2009.06.18. 09:58 – AronH

Berlin fétis

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

IAMX - Kingdom Of Welcome Addiction
(61 seconds, 2009)

Mialatt megvásárolom az új IAMX lemezt kedvenc belvárosi földalatti lemezboltomban, egy pillanatra még megállok a Beaute Uhse kirakata előtt csorgatni a nyálam a világ ezen felén található legigényesebb jelmezekre. Aztán amint a kezemben tarthatom a Kingdom of Welcome Addiction címmel ellátott friss sorlemezt, megállapítom hogy milyen letisztult és mégis hatásos a sötét alapú borító, és szabad asszociáció gyanánt a fekete fény szimbóluma jut eszembe, majd pedig a két évvel ezelőtti Szigetes fellépés, ahol én és lelki társ barátnőim együtt bizonyosadhattunk meg róla, hogy Chris Corner korunk legstílusosabb dandyje, a világ kurrens fővárosa pedig kétség nélkül Berlin lehet kizárólag.

Hazaérve a lejátszóba teszem az új lemezt, a Nature Of Inviting kezdő motoroikus szexi basszusa már sejteti aháttérben húzódó villanyos, és szintetikusan is energikus cyber energiákat, és érzem, hogy vannak még, akiknek még mindig az az ideális jövőkép, amit húsz éve vetített maga elé a világ. Hetykén lötyögve szimbólumokat rajzolok a tükörre kedvenc vörös rúzsommal, harmadszori ismétlésnél pedg már én is éneklem ezt az olyannyira imádott ambivalenciát; I Love You! I Hate You! Lassan kellően átveszem a bálványimádás elengedhetetlen hangulatát, és a Tear Garden vonósai tökéletes alapot adnak egy kis cigihez, miközben érzem, ahogy Chris kalapácsként símogat, az An I for an I-nál kifejezőbb expresszív zenei költemény pedig még valóban nem születhetett. Itt tekintetem már a szoba sarkában található közepes méretű, lelakatolt, vasveretes ládára terelődik, amelyet a világ legfaszább helyén, Berlinben vásároltam, abban az évben, amikor a The Alternative című abszolút trónbitorló imázskirály zenei Csomolungma napvilágot látott.

Rájövök, hogy ezt az órát már a lemezre szántam, így a módját is megadhatnám. A ládát méltóságteljesen felnyitom, és hiába tudom, hogy mit rejt, minden alkalommal elégedettséggel tölt el a latex valószínűtlen csillogása, és a súly, ami lehúzza a kezem, ha kiemelem a varrott, cipzáros, teljes fejet takaró maszkomat. Beülök a tükör elé, és az előbb még alkotásra használt rúzzsal összekenem a cipzárt és az ajkamat is; ma semmi nem számít, hiszen I Am Terrified! Ez a pasi még mindig a világ legstílusosabb embere, és csak az album végefelé jut időm azon gondolkodni, hogy idén Szigeten a verőfényes napsütésben tán mégsem lesz annyira képzavarmentes az élmény, node én RAJONGÓ vagyok, és mit augusztusig, holnapra már tudni fogom a szövegeket, és az idén a múltkorinál is jobb tervet eszelek ki, hogy hogyan kerülhetnék  a backstage közelébe, egy kis tudás megismerésének reményében. Az talán a következő albumig is lázban tartana.

Szerintünk: (3,5/5)
Szerintetek: (3,4/5)

lemezkritika indie electro iamx



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása