Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Megadeth, Devildriver, 3 Inches Of Blood @ Petőfi Csarnok 2010.06.20
Mikor bementem a PeCsába, éppen a 3 Inches Of Blood játszott a közel teltháznyi ember idegeivel, hiszen a frontember egy élő, lélegző emberi sziréna, olyan magas hangon énekel. Nyilván Vancuver elöljárói, merthogy ebből a kanadai városból jöttek, nyugodtan dőlhetnek hátra, hogy egy esetleges légitámadás esetén nem marad senki védtelenül az utcán. Amúgy jó metálosak, még ha nekem kicsit sok volt az Igaz Fém külsőség. Az ezután következő Devildriver meg ugyanaz, mint lemezen. Semmi. Jellegtelen és izgalommentes, groove-os, death metálos valami. Egyetlen dolgot tudok kiemelni, hogy Dez Fafara, az énekes élőben még sokkal nagyobb pózer, mint amilyennek a Hammerban tűnik, de a koncertjük nyomtalanul múlt el.
A Megadeth legutóbb 2001-ben járt erre és ez kábé annyit tesz, hogy majdnem felnőtt egy generáció, aki még nem láthatta a viccesen MegaDave-nek hívott Mustaine-t és csapatát. Persze sokkal jobb lett volna, ha a jelenleg zajló „Big Four” turné keretében, a Metallica, a Slayer és az Anthrax társaságában látogatnak meg minket, de legalább benéztek és nem okádtak szembe egy hasonlóan gyenge haknival, mint a nagytestvér Metallica.
Mondhatni letépték az arcunkat, csak, hogy stílszerű legyek. Legalábbis ezt láttam a teremben megszeppenve pislogó sok száz rokkeren, akik egyenesen nem hitték el, hogy lehet ilyen magas szinten is karcolni. Szinte újra gyerekké váltunk ott, mikor az olyan metálslágerek szóltak, mint a Skin o’My Teeth vagy a Symphony Of Destruction. Tudtam, és bizonnyal tudta mindenki, hogy ezt a zenekart jóval kimunkáltabb zenészek alkotják, mint a Metallicát, mégis megdöbbentő volt a különbség. Ha pedig elhagyjuk ezt a szándékos és erőltetett összehasonlítgatást Hetfieldékkel, akkor csak annyit mondok, hogy ez volt az utóbbi évek egyik legizmosabb koncertje. Persze Mustaine ettől még a világ egyetlen igazi anti-frontembere, akit viszont az idők során ilyen visszafogottnak szoktunk meg, de mikor mégis aktivizálja magát, ne adj Isten, kommunikál a közönséggel, az csak egy plusz pont. Ráadásul jó volt újra a csapatban látni az alapító tag Dave Ellefson basszusgitárost is.
A hangzás pedig egyenesen szokatlan volt a Szigethez szokott füleimnek, az, hogy már az első perctől kezdve kiválóan szólt a cucc, minden kivehető és tiszta volt. Olyan volt, mint Megadeth-lemezt hallgatni egy kibaszott jó cuccon. Egyelőre az év koncertje, csak a Slayer taszíthatná le a trónról, de ők meg egyelőre úgy néz ki nem jönnek.
