Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az omegás Kóbor János vagy Hobó a magyar Mick Jagger a lányok szerint? Mit tud kezdeni egy asztalos a Stones nyelvöltős logójával? Megírja-e Hobo a Rolling Stones könyvének folytatását? Megannyi izgalmas kérdés, amit az ötven éves Rolling Stones-jubileum kapcsán tettünk fel az együttes egyik legfanatikusabb hazai népszerűsítőjének és rajongójának, Földes László Hobónak, aki a ma megjelent The Rolling Stones: 50 című könyv magyar könyvjelzőjét is írta.
Stones és Beatles általában kizárják egymást. Nálam ugyan jól megvannak, de ön hogy áll velük?
Szinte háború volt a hatvanas évek második felében, hogy ki a beatleses, és ki rollingos. Húsz évvel később elkezdtem a Beatlest nagyon szeretni, az összes lemezüket megszereztem. Ma már fekvőbetegre nevetem magam azon, hogy annak idején hogy cikiztük a Beatlest, és hogy védtük a Rolling Stonest. Miközben két zseniális zenekarról volt szó.
A Beatles inkább a lányoké volt, a Stones pedig a fiúké?
Ez kétségkívül így volt, bár Jagger külseje és stílusa a lányok fantáziáját is megmozgatta. De a fotogenitása mellett volt a magatartásában egy igen kemény nőkkel szembeni kritika, éppen ezért mondtak rá mindenfélét a homoszexualitással kapcsolatban. A Kis vörös kakas (Little Red Rooster) című számot ugyan nem ő írta, de ebben a néhány szóban, hogy „nincs béke a baromfiudvarban, amióta a kis vörös kakasom elment!”, benne van minden. Szerintem talán tudatosan értelmezték őt félre, hogy megtalálják rajta és az állítólagos homoerotikus mozgásán a fogást, és megpróbálják lerántani őt onnét, amilyen magasra rajta kívül senki más nem jutott el.
Melyik a kedvenc Stones-korszaka?
Két ilyen van, az első az 1964 és 1966 alatt kiadott hat nagylemez, a második az 1968 és 1972 közötti időszak, a Koldusok bankettje (Beggars Banquet), a Let It Bleed, a Sticky Fingers és az Exile on Main St. albumokkal. A mai napig fanatikusan gyűjtöm az újonnan előkerült kalózfelvételeket 1972-ig bezárólag. Jagger időről időre másképp nézett ki, állandóan új ruhákat, és ehhez kapcsolódóan új színpadi magatartást is kitalált magának, ami nem mindig tetszett nekem. Az Angie-jelenséget és az Emotional Rescue című számot, amiben falzettben énekelt, nem tudtam megbocsátani neki, de később a Tattoo You és a Steel Wheels albumokkal a helyére tette a dolgokat.
Mi a legféltettebb darabja a gyűjteményéből?
A könyvek, filmfelvételek és lemezek mellett arra vagyok a legbüszkébb, ami egyedül nekem készült a világon. A sógorom, Eigner János nagyon tehetséges bútortervező és -készítő, és ő csinált a dolgozószobámra egy ajtót, amit egy hatalmas fa dombormű, egy több mint százhúsz centiméter átmérőjű Rolling Stones-nyelv díszít.
Ennek fényében meglepő, hogy mégsem akad hely Mick Jagger számára is a Hobo-féle Viszockij – József Attila – Jim Morrison hármasoltáron.
Egyrészt írtam már egy könyvet a Rolling Stonesról, illetve a 90-es években készítettem egy lemezt, amin az ő számaikat énekeltem magyarul, és most is lesz egy koncertem július 28-án Kapolcson, ahol csak Rolling Stones-számokat fogok játszani magyarul a Hobo és bandájával. A Hármasoltár a költészet és a zene összefüggéseit hivatott felmutatni, és nem rockzenei előadás.
Emlékszik az első pillanatra, amikor Mick Jagger megjelent az életében?
1964 novemberében egy őrtoronyban történt meg. Miközben a mezőtúri gépkocsizó lövészezredben külső őrségen vigyáztam a lőszerraktárra és a szocializmus álmára, egy tranzisztoros rádión meghallottam a Kis vörös kakas (Little Red Rooster) című számukat. Akkoriban azt sem tudtam, mi fán terem a blues. Mindent figyeltünk, amit leadtak a Szabad Európa Rádióban. Volt ugyan, akinek sikerült becsempésznie az országba a New Musical Expresst, de nagyon szűken jöttek az információk. Miután angolul sem beszéltünk, eleinte azt sem tudtuk, miről szólnak a szövegeik.
Van egy híres jelenet Kovács András 1969-ban készült Extázis 7-től 10-ig című filmjében, amiben a fiatal Hobo az Olympia együttes koncertjén táncol. Ismerte korábban, hogy Mick Jagger hogyan mozog a színpadon?
Az 1976-os zágrábi koncertjükig nem, egyetlen filmbejátszást láttam azelőtt.
„Ezt a táncot, amit táncolnak, hol tanulták?” A fiatal Hobo bulizik az Olympia együttes koncertjére az Extázis 7-től 10-ig című filmben.
Az előző kérdésem költői volt, mert meglepő a hasonlóság a Hobo-mozgás és Jagger színpadi vonaglása között.
Nagyon szerettem volna hasonlítani rá, de akkoriban még azt sem tudtam, hogy egy fejjel magasabb és jó húsz kilóval nehezebb vagyok nála. Egyszer meghallottam, amint az Omega-klubban azon vitatkoztak a lányok, hogy vajon az omegás Kóbor János vagy én hasonlítok-e jobban Mick Jaggerre, és ez rettenetesen nagy önbizalmat adott nekem.
Mi lett végül az ítélet?
Sajnos nem tudom, de én már attól szárnyakat kaptam, hogy egyáltalán szóba került, hogy hasonlítok Jaggerre. Aztán kerestem egy kötödést, aki az egyik Bravóban talált kép alapján legyártotta nekem azt a fekete-fehér csíkos pulóvert, amit Jagger is hordott, és ami az említett filmrészletben is látható rajtam.
Íme a híres ruhadarab a fiatal Mick Jaggeren
Az első zenekarát 1969-ben alapította.
A Kex együttes koncertjein vendégként énekeltem Rolling Stones-számokat, ezt szerettem volna folytatni. A Lepkék, virágok formációban csak Rolling Stones-feldolgozásokat játszottam egyfajta örömzenélésként, de tudtam, hogy kérészéletű lesz az együttes, mert már rég a saját számaimmal kellett volna a színpadon állnom.
Mi lett a Lepkék, virágokkal?
Épp a Szimpátia az ördöggel (Sympathy for the Devil) című számnál tartottunk a negyedik koncertünkön, amikor kigyulladt az erősítő és a hangfal, és addig folytattuk, ameddig le ne égett. Ezzel véget is ért az együttes.
A legenda szerint három Stones-dalnak (Tumbling Dice, Mannish Boy, Jumping Jack Flash) abban is nagy szerepe volt, hogy a Hobo Blues Band 1978-ban létrejött.
A Stonest a Lepkék, virágok után el is temettem magamban egészen 1976-ig, amikor Zágrábban kétszer is láttam őket élőben, és kitaláltam, hogy immár harmincon túl ismét hobbiból alapítok egy zenekart, amelyik csak Rolling Stones- és Doors-számokat fog játszani. Ebből született meg a Hobo Blues Band.
Hogyan is történt pontosan?
A P.Mobilban játszottam, akiknek szövegeket írtam, és beugró énekes voltam többek között az említett három Rolling Stones-dalra. Akkoriban egy zavaros interregnum zajlott a zenekarban, és több énekese is volt. Miután a P.Mobil közönsége meggyőződött arról, hogy nem török Vikidál helyére, mellém álltak, és ez nagy lendületet adott a továbbiakhoz. Az utolsó pillanatban sem gondoltam arra, hogy valaha is professzionálisan fogom ezt művelni, mert gimnáziumi tanár voltam, novelláim jelentek meg, és filmekben is játszottam. Az első saját kislemezünkön a Rolling Stones bluest játszottuk, ami egyfajta hálaadó ének, avagy szerelmi vallomás volt a mesterekhez.
Hobo Blues Band – Rolling Stones blues (1980)
Úgy tudom, annak idején semmilyen engedélyt nem kért az együttestől a Stones-műfordítások megjelentetéséhez. Zeneipari körökből úgy értesültem, hogy rendkívül szigorú a menedzsmentjük ezekben a kérdésekben, és manapság jó eséllyel meg sem jelenhetnének ezek a műfordítások.
A legelején valóban nem kértünk engedélyt, csak később, amikor már lemezre rögzítettük a dalokat. Hülyeség az a feltételezés, hogy ne járultak volna hozzá bármihez is az eddigiekben, és ne jelenhettek volna meg ezek a műfordítások. A műfordítói jogdíjról kellett csak lemondanom, illetve a magyar nyelvű műfordításaimat előzetesen visszafordítani nekik angol nyelvre.
„Azóta eltelt húsz év, és mégsem kell visszanézni. Ez fantasztikus. Mert a Stones ma is játszik.” Ezt az 1982-ben megjelent Rolling Stones könyvének előszavában írta. Nem gondolt arra, hogy egy bővített kiadást szívesen fogadnának az olvasók, hiszen azóta eltelt újabb harminc év?
Ezt azért írtam, mert tudtam, hogy milyen döbbenetes dolgokon ment keresztül az együttes. A 60-as években biztos voltam abban, hogy ha valakinek meg kell halnia, akkor az a Rolling Stones egyik tagja lesz, és ez sajnos Brian Jones halálával be is következett 1969-ben. A könyvet illetően a 90-es évek eleje óta várják tőlem, hogy legyen folytatása, amit akkor még korainak tartottam, csupán nyolc év eltelte után. Azóta is provokálnak, hogy írjam meg a második részét, és meg is ígértem, hogy belekezdek, amint a Rolling Stones abbahagyja – de ők láthatóan nem akarják még befejezni, és nekem is akad mostanában épp elég dolgom.
