Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Elhunyt Doc Watson legendás Grammy-díjas vak zenész és dalszerző, a pengetős gitártechnika virtuóza, akinek előadásában generációk szerették meg a countryt, a bluegrasst, a bluest és a gospelt. Arthel Lane Watson - aki a Doc (Doki) becenevet fiatalon, egy élő rádiófelvétele alkalmával kapta - 89 esztendősen kedden hunyt el az észak-karolinai winston-salem-i baptista kórházban. A zenészt néhány nappal korábban műtéten esett át.
Watson egyéves korában egy betegség következtében veszítette el látását. Zenei tehetsége hamar megmutatkozott, első gitárját gyerekkorában kapta. Villámgyors pengetésével hozzájárult, hogy az ötvenes-hatvanas évekre a gitárhangzás előtérbe kerüljön. Játéka számos zenészre gyakorolt nagy hatást. Unokája szerint, aki szintén játszott vele, virtuozitása kollégáit is megdöbbentette, sokan érezték magukat a társaságában "leforrázva".
Zenei karrierje 1960-ban kezdődött, amikor Ralph Rizzler zenész és menedzser a szárnyai alá vette. Három évvel később már fellépett a Newport Folk Fesztiválon, első lemezszerződését egy évvel később írta alá. Pályafutása során 60 albuma jelent meg, ebből hét nyert Grammy-díjat. Nyolcadik Grammyjét, az életműdíjat 2004-ben kapta meg. 1997-ben Bill Clinton elnök a legrangosabb amerikai művészeti kitüntetést (National Medal of the Arts) adományozta Watsonnak.
Fia, Merle Watson 1964-től lépett fel vele, ám 1985-ben egy baleset következtében 35 esztendősen elhunyt. Doc Watson fontolóra vette visszavonulását, ám aztán fia emlékére megalapította az észak-karolinai MerleFestet. A Wilkersboróban évente szerveződő zenei fesztivál bevétele egy helyi közösségi főiskolát támogat. A fesztivál hagyományosan a "tradicionális plusz" zene ünnepe: Watson és fia nevezték így repertoárjukat, amely az Appalache hegység hagyományos zenéjétől minden egyéb stílusig terjedt, amihez éppen kedvük volt.
Egy januári interjúban a gitáros elárulta, hogy még mindig szeret turnézni: "Szeretem a zenét, szeretem a jó közönséget, és még mindig megélek belőle. Miért hagynám abba?"
Zenész kollégái mély tisztelettel emlékeztek meg róla. Mint a gitáros Pete Huttlinger elmondta, megadatott neki az a ritka tehetség, hogy bármit játszott, az a szám olyan lett, mintha a sajátja volna, "rányomta a bélyegét".
Beverly Perdue észak-karoliniai kormányzó keddi megemlékezésében felidézte, hogy Doc Watson beutazta a világot, de mindig visszatért szülőhelyére, Deep Gapbe. Mint hozzáfűzte, Észak-Karolina szerencsésnek mondhatja magát, hogy kultúrájának és értékeinek olyan nagykövete volt a világban, mint Watson.
2011-ben életnagyságú szobrot kapott Boone-ban, azon a helyen, ahol egykor utcai zenészként keresett pénzt családja támogatására. Watson kérésére az alábbi felirat került az alkotás mellé: "Csak egy az emberek közül"
