Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Négy év után új stúdióalbummal jelentkezik a Heaven Street Seven. A Felkeltem a reggelt című lemez hivatalosan mától kapható a boltokban, ugyanakkor ingyenesen meg is hallgatható, a zenekar ugyanis az elejétől a végéig feltette azt a YouTube-ra, mi pedig ezt rögtön meg is mutatjuk. A videók alatt Szűcs Krisztián frontember dalokhoz fűzött kommentárjai olvashatók. Lemezbemutató koncert október 19-én lesz a budapesti Akvárium Klubban, majd további koncertek az ország több városában. De most már jöjjön a lényeg.
A mi lányaink
Ez a nyitány egy kétperces punkos ökörködésnek indult a próbateremben, de végül a gondviselés vivaldii igényű, a csodálatos női nemhez intézett ódává nemesítette, ezt kívánta a belső szükségszerűség.
Nem elég
A leggyorsabban és legutoljára született dal, a váratlan ihlet csodája a 2-es villamoson. Szövegileg egyszerre hajlunk meg ebben a dalban a No, az Edda, a Sziámi és a Prosectura nagysága előtt. Egy gerinces férfi naplója is, persze.
Gesztenyefák alatt
Egy olyan kezdetű dalszöveg, hogy „nem lesz több szerelmes dal" nem sok jót ígér, és hát nem is lesz belőle sok jó.
A réten
Ha az ember a fűben fekve legalább fél óráig mereven csak a bilikék eget szemléli - lehetőleg felhők nélkül – akkor automatikusan elkezdi kényelmetlenül érezni magát. És ezt csak súlyosbítják a Chris Isaak-es gitárok.
A te meséd
Nekem ez a szám Esztergomról szól és a verőfényes télről, meg arról, ami mögötte van. Másoknak talán majd más városokról.
Rengeteg bor
Ismét egy régi álom megvalósulása. Legalább tíz éve akarom felhasználni a „rengeteg bor" szókapcsolatot, de mindig erőltetett volt a próbálkozás, ám most a helyére ugrott. Ráadásul a HS7 próbatermében kezet fogott egymással a Happy Mondays és az R-GO és közben mindannyian sírtunk.
Három bárány
Én most is ezt a három bárányt (igazából birkák, csak az szarul hangzana) nézem, mert ezt állította be a csajom háttérképnek a monitoromon. A monotonitással az egymásba folyó, visszatérő és véget nem érő ciklusok pulzálását érzékeltetik a művészek.
Faun
Végre egy hatnyolcados szám. Néha mindannyian csak félig érezzük magunkat embernek, a másik felünk pedig az emberi aggyal felfoghatatlan részéhez tartozik az univerzumnak, de mivel ezzel nem tudunk semmit kezdeni, megpróbáljuk elásni. Kevés sikerrel.
Zselé
Korunk legsötétebb elektródiszkó himnusza.
974
Azért fontos év, mert ekkor készült Tarkovszkij „Tükör" című filmje. Ez tulajdonképpen egy képzeletbeli filmzene és egyben tiszteletadás. A szám végén levő kis nánánás reprízt egy templomból átalakított iskolai díszteremben vettük fel Papp Szabival, Likó Marcival és Mihola Petivel. A lemeznek ezen a pontján jól jött egy kis vidámság.
Úristen
Ugyanazon a helyszínen készült. Egynél többször nem akartam volna feljátszani, de szerencsére nem is kellett. Szerettünk volna egy szakrális térben felvenni egy nem szakrális dolgokról szóló dalt, de aztán rájöttünk, hogy minden szakrális. Fontos még megjegyezni, hogy a nagymamám nem más, mint a kisunokájának a nagymamája.
