Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Arányait tekintve megint inkább hangszeres az eheti Venszdéj, mint nem; szerepel a kurrens elektroakusztik pop ilyen, illetve olyan megvilágításban, trendi indie nyúl vissza a nem trendi rockhoz, fiatal hollandok borongós őszt festenek alá, a szemtelenek bolygatják a kilencvenes évek messzi szép napjait, valamint itt egy halálciki mashup is. Szubjektív szűrőnkön újfent a zenei blogoszféra - ha jobbat találtál a héten, alázz be alant!
A Vampire Weekend ugyebár új albumot jelentet meg a közeljövőben, de addig is, vagy még a kreatív időszakban, vagy ki tudja mikor, visszanyúl a gyökerekhez! Ebben az őszintén arrogáns posztban Fletwood Mac hallható az ő előadásukban, ki hinné - meg persze az eredeti verzió is.
Ismerkedjetek meg a Kilimanjaro Darkjazz Ensemble zenekarral, akik akármennyire is meglepő így a nevük után, borngós, sötét tónusú, lassú zenét játszanak, ének fronton (sajnos) erősen nyúlva Beth Gibbonst. Egyébként hollandok, és a jónevű AD NOISEAM kiadó felel a lemezeik megjelenéséért, a közelmúltban jelent meg a legutóbbi, 'Here Be Dragons' címmel. Ebben a posztban többet olvashattok róluk, vannak kóstoló dalok is.
Ugyanezen a blogon futottunk bele Tim Williams (fent) zenéjébe, ami főleg a Phoenix-Empire Of The Sun-féle ártatlan félelektronikus zenekarok kedvelői számára lehet kellemes meglepetés. Előbbinél kevésbé táncolós, utóbbinál kevésbé színpadias, mindkettőnél bensőségesebb és melegebb megszólalású dalok, olyan címekkel, mint I Want To Die In California, keringővel.
Némileg hasonló, de árnyaltabb a kép a koppenhágai Giana Factory esetében, akik szintén pop illetve elektronikus vonalon mozognak, itt azonban több a melankólia és az úgynevezett atmoszférateremtő, némileg a lassan harminc éves sötéthullámig visszanyúló gitártéma. Trippin című klipjük alább, talán jobban alátámasztja az elmondottakat azonban a Bloody Game című dal. A zenekarban egyébként a Raveonettes énekesnőjének testvére áll a mikrofon mögött, aki több koncertet is lenyomott testvére helyett.
A magyar We Plants Are Happy Plants nemigen dől hátra, valahogyan össze kell jöjjön az az iksz közelít a végtelenhez mennyiségű kész szám, amelyről az interjúkban beszél. Legutóbbi publikus műve a NightWaves számára készített remix a Fascination című dalból, amely magán viseli a jellegeztes WPAHP jegyeket úgy mint emocionális és űrszerű! Ugyanezt a számot dolgozta újra a Bit Funk is, méghozzá ilyenformán.
Ennyi új zene után belefér egy kis igénytelenkedés - nesztek Daft Punk-Bob Marley mashup. Is This Digital Love?
Aztán, hogy ne maradjatok e héten se csapatós elektró nélkül, és túl igényesbe se csapjunk vissza, itt a Cardigans rómeóésjúliás dala tizenakárhányévvel ezelőttről, a kor igényeihez (?) igazodva, jól megfaroltatva, hogy a gyomrod is érezze, hogy megy valami. Lovefoooool a Barletta szerkesztésében. A csajról pedig továbbra is lehet olyan képeket találni, amelyeken pont Kirsten Dunstnak néz ki, csúnya hajjal.
