Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az M.W.S. megmutatja milyen is az a főváros-környéki lakótelepmetál. A Cold War Kids szokatlan érzékenységgel és kreativitással közelíti meg az indie-t. A Compact Disco énekese még a Megasztárban is próbálkozott. A Snow Patrol duplalemezzel ünnepli saját magát. A Hypocrisy könnyen felismerhető svéd death metalt játszik. Ömlesztett kritikák.
M.W.S. - None Of Them Will Cross
(Szerzői kiadás)
Alany: Solymár-környéki, undergroundban már erőteljesen mozgolódó zenekar, akik annak idején azzal lopták be magukat a szívembe, hogy valamelyik prehisztorikus WMD-táborban Both András énekes minden szám után kötelességszerűen közölte a közönséggel, hogy ők a pilisi kistérség egyértelműen legkeményebb zenekara.
Pro: Az M.W.S. önmeghatározása szerint lakótelepmetál, amit játszanak, és néha ez a lemez is olyan, mintha a Havannán bóklászva az embert hátulról felköszöntenék egy vascsővel. Alapvetően metálos, hardcore-os ügy, néhány egyéb stílusok felé abszolvált kikacsintgatással: az anyag legjobb darabja, a nyitó Conflict például olyan, mintha a Merauder tolna egy Turbonegro-számot.
Kontra: Alapvető dramaturgiai hiba második dalnak helyezni egy olyan, vontatottabban induló darabot, mint itt a Shame, és a gitárjátékban jelentkező metalcore-os áthallások (lásd: It's All Because Of That - szerencsére a bivalyul odahelyezett ének elviszi) sem állnak túl jól a csapatnak. A csuklóból elreszelt parasztcore sokkal jobban illik hozzájuk.
(Szöveg: enba; Pontszám: 3,5/5)
Cold War Kids - Behave Yourself
(Downtown records)
Alany: Az amerikai Cold War Kids szokatlan érzékenységgel és kreativitással közelíti meg a mostanában pont e kettő hiányától szenvedő indie-t. Igazi hangszereket használnak, és magukat modern kavbojnak képzelik. Nem üres nyávogás, vagy túl szűk nadrág susogása szól helyettük. A Loyalty korszakában készült számok a lemezre nem fértek fel, de azóta önálló életre kelve bökdösték, piszkálgatták gazdáikat, akik ezt megunva kiadták azokat EP-n.
Pro: A négy erőszakos főszereplő ugyanannyira komplex, mint a lemezen játszó társaik. Egyszerre próbálnak nevettetni és ringatni, emlékeztetni és újat mutatni. Tökösek is meg nem is, garázsban is zúznak, de stúdióban is zenélnek. Egy garázsban épült stúdióban. És külön-külön mind a négyen el is érik céljukat.
Kontra: Együtt azonban egyáltalán nem. Összefolynak és elhomályosodnak, az agyamnak azt a részét kezdik buzerálni, ahol gyűjtöm az érdektelen zenéket. A Cold War Kids vagy teljesen elmerült saját világában és megtalálta végleges hangját és hangulatait (ez a valószínűbb), vagy kezd szépen lassan elfogyni, olvadni. Akár az előbbi, akár az utóbbi a helyzet, közel sem olyan izgalmas hallgatni ezt az EP-t, mint a lemezeket volt.
(Szöveg: K. Márkó; Pontszám: 3/5)
Compact Disco – Steroid
(CLS)
Alany: A Compact Disco egy magyar formáció, aminek a nagyközönség számára talán Walkó Csaba énekes a legismertebb pontja, lévén az úr a Megasztárban is próbálkozott, de a többieknek is van zenei múltja, Pál Gábor például a Toy Divisionben muzsikált. Elektronikus zenéről beszélünk, nagyjából jól körülhatárolható irányvonallal, viszonylag sok Calvin Harrissel, belecsempészve néhol funkyt, szintipopot, meg törtütemet. Teljesen trendi, mondhatni.
Pro: Mindenképp előnyös tulajdonsága a Compact Discónak, hogy nem akar „nemkommersz” lenni, szándékosan a táncolható slágerek írására mentek rá. Ez sokszor szép eredményeket hoz, a Without You-ról simán el tudom képzelni a rádiós karriert is, de annyi minimum van a Steroidban, hogy a szabadabb felfogású elektro-közeg felkapja, és széttáncolja rá mondjuk a Merlint.
Kontra: A slágerírás néha nem jött igazán össze, a lemeznek legalább a fele még sokadik hallgatásra sem marad meg a hallgatóban. A már rég hallható I'm in Love a lemez talán leggyengébb tétele, egyszerűen annyira gusztustalanul szirupos lett, hogy ezt már tényleg nehéz szeretni. Érdekes, hogy pont ennek a dalnak a lemezen nem hallható, amúgy fasza Tits & Clits-féle remixe mutat rá a legnagyobb hiányosságra is: valahogy nem elég hangos a produkció, simán elférne néha valami masszívabb, kicsit extrémebb hatású döngölés simán elférne itt, tutira nem menne a fogyaszthatóság rovására.
(Szöveg: Fekő Ádám; pontszám: 2,5/5)
Snow Patrol – Up to Now
(Interscope)
Alany: Gyorsan megy az idő: tisztán emlékszem, mikor a Snow Patrolt egy amolyan jobban sikerült Coldplaynek tartottam, néha kifejezetten jó dalokkal, és pár átlagos alapszínvonalú lemezzel, most meg arra kell eszmélnem, hogy 15 évesek, és visszatekintenek. A nemrég a Szigetet is megtisztelt zenekar nemrég új dalokkal, és ritkaságokkal, duplalemezen köszönte meg a népes rajongótáborának ezt a 15 évet.
Pro: A slágereket természetesen összehordták, ráadásul a Snow Patrol slágerei mindig félrevezetőek voltak, hiszen kiemelkedtek a lemezeken halható többi dal közül. Kicsit így is sok a modorosságból, de olyannyira nem zavar senkit, amit művelnek, hogy lehetetlen igazán haragudni rájuk. A középutas Chris Martin köpönyegéből előbújt gitárzenekarok közül egyértelműen a legjobb, még ha ez nem is jelent sokat.
Kontra: A Beyoncé-feldolgozás Crazy in Love egyszerűen kurva szar, és ezt nem tudom szebben leírni. A ritkaságok nagy része sem véletlenül maradt csak ritkaság.
(Szöveg: Fekő Ádám; pontszám: 3/5)
Hypocrisy - A Taste Of Extreme Divinity
(Nuclear Blast)
Alany: Huszadik életévébe lépő svéd death metal ikonok, Peter Tägtgren gitáros-énekes-stúdiómágussal a fronton.
Pro: A Hyopcrisy olyan, hogy fél nótából fel lehet ismerni, kik játszanak: pontosan ugyanazt a klasszikus, svédes dallamokra épülő death metalt hallani ezen a lemezen is, mint a korábbiakon. Nem annyira puhány, mint az In Flames (és nincsenek samplerek sem), a Dismember, Vomitory-féle skandináv őrlőgépekhez képest viszont képes annyira felhasználóbarát lenni, hogy azoknál mérhetően sikeresebb legyen. A produkció - nyilván Tägtgren jóvoltából - hangzásban is tökéletesen össze lett rakva, és minden nótába sikerült olyan mézédes gitárdallamokat helyezni, amellyel akár a Nightwishen szocializálódott, keményebb hangzásokat kereső ifimetálosokat is megfoghatják az egyébként is lojális rajongótábor mellett.
Kontra: Kár hogy engem ezzel a lemezzel sem tud különösebben meghatni ez a zenekar.
(Szöveg: enba; pontszám: 4/5)
