Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A miskolci fesztiválozás után esély sem volt visszatérni a való világba, igaz ez senkinek sem volt célja. A brigád egy része igazán nem meglepő módon hajnalig tolta még a bulit, Senior Halnak úgy tűnik, sikerült sörrel kezelnie a derékfájását. A szomorú kameralopás mellett egy telefon is eltűnt, de ezt igazán filmes módszerrel sikerült visszavásárolni. Kelet-Magyarország ugye, de mi így szeretjük.
A tényleg fél lábon is kibírható út alatt beindult a szokásos sztorizgatás a tegnap estéről, ami szokás szerint a zenekarok korábbi eseményeinek ismertetésébe ment át. Konkrétumokat nem mondanék, de mindenki tisztelje ezt a négy zenekart, mert nem mindennapi tűrőképességgel rendelkeznek – erről Eckü (Hősök) sokat tudna mesélni... A nap sérülése azonban most mégsem zenészhez érkezett el, hanem kedves kolleginámhoz, Daisyhez, 10 perc szolárium, és egy rákvörös segg képében.
A rövid út következtében végre emberi mennyiségű idő maradt az amúgy remekül kinéző Sport Hotelben való héderezésre. Superbutt Tomika szeme azonnal felcsillant, hiszen a szálloda aljában profi konditerem működik. A többiek nem örültek annyira a sportos jellegnek, ugyanis kintről valami nagyon szörnyű zenére egy mindenféle csúnya szóval illetett nőszemély ordította, hogy mégegy karlendítést. Valószínűleg aerobic volt az ablak alatt, de a neonáci tüntetés sem tűnt kizártnak.
A Lovarda jó hely. Jól néz ki, jók az árai, nem ragad rá egy kiló szar a cipőmre a vécéből. A buli komoly jelentőségett kapott bizonyos körökben, mert már a beállásnál láttam embereket, akik látni akarták a zenészeket buli előtt. Ez jobb helyeken alapvetés, de itt tényleg meg kell becsülni, pláne mert megérdemelt. A Hősöknek például én is lennék groupie-ja lassan.
Újonnan kitalált esemény, hogy Folkfree Lomex, a Hősök, és PASO Krsa felmennek bemelegíteni pár percet még az első koncert előtt. A jó ötlet rosszul sült el, mivel teljesen szétesett az egész. Ha lenne még állomás, biztos kihoznák ezt is profin, de erős a gyanúm, hogy ebből Debrecen részesült először és utoljára is. A koncertek a szokásos mederben folytak, pár olyan újdonsággal, mint a Hősök földön fetrengése, és ami még izgalmasabb, Superbutt András aktív részvétele a fináléban. A megjelent, kívülről nem túl népes közönségre nem lehet panaszkodni, rég láttam már olyat, hogy a megjelentek egytől egyig a színpad előtt vannak, nem a pultnál kérnek sört, és nem beszélgetnek egy rég nem látott ismerőssel sem. A változatosság kedvéért Debrecen is rájött, hogy a tekerőlant a király, itt is vannak szövegeket kívülről nyomó superbuttosok, és persze a szokásos PASO-kompatibilis közönség, feltétlenül valami kockás ruhadarabbal.
A nagyrészt bejáratott műsorok után viszont remek ötlettel álltak elő a zenészek: ha már úgyis rendelkezünk DJ-kkel, akár játszhatnának is valamit. Ebből lett az, hogy PASO Lipi „felvezetése” után a Hősökös Zomblaze még egyszer, most már teljesen spontán lebontotta a hely minden egyes tégláját. A hiphopból induló, Eckütől, és egy igazán lelkes (és igazán részeg) nézőtől spontán freestyle-bemutatóval is megtámogatott buliból egyszer csak breakcore-állatkodás lett, fejelvesztéssel, kontrollálatlanul mozgó emberekkel, és hasonló kellékekkel. Ez a múvment bizonyítja a koncertrejárók komoly részének igényét arra, hogy az utolsó pengetések elhallgatásával kidobják őket kocsmázni, egy DJ bármilyen zenekar után jó eséllyel generálhat még némi fogyasztást.
Ezzel párhuzamosan indult meg a színfalak mögötti, leginkább Superbutt által generált szórakozási forma, aminek keretei között elkezdték egymást jéggel dobálni, élet-halál harcot folytatva egymással. A tagság amúgy is elemében volt, az ebéd alatt a zenész-szekció új értelmet adott a gasztronómia szónak egy kiadós mindent összeöntéssel. Igen, pont, mint általános iskolában, de már mondtam, hogy ez itt egy osztálykirándulás valójában.
Ahhoz képest, hogy mindenki lájtos pihenést tervezett, ismét feléledt estére a mulatság, ezért a hotelben lakók nagy örömére szépen hajnalig folytak a történések, rengeteg sörrel, eltévedő emberekkel, a másnapi boldog szabadnak tudatával, last minute akcióval vett sörökkel, egy pinamágnes Senior Hallal, és ami még izgalmasabb: egy újraéledt freestyle-bulival. Az est alkalmával sikerült találni egy közös kedvencet is, ez Bobafett, akinek a tavalyi Aludnifogtál névre hallgató lemezének szövegét közel mindenki kívülről tudja.
Tehát holnap magyarosan dayoff, meglepi programokkal, ami megválaszolja a kérdésemet: mit művel ez a brigád akkor, ha este sem fontos ember módjára viselkedniük?
