Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Techno producer, rockzenész, remixer, kiadóvezető és hivatásos punk. Marco Haas, vagy legismertebb alteregoja, T.Raumschmiere igazi korlátok nélküli, eszement zenész, akinek minden lépését érdemes követni, mert gyakorlatilag nem lő mellé. A 12 éves múltra visszatekintő Shitkatapult kiadó (melyet elsősorban hozzá, másodsorban a szintén rendkívül népszerű Apparathoz köthetünk) budapesti buliján is megmutatta, hogy attól, hogy a szetted előtt öt perccel még a pult mögött fetrengsz háton miközben a szád mellé öntöd valaki más vodkáját, nem azt jelenti, hogy a lemezjátszók mögé kerülve nem bontod le a mennyezetet őrjöngő nagyterem előtt hiba nélkül, a legőrültebb menetelős zenékkel. Bár a tervezett Speaking In Code című elektronikus zenei dokumentumfilm vetítése technikai okokból elmaradt, az este így is teljes értékű volt. A fellépés előtt a kiadóról, a zenekaráról, és a zenebiznisz aktuális állásáról beszélgettünk egy hangulatos mellékhelyiségben.Mesélj a filmről amit épp nem néztünk meg!
Az nem fog menni, mert nem láttam én sem. (nevet)
Nem hiszek neked.
Pedig így van, ahogy mondom, nem láttam. Tök sok film van, hát nem lehet mindent megnézni! De azért majd biztosan megnézem.
Nos, ez esetben értékeld egy kicsit az elektronikus zenei színteret, ahogyan te látod. Vegyük bele az elmúlt 15 évben szép lassan a legszofisztikáltabb múfajjá váló technot, és a másik végletnek kezelhető két hónapos hype-okkal operáló blogoszférát. Mennyire igyekszel elhatárolni magad az utóbbitól?
Erről nagyon sokat lehetne beszélni, de alapvetően külön kell választani ebből a szempontból, hogy mint kiadótulajdonos nézem a dolgokat, vagy mint zenész. A különbség egyértelmű, az utóbbi szerepében megtehetem, hogy szarok az egészre és azzal foglalkozom, hogy minél eszelősebb hangokat varázsoljak ki a vasból, egy kiadó révén viszont a túlélés és a sikeres működés alapfeltétele, hogy kövesd a színteret, amiben üzletelsz. Tetszik vagy sem, a myspace-generáció a közönség jelentős része, és számolni kell velük, még akkor is, ha egyéként az attitűdjükkel, miszerint a zene ingyenes, nem vagy kibékülve. Ezerszer el lett már mondva, de a pékségben sem kapod meg a zsemlét ingyen, csak azért, mert szerinted finom. Ráadásul azzal, hogy mindenki számára elérhető lett a zenekészítés, töménytelen mennyiségű igénytelen gagyi árad mindenfelől. Kapjuk ezeket a zenei szoftverek próbaverzióval eszkábált "techno" demokat a kiadóba, naponta többet, és hát ne tudd meg micsoda kínokat élünk át, amíg meghallgatjuk.
Mekkora szerepet tulajdonítasz ennek a "zene ingyen van" rögeszmének a kialakulásában a nagy zenekaroknak, akik precedenst adtak a "forradalmasító" ingyenes húzásaikkal, milliós lemezeladásokkal a hátuk mögött.
Ennek csak PR értéke van, nyilván keresni nemigen keresnek rajta, igencsak gyúrni kell a mutatókat, hogy kijöjjön, hogy érdemes volt becsületkasszázni. Ha a Radiohead csinálja ezt, az hírérték, és a világ legnagyobb jófejsége, ha a Shitkatapult, akkor meg egyrészt nem tud róla senki, másrészt meg aki tud, az szarik rá. Mellesleg a zene ott sincsen ingyen, még olcsónak sem mondanám a 80 eurós koncertjegyeket. Csak hát ugye a hangerő, a tömeg, és a látvány letöltése még nincs feltalálva.
12 éve, hogy megalapítottad a Shitkatapult kiadót, ez azért már elég szép távlat. Sikerült elérni a kezdeti célokat? Mik voltak ezek? Gondolkodtál már ezen?
Igazság szerint amikor kezdtük, nem is voltak célok. A haverjaim lemezét szerettem volna megjelentetni, de totál komolytalan volt az egész, se iroda, se alkalmazottak, se tervek. Szóval ha így nézzük, ezt elértük; megjelentettük a haverjaink lemezeit, és nagyon jó lemezek ezek. Csak közben céggé váltunk, alkiadókkal,irodával, alkalmazottakkal, akik alig elítélhető módon szeretnék látni hó végén a fizetésüket, számlákkal, amiket be kell fizetnünk. Felelősséggel vagyunk ezek iránt az emberek iránt, ahogyan a zenészeink felé is. Szóval komolyra fordultak a dolgok, de ezt is szeretem nagyon.
Az alapítás idején 22 éves voltál, ez azért elég fiatal kor, még akkor is, ha nem rögtön szerteágazó vállalkozásnak indult a kiadó. Mennyire vettek komolyan mások?
Hát nyilván nem különösebben, de ezen egyáltalán nem csodálkoztam sem akkor, és most sem, lévén én sem vettem komolyan. De most sincs ez teljesen másképp, közhely, de az egész kiadó egy család. Csak olyan üzleties család.
Hogy néz ki egy tipikus nap a Shitkatapultnál?
Nos, igazából elég vicces. Bemegyünk valahol dél és kettő közt, sokat nevetgélünk és vodkázunk, közben meetingelünk, intézkedünk, és bent vagyunk néha késő estig. Meg persze hallgatjuk a szar demókat.
Négy éve azt mondtad egy interjúban, hogy jelen körülmények közt nem csinálnál kiadót, ha még nem lenne. Miért van ez? Változott azóta a helyzet?
Sajnos nem változott, most sem vágnék bele. Illetve hobbiként csinálnák gondolom egy netlabelt, mint mindenki más. De pénzt nem próbálnék meg kiszedni belőle.
Térjünk át a művészi tevékenységedre. Remixerként milyen feltételeket támasztasz a nyersanyag felé? Mindenből megpróbálod kihozni a legjobbat vagy kevés dolog fog meg annyira, hogy nekiveselkedj?
Az a helyzet, hogy időben elég csúnyán le vagyok korlátozva, és ez már alapból elég kegyetlen szűrő. Mindenfélére van példa, van, hogy elvállalok egy remixet teljesen ingyen, mert beleszeretek a zenébe, van, ahol nem is tetszik az eredeti dal, de eszelősen sok pénzt fizetnek a remixelésért.
Legutóbbi albumod, az I TANK U a maga nemében roppant sikeres lett, és szélesebb réteghez jutott el, mint az előzőek. Ez kizárólag a zene érdeme, vagy a promócióban is eszközöltetek változtatást?
Ezt én sem tudom pontosan. Annyi igaz, hogy másféle csatornákon is nyomtuk a lemezt, mint amik nekünk techno téren be vannak járatva. Ennek nagyon egyszerű oka van, történetesen, hogy ez kurvára nem techno lemez. Szélesebb réteghez pedig azért juthatott el, mert szélesebb rétegnek szól. Habár az is lehet, hogy ezt csak én szeretném ha így lenne, sajnos sokszor szembesülök vele, hogy tech arcok húzzák a szájukat, hogy ez milyen metálos már, a rockerek meg ódzkodnak ettől a rengeteg kerregő szintetizátortól. A szomorú pedig nyilván az, hogy pont ez a kettősség szerintem a szépsége az egésznek.
És hogy lehet szerinted, hogy lassan 20 évvel a Primal Scream és a Prodigy után ez még mindig aktuális problémaként lehet jelen?
Sajnos az a helyzet, hogy az embereknek még mindig szüksége van ezekre a skatulyákra. Aki nincsen benne nyakig a zenében, szereti, ha van egy kis biztonságérzete, és erre a stílusok nagyon jók. Ha ezt a lemezt beteszem a hifibe, akkor ilyen zene fog szólni - ez a megjósolhatóság sokakat elégedettséggel tölt el. Azért engem inkább untat.
Viszonylag keveset játsszatod a komplett zenekaros T.Raumschmiere felállást, ennek mi az oka?
Sajnos egészen prózai - én és a brancs elsősorban az elektronikus zenei szcénában vagyunk ismertek, és ennek a színtérnek a bulijai nemigen kompatibilisek egy széttorzított rockzenekarral, na meg a szervezők szemében is felesleges pluszköltségnek tűnhet 6 emberre érvényes gázsit és transzfert fizetni. Úgyhogy elsősorban fesztiválok vannak. Én nagyon sajnálom, hogy ez a helyzet, mert nagyon szeretem ezeket a fellépéseket.
A DJ-zéshez hogy viszonyulsz?
Nagyon szeretem csinálni azt is, de azért ez elsősoran a pénzről szól, meg buliról. A zenekarozás valami egész más élmény mindkét félnek.
Dolgozol új albumon?
Most egy francia kiadónál jelenik meg egy kőkemény rave EP-m, amit jövő héten fejezek be, és aztán igen, nekiesek az új T.Raumschmiere lemeznek - tele vagyok ötletekkel és stúdiózni is pont ugyanannyira szeretek mint eddig, tehát ez egészen logikus húzásnak tűnik.
Kikkel kollaborálsz ezúttal?
Egyelőre nem tudom, de elképzelhető, hogy most senkivel. Az I TANK U amellett, hogy nagyon jól sikerült, egy picit talán el lett túlozva közreműködők terén, annyi embert pakoltam rá, hogy aztán már az összetartó anyagnak alig maradt hely!
Szintén egy korábbi interjúdban beszélsz róla, hogy a punk eszmei dolog. Kifejted ezt egy kicsit?
Nos, ahhoz hogy punk legyél, semmi más nem kell, csak hogy úgy gondolkodj. Ez egy attitűd, ami nagyon flexibilis, ugyanúgy lehetsz szerintem punk, ha egy nyakkendővel üldögélsz a bankban naphosszat. Ez egyszerűen mentalitás, világnézet, és nem a rombolásról, a nihilről, vagy a szakadt nadrágról meg a borgőzös lehelletről szól. Az egy jópofa játék, de elég üres.
Ha el kellene törölnöd a zenetörténetből a Ramonest, vagy a Kraftwerket, melyiknek kellene mennie?
Egyiknek sem! Ez kizárt dolog. Megragadnám mindkettő legjobb elemeit, és abból gyúrnék valami újat, és új szemszögbe helyezném. És igazából 12 éve igyekszem ezt tenni.
(A kép nem a helyszínen készült.)
