Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Huszonegy évvel az eredeti megjelenés után újra kiadták a nyolcvanas évek egyik emblematikus magyar zenekarának, az F.O. Systemnek az egyetlen lemezét. Ennek kapcsán beszélgettünk a csapat két alapító tagjával, Mátyás Attila gitáros-énekessel és Jerabek Csaba basszusgitárossal. (Zenekari fotó: Fényes Gábor)
Jerabek Csaba: Ez egy duplalemezes változat, az első lemezen az eredeti albumon szereplő dalokon kívül – eltérően a közben cd-n megjelent változattól – három olyan szám van, amit részben, vagy egészben a '90-es stúdiófelvételek alatt, vagy később csináltunk. A második lemezre került rá az összes többi demó, amit annak idején felvettünk és az egészhez készült egy exkluzív, digipack-os borító. Ha valami személyes érzést mondanék, akkor ez a lemez számomra úgy néz ki, mint ahogy akkor szerettem volna, hogy kinézzen, amikor '91-ben megjelent. Akkor valahogy azt képzeltem, hogy ilyen egy lemez.
Mátyás Attila: Abban az időben nem is kellett annyira ez, már az nagy dolog volt, hogy egyáltalán megjelenhetett a lemez. De ez most dukált az F.O-nak, már csak a kora jogán is. Szerintem így kompakt az egész: 2009-ben ugyanilyen exkluzív kiadásban megjelent egy dupla koncert dvd, most pedig ez, szép borítóval, és szövegekkel végre. Így most már legalább mindenki tudja, hogy mit kell énekelni. Még én is!
Ez az akkori felvételek újrakiadása, vagy vettetek fel hozzá kiegészítő részeket?
JCS: Ez az eredeti anyag, csak egy új mastert kapott. Ha valamit újra kiadnak 10-20 évvel később, akkor ezt mindig meg kell csinálni, az adott kor követelményeinek megfelelve.
Változtattatok valamit az eredeti anyagon?
MA: Nem, bár gondolkodtunk, hogy kell-e sávosan hozzányúlni.
JCS: Gondolkoztunk? El is kezdtük...
MA: ... de aztán rájöttünk, hogy őrült nagy meló lett volna sávokról újrakeverni az egészet. Ha már a sávokhoz hozzányúlunk, felvetődött, hogy esetleg tegyünk-e hozzá, javítsunk, cseréljünk, de hatalmas meló lett volna.
JCS: Ráadásul iszonyúan meg is változott volna az anyag. Az volt a cél, hogy a lehető legautentikusabb legyen ez a kiadvány, ha pedig a sávokban elkezdtünk volna kotorászni, az nagyon messze vitt volna.
Az említett három szám nem is létezett korábban összerakva?
JCS: De, az Utazás például a régi teljes műsorban is szerepelt, de ezt az egy számot nem rögzítettük abban az időben. Már amikor újra összeálltunk, akkor játszottuk fel, és abban a változatban került fel a dvd-re, egy videoklippel. Ezenkívül megjelent az Őrült világnak egy 2000-es évekbeli változata, amit már koncerten is játszottunk, és a legvégén a Miért című számnak az intro része, ha lehet ezt mondani. Ez egy zongorás, akusztikus darab, ezt még annak idején vettük fel a stúdióban, de mivel nem készült el hozzá a szám többi része ebben a formában, ezért ezt a rövid változatot hagytuk meg outro-nak az albumra.
Mondhatjuk, hogy ezzel a lemezzel az eddigi életmű le lett tisztázva?
JCS: Igen, most lett kerek. Megvan a régi korszak lezárása, és megvan a koncertlemez, ami a 2006-tól 2012-ig tartó időszakot öleli fel, azt, ahogy most játsszuk ezeket a dalokat. Régebben voltak olyan számok, amik sehol nem lettek felvéve, de az FO System összes stúdiófelvétele, ami abban az időben elkészült, most ezen az albumon fent van.
MA: Mindenki mazsolázhat, hogy melyiket szereti: az egyik dobgépes, a másik dobos, az egyiken a Szasza segített be, a másikon a Zana Zoli.
Fotó: Polinszky Gyula (musicpix.hu)
Az föl sem merült, hogy csináljatok közben új számokat?
Egyszerre: Nem!
MA: Ez kategorikus nem. Annyira más világba mozdultunk el az évek alatt, zeneileg annyi kompromisszumot kellene kötnünk ahhoz, hogy újra egymással dolgozzunk egy zenei anyagon.
JCS: Annyira jóban vagyunk, hogy nem érdemes elrontani...
MA: ...egy ilyen ráerőszakolt dologgal. Lehet, hogy meg lehetne oldani, de sokkal több lenne a vita és a probléma benne, mint amennyit megérne, ezért nem érdemes ennek nekiszaladni. És nem tudnánk, hogy milyen irányba menjünk? Azt már nem lenne érdemes csinálni, amit annak idején csináltunk, mert az a '80-as évek zenéje.
JCS: Ha elkezdenénk, az nagyon más lenne, mint ami az F.O. volt, akkor minek kellene F.O. néven csinálni?
MA: Sokan belefutnak abba, hogy csinálnak a visszatéréshez egy albumot, aztán valakinek működik, valakinek nem, de nekünk biztos nem jönne be, vagy legalábbis nagyon eklektikus lenne, és a fele a Csaba, a másik fele meg az én vonalam lenne. De ami a legfontosabb: az F.O-nak nem kell újraélednie. Az F.O az az időszak. Az egy más kérdés, hogy vannak fiatalok, akiknek ez a mai világban is bejön. Meglepődtem én is, a közönségnek legalább egyharmada huszonévesekből kerül ki, akik effektíve nem lehettek ott, csak szülőktől vagy valahogy hallották. Úgy látszik, valamiért van létjogosultsága ennek a zenének, most is megmozgatja az embereket, de ennyi. Kész, mi ezt letisztáztuk.
A mai agyatokkal, fületekkel milyen ez a lemez?
MA: Számomra viccesen hat, a mai fejemmel nyilván máshogy csinálnám, olyan furán szól, a hangzása a dobgéppel együtt annyira annak az időszaknak a lenyomata. Nagyon nyolcvanas évek. De azoknak az embereknek, akik nem vájtfülűek, nem a hangzásra mennek, hanem mondjuk arra, hogy mit mond nekik a szöveg, azoknak sokat jelenthet ez a zene. Ezt nem lehet a 2000-es években objektíven vizsgálni, ez a mi saját gyerekünk, felnőtt, úgyhogy szép kis nosztalgiával tekintünk rá, mosolygunk, hogy „juuuuuuuj, hogy szólaltak meg dolgok".
JCS: Nekünk ehhez tartozik egy kor, meg azoknak is, akik annak idején hallgatták. Ha idejön egy vadidegen, mondjuk Angliából, az ő számára egy döbbenetes élmény lesz, hogy „mi ez?"
December 21-én a Pecsában élőben is lehet látni benneteket.
MA: Igen, a Világvége Fesztivál nevű rendezvényen - amikor megkerestek minket, úgy éreztük, ha valakinek, akkor egy F.O. Systemnek kötelező részt venni ebben. Az Utolsó üvöltés után azt mondtuk, hogy most belátható ideig nem szeretnénk játszani, de mivel rövidlátók vagyunk, ez eddig tartott.
JCS: Azért négy év telt el az előző koncert óta, elég sok idő, ha belegondolsz, és ha úgy nézed, az előző időszakban a három év alatt volt négy koncert, az sem tűnik olyan soknak.
MA: Meg ez most nem csak egy koncert, hanem van egy esemény, és a VHK-val játszunk, akikkel már annak idején a Lyukas Napokon is nagykoncertet nyomtunk együtt a nagyteremben, így ez most ebben az értelemben is emlékeztető arra a hangulatra.
A lemez húzta a koncertet, vagy a koncert a lemezt?
MA: Elsőre a Világvége Fesztivál volt, ami szóba került, aztán azt mondta a kiadó, hogy „Ha már itt a világvége, adjuk ki gyorsan ezt a lemezt egy érdekes borítóval, aztán mit lehet tudni, gyerekek?"
Azzal nem kacérkodtatok, hogy akusztikusan adjátok elő ezeket a számokat?
MA: De, ennek az első lépése, hogy én a Mátyás Attila Banddel bemegyek az MR2-be, és adunk egy akusztikus koncertet. Tudtam, hogy ez kurva nagy meló, de most, hogy készülünk rá, kiderült, hogy kicsit alulbecsültem. Ha az F.O-val végzünk ezzel a Világvégével, és mégsem lesz világvége, akkor szusszanunk egyet, aztán lehet, hogy belevágunk. De egy év kell rá, minimum, mert iszonyú munka.
JCS: Egy ilyen dologban általában a harmóniákat hangszereled át, tehát nem a dobot, a ritmikát.
MA: Hát, nálunk a dobok is teljesen megváltoztak, belekerültek perkák, a gyors nóták féltempósak lettek. De úgy érzem, hogy az F.O-ban abszolút benne van egy ilyen akusztikus műsor, egy nagy helyen előadva, egy nagy koncerttel.
A másik dolog, amiről hosszú ideje lehet hallani, a remixek lehetősége.
JCS: Először nem lehetett tudni, hogy ez a dupla lemez, hogy lesz, mint lesz, mindenféle változat volt. Sőt, már annak előtte felmerült, hogy a Yonderboitól a Zagarig, és ki tudja még, ki csinál remixeket, tárgyaltunk is erről, de nem olyan egyszerű ez. Aki ilyen futó, „mainstream" remixelő ember, az megkéri az árát, tehát egy ilyen dolog mögé, köré kell szervezni valamit, amitől az egész gazdaságilag megáll a lábán.
MA: Nincs elvetve a dolog, de én annyira nem nyomom, mert nem rajtam múlik. A remixet nem én csinálom meg, hanem valaki más. Ha egy kiadó ezt felvállalja, mert szívügye, akkor talán meg lehet csinálni.
JCS: És ha van kiadó, azzal el kell kezdeni agyalni, és meg kell találni azokat a fix pontokat, amik mentén működhet. Próbafelvételeket készítettünk anno egyet-kettőt, de tényleg csak hozzávetőlegesen. És egyik sem volt teljesen olyan, hogy azt mondtuk volna, ezen érdemes elindulni, fussunk neki!
A feloszlás után 15 évig nem léptetek föl, hiába kapacitáltak titeket. Hogy látjátok, megérte 2006-ban újrakezdeni?
JCS: Egy volt a lényeg: az évek során az F.O. köré kialakult egy olyan emlék, ami pozitív volt, és ezt nem csesztük el, hanem még kerekebbé tettük. Ha így nézzük, ez a visszatérés jót tett az F.O. Systemnek mint fogalomnak, névnek. Nem rontott rajta, inkább javított.
MA: Itt az volt a kérdés, hogy az F.O. reputációja ne értéktelenedjen el, ne legyen szánalmas, hanem azoknak, akikben élt egyfajta idol a zenekarral, a zenével meg az egésszel kapcsolatban, azoknak minden szempontból meg tudjuk adni azt, amit vártak. És úgy érzem, ez sikerült.
