Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Superbutt 2009-ben olyannyira átalakult, hogy a tavalyi tagságból már csak a dobos Szűcs Péter és az énekes Vörös András játszik a zenekarban, a többiek helyére pedig igazi metálos arcok érkeztek, így a koncertek látványa is teljesen megváltozott a sok lobogó haj miatt. Aki nem hiszi, az december 27-én lemehet az A38-ra, ahol a Borsodi Zenei Fesztiválok Tehetségkutató után lépnek fel, mint főzenekar. Most magáról a tehetségkutatóról kérdeztük a frontembert.
Mi szerintetek a legnagyobb előnye egy tehetségkutatós fellépésnek? Mit lehet a legjobban elrontani?
Amellett, hogy Magyarország egyik legjobban felszerelt és legprofibb klubjában játszhatsz egy rövid koncertet, ami önmagában sem olyan rossz, maga a tény a legfontosabb, hogy ott vagy az eseményen. Teljesen mindegy, hogy ki hányadik lesz, ez csak pillanatnyi eredmény úgyis, és soha senki nem volt még, aki tehetségkutatón nyerte volna meg a karrierjét. A szóban forgó rendezvényen én a kezdetektől fogva ott vagyok ilyen-olyan szerepkörben, és egy csomó zenekart ismertem meg itt, de soha nem az számított, hogy ki lett az első. Hogy mást ne mondjak, indult itt annak idején a Moog és a Watch My Dying meg a Nuke is, de az idén már az esti programban szereplő és velünk turnén vidéken, sőt külföldön is megfordult AWS-t is itt láttuk először. Persze, nyilván jó érzés, ha valaki nyer, mehet játszani Bécsbe és kap egész szép további díjakat is, de az igazi érték az, hogy egy ilyen rendezvényen minden fellépő találkozhat egy csomó másik zenésszel és zenekarral az ország minden részéből, ideértve a zsűritagokat, a szervezőket és az esti fellépőket is. A legjobban tehát azt lehet elrontani, ha valaki nem úgy távozik a rendezvény végén, hogy a zsebében van legalább három-négy emailcím és telefonszám, és nem azzal kel fel már másnap, hogy az itt megismert zenekarokkal kooperálva elkezdi szervezni a közös fellépéseket egymás városaiban és tervezni, hogy miben lehet még együttműködni a hasonló cipőben járókkal.
Ismeritek bármelyik vasárnap fellépő zenekart?
Igen, persze, többükkel már játszottunk is együtt (az Aetrigannel pl. alig egy hónapja Debrecenben és Erdélyben is), és olyan is van, akivel nemsokára fogunk majd vidéken (Emotions Until Death pl.). Nem olyan nagy ez a kör, azt hiszem előbb-utóbb szinte mindenki összefut valahogy mindenkivel és erre a vasárnapihoz hasonló események is kiváló alkalmat nyújtanak. Függetlenül attól, hogy épp tehetségkutatónak hívják őket vagy simán csak kisfesztiválnak, mert hát végső soron ebben az esetben nincs sok különbség.
Ha most próbálnátok meg beindítani zenei pályafutásotokat, fontolóra vennétek, hogy beneveztek egy tehetségkutatóra?
Ha a mostani fejemmel, tizenakárhány év zenélés után indítanék új zenekart, akkor valószínűleg már nem tehetségkutatóznék, hiszen a fent említett kapcsolatépítés már nem hiányozna annyira. Bár jó ellenpéda erre, hogy Katona Főnök elindult idén új zenekarával, az első napont szerepeltek még november végén és amellett, hogy tovább is jutottak Bécsbe, egy csomó ismerős zenész és szakember mondogatta az este végén, hogy mennyire tetszettek, vagy épp nem tetszettek neki, azaz egy ilyen tehetségkutatót végső soron felnőtt fejjel is fel lehet fogni egyfajta showcase-fellépésnek a szakma egy része előtt, és így már van is értelme. Ha viszont tizennyolc lennék, akkor szinte biztosan neveznék, mint ahogy meg is tettük annak idején párszor mi is. Nem nyertünk ugyan soha, de úgy tűnik mindegy is volt...
Mi minden történt mostanában a zenekar körül?
Legutóbbi lemezünk, a You And Your Revolution, az itthonihoz képest egy év csúszással, nemrégiben jelent meg Európában és eddig meglepően jó krititkákat kap. De igazából nem is ez a lényeg, hanem hogy egyre kevesebb a tschikosch-tschardasch-gulaschozás és a rácsodálkozás a kinti lapokban és weboldalakon, hogy jé, nem is gondoltuk, hogy Magyarországon is vannak zenekarok. Egész sokan ismernek már magyarokat (Ektomorf, BTS, Cadaveres, Insane, Blind, Last Charge stb.), sőt még a Dalriadát is emlegették egy recenzióban velünk kapcsolatban. Végső soron pedig – amikor arra gondolsz, hogy mit is tudsz hozzátenni a világhoz a zenével a saját szórakoztatásodon túl – ha van huszonöt német meg francia újságíró és ezerötszáz zenerajongó mindenfelé Európában, akik azt mondják, hogy egész jó hely lehet az a Magyarország mert hallottam onnan egy-két-három szimpatikus és nem is rossz bandát, és ehhez mi is hozzá tudtuk tenni a magunkét, akkor már volt értelme. Azt gondolom, sokkal jobb erre büszkének lenni közösen, mint azon acsarkodva versengeni, hogy kire jött be tizenkettővel több fizető néző Szentesen, Békéscsabán vagy Kaposváron. Ja igen, a történésekre visszatérve, van egy új klipünk is, egyszerű zenélős alapvideo a Last Call című dalra, aki kíváncsi rá, megnézheti a YouTube-on vagy itt a Lángoló Gitárokon, ahol még a történetéről is van egy rövid írás, plusz lehet veszekedni a kommentekben arról, hogy nagyon rossz-e vagy sem.
Mivel zárjátok az évet?
Három közös koncerttel a BTS-sel: hajó, majd másnap Veszprém és azután Győr, szilveszterkor pedig a Luca Brasi néven ismert (vagy nem ismert) kíméletlen hakniprodukcióval a Kék Yukban, ahol számtalan baráttal kiegészülve játszunk vállalhatatlanul össze-vissza de legalább nagy örömmel mindenféle feldolgozásokat a Beastie Boystól a Biohazardon át a Body Countig, hogy csak a B-betűseket említsem.
Hol lehet elcsípni legközelebb egy koncertet?
Mármint a fent felsoroltak után? Ha felmész az oldalunkra, ott egy csomó dátum, januártól március közepéig megyünk pár helyre vidékre és a környező országokba, Pesten meg legközelebb majd valószínűleg csak júniusban. Úgyhogy tessék jönni most vasárnap, már akit érdekel, persze.
