadó. Alább négy lemezt mutatunk be tőlük (konkrétan Larvae, The Teknoist, Abelcain & Cdatakill, Sickboy korongjait) amik még a múlt év végén jelentek meg:
Larvae – Loss Leader [adn101]
A Loss Leader két EP-ből álló nagylemez, ami az amerikai zenekar két egészen különböző oldalát mutatja be: a „Turning Around” című első rész kísérletező jellegű, post-rock anyag, az eddigi hagyományokkal ellentétben tényleg úgy is szólal meg, mint azt egy zenekartól elvárja az ember. A nyugodt, érzelemdús számok, amelyek a Larvae pályafutásának a rockzenéhez legközelebb álló részét jelentik, megfelelő hangulatot teremtenek a második EP-hez, a "Monster Music II"-höz, ami az elsővel ellentétben (ami olyan, mintha egy elektronikus banda próbálna meg rockzenét játszani) inkább hajaz az elektronikus zenékre (olyan, mintha egy drone-post-rock-akármi zenekar játszana élőben dubstepet). A záró "Oxygen Destroyer"-en legalábbis garantáltan összeszarja magát bárki.
The Teknoist - ...Like A Hurricane Made Of Zombies [adn103]
A borzalmas artwork ne tévesszen meg senkit: a Teknoist első nagylemeze inkább a címére szolgál rá, agresszív, véres, gyors, hangos - pont olyan, mint amit elvár az ember 2008-ban egy breakcore-anyagtól. Azaz inkább olyan, mintha egy darabolt zombikból álló hurrikán kellős közepén érezné magát. A majdnem tökéletes hangzásnak már nem kellene meglepőnek lennie, pedig sajnos az, ellenpéldákat nem szeretnék említeni. Az őrületbe kergető hardcore-breakcore kalapálásból és a szerteszét szakított dobok-gitárok-stb. közül azért néha felbukkan egy-egy ismerős dallam, a kiadó saját bevallása szerint is az eddigi egyik legdurvább Ad Noiseam lemez így lesz könnyen befogadható, sőt, kifejezetten tánctérre szánt anyag. Vigyázat: a Teknoist elszabadult, és agyakkal táplálkozik.
Abelcain & Cdatakill - The Passage [adn104]
A Passage viszont szöges ellentéte a Teknoist lemeznek, gyönyörű borítója van, de a zene elavult. Ennek ellenére kötelező darab azoknak, akik meg szeretnék ismerni a korai 2000-es évek avantgarde-breakcore világát, erre pedig a legalkalmasabb két figura Abelcain és Cdatakill. Közös munkájuk első nyoma egy 12" split lemez, amit a Zhark adott ki 2002-ben (The Six Stigmata EP), ezek a számok (1-6) változatlanul rajta vannak a lemezen. A folytatást egy egymást remixelős projekt hozta, a Low Res kiadónál (Playing With Knives) szintén 2002-ben (7-10). A 104-es Ad Noiseam CD harmadik részét (11-14) a hagyománynak megfelelően megint egymásnak készített remixek alkotják. Az old-school anyagokhoz képest, amelyek még nagyban hasonlítottak a korai jungle-drum and bass dolgokra is, a friss számok inkább kimerítik a breakcore fogalmát, a szokásos korábbi cuccok ambient jellegét felváltja a szuperszónikus, brutális basszussal és követhetetlenül gyors váltásokkal megtámogatott hangzás.
Sickboy - Time To Play [adn106]
Sickboy, a breakcore-t mindig a party oldaláról megközelítő producer ötödik nagylemeze a Time To Play. Európa legtermékenyebb szcénán belüli alkotója nem sajnálja a jóságot, legyen az old-school rave, hardcore, electro, break vagy gabber. Persze ezek egyike sem állhat egymagában, a lemez külön érdekessége, hogy az eddig ismert mash-up jellegű breakcore dolgok kevés számű, jól felismerhető hangmintákra alapoznak, itt akár számonként is lehet egy csomóval találkozni, csak győzze felismerni az ember, meg követni figyelemmel, ahogy Sickboy a house-os, old-school hardcore-os témákból egyszerre az egekig szökő tempójú szörnyetegeket gyárt. Mindezen összetevőket egyébként a jól ismert recept szerint már csak nyakon kell önteni egy jó adag, basszusládatörő mélyekkel, és már kész is a party-pusztítás. Az eddigi Sickboy-lemezek Jason Forrestes, Shitmates hangulata kicsit átalakult valami olyasmivé, amit Cardopusher szokott csinálni (leszámítva a dubstepet.)
