2010.04.09. 15:02 – maUgly

Nagyvárosi kéjgyilkosság

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Liars – Sisterworld
(Mute)

A 2000 novembere óta létező Liars lemezeivel többször hozta már kellemetlen helyzetbe mind a szimpatizánsait, mind a kritikusokat. A brooklyni zenekar ötödik lemezén sem hazudtolja meg önmagát. A tagok az ideiglenes székhelyül szolgáló várost, Berlint, maguk mögött hagyva visszatértek a tengeren túlra. Pontosabban Los Angelesben vertek sátrat. A Sisterworld dalai itt íródtak, a felvételek is itt készültek. A befejezett albumhoz pedig egy olyan neves indie-sztárok nevével ellátott remixlemezt csaptak, amelytől remélhetőleg minden kicsit is jó ízlésű zenebarát remegő kézzel azonnal a szívéhez kap. A bónuszkorongon hallhatjuk például Thom Yorke (Radiohead), Tunde Adebimpe (TV On The Radio), Alan Vega (Suicide), Bradford Cox (Atlas Sound, Deerhunter), Devendra Banhart vagy éppen a Melvins újraértelmezéseit.

A Sisterworld legmarkánsabb motívuma a nagyvárosi zaklatottság. Az introspektív szorongás állapotától a frusztrált rohamokig mindent megkapunk. Figyelemfelkeltő, hisztérikus és nyugtalan. Egy pszichopata kéjenc magabiztosságával akar becserkészni már az első percben, és kábít el innentől kezdve fokozatosan. Lassú, kimért mozdulatokkal csalja tőrbe a hallgatót, aki ambivalens érzések kíséretében bár, de kénytelen megadni magát. Ő meg csak szaggatottan zihál, a fülébe szuszog, majd ahogy eléri a saját maga által gerjesztett belső feszültség legmagasabb értékeinek valamelyikét, egy szempillantás alatt őrül meg és döfködi halálra a szerencsétlent. Ezután vadul körülrajongja az éppen kimúlni készülő áldozat testét. A vérbőségtől hevesen lüktető falloszával azonban még véletlenül sem követ el nekrofíliát. Mert bár pszichikailag labilis, tartás azért bőven van benne. Zeneileg nagyjából ezt a történetet meséli el az album. Ezt a gyilkos csábítást örökíti meg egyszer, kétszer vagy többször is a lemez során. Sőt, olykor akár egyetlen számon belül. Hogy egész pontosan hányszor is, az már csupán értelmezés kérdése. A hallgatóé, vagy, ha úgy tetszik, az áldozaté. Mi meg újra és újra bedőlünk a gazfickónak. Pedig a Proud Evolution című számban még egyértelműen figyelmeztet is bennünket: „You should be careful” – lihegi többször is az ijedtségtől elsápadt képünkbe.

Ugyan a Sisterworld az életműből nem, az idei lemezfelhozatalból mindenképp kiemelkedik. A Liars továbbra is az eszményi popzenét riogatja, de soha sem hagyná cserben. Vonzódik hozzá és szüksége van rá. Levakarhatatlanul udvarol, még ha a maga faragatlan és durva módján is. Másképp ugyanis képtelen megközelíteni. Ezért adjuk meg neki magunkat már egy évtizede.

Szerintünk: (3,5/5)
Szerintetek: (0/5)

lemezkritika indie pop rock liars



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása