Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Egy 23 éves zenekarnak már nem feltétlenül kell megmagyaráznia minden lépését, kivéve, ha Magyarországon zenél. A szakma és a rajongók egy támogatói szerződés aláírásába vagy egy zártkörű koncertbe is képesek olyan dolgokat belelátni, amikről pedig szó sincs, kezdve az itthon nagyon népszerű "eladták a lelküket" szlogentől a nyílt irigykedésig. Fejes Tamás dobossal és Lukács László basszusgitáros-énekessel beszélgettünk arról, milyen ma sikeres rockzenésznek lenni Magyarországon.
Csak lesz bulitok a hajón, pedig úgy volt, hogy nem lesz. Miért lesz?
Lukács: Azért volt úgy, hogy nem lesz, mert ebben az évben Budapesten elég sokat játszottunk, Sziget, Orczy-kert, Zöld Pardon záróbuli, a BME-n is volt egy koncert, és úgy voltunk vele, hogy év végén az energiáinkat a debreceni, Főnix-csarnokos bulira fókuszáljuk. A Zöld Pardon is úgy esett be, hogy megkerestek vele minket, nem akarunk-e záró műsorszám lenni, de, akartunk.
Azt a koncertet úgy is harangoztuk be, hogy idén utoljára Budapesten, szóval abszolút nem volt betervezve az A38 és a december 21-i időpont. A rajongók viszont ennek nem nagyon örültek, és a weblapunkon, a fórumban többen és többször jelezték, mennyire fasza lenne egy évzáró budapesti koncert, aztán ehhez jött hozzá a Bumeráng és akkor dőlt el, hogy megcsináljuk.
Fejes: Budapest környékén általában csak nagy volumenű bulikon játszunk, Sziget, ilyesmi, nagy cájg, nagy színpad, sok ember, és jó lesz egy kisebb, intimebb koncertet adni. Erről is volt szó a műsorban egyébként.
Mi volt ez a Bumeráng-dolog?
L: Kérlek szépen, ez az volt, hogy Bochkorékkal mi már régóta jóban vagyunk, nemcsak szakmailag, hanem magánemberként is, és „kierőszakolták” nálunk, hogy mi lenne, ha a rádióműsoruk a próbahelyünkről jelentkezne. Nehezen adtuk be a derekunkat, mivel ilyen még nem volt, hogy a sajtót, vagy bárki idegent beengedjünk erre a helyre. De a magyar rádiózás történetében sem volt még ilyen, -mint ahogy olyan sem, amit tavaly csináltunk közösen, a Párisi Nagyáruház tetején (a rádióműsor hallgatói kérhettek számokat, a ház tetején meg a zenekar eljátszotta azokat élőben - a szerk.), és eleve az ország leghallgatottabb reggeli műsoráról van szó, szarul nem jöhettünk ki belőle
Lecuccolt a teljes rádió?
F: Le hát, bepakoltak, eljöttek Debrecenbe a próbahelyünkre, kipakoltak, ne tudd meg mi volt ott. De fasza volt, mindenki élvezte.
L: A műsor közben Bochkor meg elkezdte mondogatni, hogy csak kéne egy pesti buli, mi meg rábólintottunk. Szólt az egyik asszisztensének, pikk-pakk leszerveztek mindent, a műsor végére már megvolt a helyszín, az időpont, a cájg. stb. A hajót ismerjük, játszottunk már ott korábban, a helyszín nagyon jó egy klubbulihoz, a technika is adott, Őri Feri (a zenekar turnémenedzsere - a szerk.) ismer is ott mindenkit, szóval nem paráztunk. A jegyek 80 százaléka elment elővételben és még van pár nap szerdáig. 500 jegyet adunk el, mert kényelmes koncertet akarunk, nem tömegnyomort.
F: Sejtheted, hogy nem ezen fogunk meggazdagodni.
Fotók: Barakonyi Szabolcs
Ha már itt tartunk, meg lehet élni a zenélésből?
F: Hivatalosan nem, de nekünk csak sikerül. Mi vagyunk a kivétel, és tudom, hogy a válság miatt nagyon sokan vannak nehéz helyzetben, de mi büszkén vállaljuk, hogy megélünk belőle, mert valamilyen szinten ez egyfajta visszaigazolása annak, hogy amit csinálunk, azt jól csináljuk. Egy rakenroll zenekarnak erről egyébként elég kellemetlen beszélnie.
Ez csak nálunk van így, külföldön a mellét veri mindenki, hogy mennyit keresett a legutóbbi turnéval. Nálunk miért nem?
F: Szerintem ez a nyolcvanas évek csöves mentalitásában gyökerezik, amikor az volt a mondás, hogy ha valaki kemény zenét játszik, akkor annak leszakadt csövesnek kell lennie, és kész, Ricse, Edda, nem sorolom. Aki ilyen zenét játszik, az az utcán él, vagy szipuzik, vagy iszik, alföldi papucsban jár és csóró. Akkor az volt a ciki, ha valaki pénzt csinált ebből, és titkolták, pedig az Edda és a Ricse is azt csinált belőle. Minek titkoljuk? Most jöjjünk fel a Laci Subarujával, ami egyébként hat éves…
L: Van az nyolc is.
F: …akkor nyolc, és tegyük le hat utcával arrébb, hogy átüljünk egy leszakadt Opel Kadettbe? Utána meg sírjunk, hogy jaj de szarul élünk? Mi mindig azt vállaltuk, amilyenek vagyunk, 18 évvel ezelőtt Laci azért írta, hogy nincs kaja és cipő is csak egy, mert valóban nem volt lóvéja kajára és tényleg csak egy pár cipője volt. Most már van neki több is.
L: Amikor meglett a második pár, meg is jelent egy cikk a Hajdú-Bihari Naplóban, hogy Lukácsnak már két pár cipője van, és tényleg így volt.
F: Ilyen sztorija mindhármunknak van, de nem szoktunk ezen lovagolni, mert elég visszás lenne.
L: Magyarországon még mindig benne van az emberekben az, hogy ha az én tehenem megdöglött, akkor dögöljön a tiéd is. Illik fikázni, rosszat mondani, köpködni, mutyival vádolni másokat, ez van. Ha meg rockzenészként értél el sikereket, akkor valamiért még jobban ütnek, mert szálka vagy mások szemében, de őszintén szólva én már ezt vastagon leszarom.
F: Azért nem zavarja az amerikai átlagembert, hogy a Metallica mennyit keres, mert általános jólét van, nálunk meg rosszlét, és kész.
L: Mentálisan mindenképpen. Az USA-ban lehet a rockzenész példakép, állíthatod a gyerek elé James Hetfieldet, mondván, hogy ha sokat melózól, ezt is elérheted, itthon meg mi van? Rád fogják, hogy eladtad magad, ezzel el is van intézve az egész.
Ezt gondolom, nektek is mondják.
F: Persze. Baszogatnak ezzel folyamatosan.
L: Mindig a leghangosabb marha hangját hallod. A többség nem foglalkozik azzal, milyen kocsim van, mert leszarja, de te a hangos kisebbség hangját hallod, aki negatívumként élik meg a mi sikereinket. A többség, akiknek köszönhetően ott tartunk, ahol, és amiért nagyon hálásak vagyunk, nem hangoskodik, ő csak jól akarja érezni magát a bulin. Azért hálistennek bármekkora is a szellemi sötétség ebben az országban, a normálisabbak vannak többségben.
A MOL a főszponzorotok. Jár ez valamilyen extra kötelezettséggel?
L: Reggelente benzint iszom.
F: Én meg csak MOL-kúton kávézom. A MOL az egyik támogatónk, de van még mellettük több olyan cég is, akik látnak fantáziát, lehetőséget a zenekarban, és akikkel mi is hajlandók vagyunk együtt dolgozni. Azt mindenképpen el szeretném mondani, hogy soha nem csináltunk olyan dolgot, amit nem akartunk, vagy amit vállalhatatlannak, elveinkkel ellenkezőnek tartottunk. Tudom, hogy ez egyeseknek vörös posztó, a saját fórumunkon is hivatkoztak pár zenekarra, hogy bezzeg nekik nincs szponzoruk, ők nem adták el magukat, tudod, a szokásos duma. Azt persze nem tudják, hogy ezek a zenekarok engem kérnek meg arra, hogy protezsáljam be őket a szponzoroknál.
A világ változik, ha nem tartasz lépést vele, lemaradsz. Ott van Slash, nézd meg a videóit, ha neki nem ciki a Monster energiaitalt reklámozni, akkor nekem sem az. Vagy ott van a Korn, Ozzy, a Motörhead, de még sorolhatnám. Voltam nem egy koncerten idén Európában és az USA-ban is, láttam mi megy, mindenkinek van támogatója, ott vannak kint a bannerek a bulikon, akkor meg miről beszélünk? Csak olyan márkákat vállalunk be, amikkel eleve kapcsolatban vagyunk.
L: Eddig is Converse cipőket hordtam, meg ittam az Unikumot, annyi a különbég, hogy most ingyen adják őket. Mondjam azt, hogy kösz, de nem kell?
F: Persze, ha egy Agressor nagykerbe küldenének be válogatni, akkor megfőnél te is. Soha nem vállaltunk el semmi olyat, amivel nem tudunk azonosulni, ezt nem győzöm eleget hangsúlyozni, pedig voltak nagyon súlyos összegekről szóló, igen elborult agyú ajánlatok is.
Például?
F: Egy telefongyártó cégnél volt egy marketinges csaj, aki nagyon tudott mindent, sőt, annál is jobban, és alig lehetett bejutni hozzá, mert annyira fontos ember volt. Feljöttem kocsival, kivártam a sorom, bementem, és jött a korszakalkotó ötlet: mi lenne, ha egy koncert közben, miközben játszunk, érted, Laci telefonja megszólal a zsebében, erre leállunk, ő meg felveszi, hogy ne már anya, éppen koncertezünk. Közelin meg Laci feje a kivetítőn, a faszom tudja, milyen márkájú telefonnal. Alig mertem otthon elmondani a többieknek. A legjobb, hogy ehhez egy ötven oldalas prezentációt készített. De ehhez hasonló faszságot sokat hallottunk, meg még ilyenebbeket is.
Az is előfordult, hogy kevesebb pénzt kértünk a szponzortól, inkább adja csak a felét, de a szerződésből ezt, meg ezt nem csináljuk meg, mert vállalhatatlan. Azt azért tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy a Tankcsapda zenekar a zenélésből él, és mivel a lemezbevétel mint olyan, megszűnt, maradnak a koncertek és a szponzorok. Azért pedig szerintem hálásnak kellene lenni, hogy van pár olyan cég, ami nem sajnálja a lóvét és fáradságot arra, hogy támogassa a rockzenét. A mittudomén, Insane zenekar azért tudott kurva jó anyagot kiadni, mert nulla forintjukba került a stúdió, hiszen a szponzor kifizette a felvételeket. Bementek, felvették, molyoltak vele, jól is szól. Ezt szponzoráció nélkül miből csinálnék meg?
A MOL nem fázott a dologtól?
L: Ó, dehogynem, az elején nagy para volt, mert mi mégiscsak egy szókimondó rockzenekar vagyunk, és így tovább, de nagyon rendesek voltak, és kiálltak a döntésük mellett. Kiváló kapcsolatban vagyunk velük.
Ezért léptetek fel a MOL-karácsonyon?
L: Ez így pont úgy hangzik, mintha egy iskolai menzán lenne a Mikulás ünnepség, és a télapó csomagok után jön a debreceni Tankcsapda zenekar három slágere, mi meg balról be. Nem erről van szó. A cég minden évben tart egy évzáró bulit a dolgozóknak, és mivel vannak egy páran, a Sportarénát bérelték ki, minket meg felkértek, hogy adjunk egy teljes értékű koncertet. Nem playback haknit, rendes bulit, iszonyú nagy színpadon, nagy cuccal, fényekkel, látványelemekkel, nem visszafogottan, hanem ahogy máskor is játszani szoktunk. Ja, és teljes telt ház előtt, mert háromszor annyi jegyet igényeltek a dolgozók, mint ahányan befértek. Ez nekik is jó volt, nem kellett elsunnyogni a mittudomén milyen zenekar kínlódásáról félidőben, a főnök elől bujkálva, nekünk meg pláne, hiszen csak a Sportarénáról volt szó.
A műsorba nem szóltak bele?
L: Játszottuk a Bárányt, meg a Rohadt a helyet is. Szerinted? Kurva jó hangulatú, fasza rakenroll koncert volt, olyan színpadi cuccal, amilyenen nem minden nap játszunk.
Ti a sokat koncertező zenekarok közé tartoztok. Az idei év is ilyen volt? A válság nem érezteti hatását?
L: Idén volt azt hiszem, 50-55 bulink, ez egy jó átlag.
F: Van, amikor több, van amikor kevesebb. Kurva sok mindentől függ, ha teszem azt, lemezt veszünk fel, akkor három buli is sok, néha meg úgy jövünk le a színpadról, hogy már mennék vissza, mert annyira jó odafent. Nagyon szentimentálisan hangzik, de mi abból élünk, azt csináljuk, ami a hobbink. Ha így nézed, kurva nagy szerencsénk van. Gyerekként mindig is arról álmodtam, hogy ilyen történik majd velem, és tessék, most ezt csinálhatom, még jó, hogy szeretem. A többiek is így vannak vele.
L: Amikor 14 évesen láttam a Dal ugyanaz marad című Led Zeppelin-filmet, utána meg a Szóljon a rockot, azonnal tudtam, hogy bazdmeg, ez kell nekem, én ott akarok állni, azon a színpadon, és zenélni. Azért nem turnézunk folyamatosan, mint teszem azt, a Motörhead, mert kicsi az ország, és ráunnának a fejünkre.
F: Ezen a ponton már régen túl van a zenekar. Azt már nekünk nem kell bizonygatni, hogy szeretünk turnézni. A válság viszont nyilván érezteti a hatását, mindent figyelembe kell vennünk egy turné szervezésénél, azt, mikor játszottunk egy adott helyen legutóbb, hol nem voltunk még, kismillió dolgot. A Tankcsapda egy rockzenekar, és bármennyire profán is az, amit mondok, de mi leszarjuk, hogy válság van.
Ha negyedannyi a bevételünk, akkor negyedannyit költünk. Ha több, akkor többet, és nem feltétlenül magunkra, hanem a produkcióra. Minket nem az frusztrál ha mondjuk Szegeden tavaly többen voltak, most meg kevesebben, hanem az, ha a buli szar. 300 embernek pont olyan fasza bulit lehet játszani, mint 30 ezernek. Megette a fene az egészet, ha szar kedvvel játszol, és ebből a szempontból mindegy, hányan vannak a színpad előtt.
L: A vidéki bulikon öt éve nem emeltünk árat, sejtheted, hogy tisztában vagyunk a válság hatásával. Kurva hálásak vagyunk a közönségünknek, hogy még így is eljönnek a koncertekre, hogy akár két hónapon át is spórolnak egy jegyre, az nagyon megtisztelő. Azért jönnek el, mert tudják, hogy amit kapnak, az fasza lesz.
Új lemez mikor lesz?
L: Ha engem, és most hangsúlyozottam mondom, Lukács Lászlót, és nem a Tankcsapda zenekart kérdezed, akkor szerintem jövő ősszel. Két éve nem volt új lemezünk, azóta nagyon sok témánk, szövegötletünk van, kész nótánk viszont nem, mert ez a korszak nem erről szólt. Ha most valaki fegyverrel kényszerítene arra, hogy egy hét alatt rakjunk össze egy nagylemeznyi anyagot és vegyük is fel, megoldanánk. A jövő évet még most rakjuk össze, vannak nyitott kérdések.
Úgy tudom, egy könyv is megjelenik a zenekarról.
L: Valóban, az elmúlt 11 évet öleli fel fotókkal, cikkekkel, interjúkkal, de a hangsúly a képeken van, és azon, hogy valami olyat adjunk a rajongók kezébe, amit még nem láthattak. Rengeteg kiadatlan, eddig sehol nem látott képet gyűjtöttünk össze hozzá, egy nagyon szép kiállítású, igényes album lesz, amit fel lehet rakni a könyvespolcra, és sokszor elővenni. Igazság szerint idén kellett volna megjelennie, de nem akartuk összecsapni, szóval majd jövőre jelenik meg.
A Tankcsapdát legközelebb december 21-én az A38 hajón lehet elkapni Budapesten, majd december 29-én a Főnix Csarnokban, Debrecenben.
