Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Március 25-én lép fel Magyarországon Mick Hucknall. A zenész leginkább a Simply Red énekesként ismert meg a világ, most azonban másfajta dolgokra szeretne koncentrálni, így jobbnak tartotta, ha saját név alatt járja körbe a világot. Telefonon beszélgettünk vele.
Nemrég fejezted be a Nights Of The Proms koncertsorozatodat, és már újra is kezdted az American Soul turnédat. Mennyire kimerítő megállás nélkül úton lenni?
Szeretem a dalaimat előadni, és a zenekaromat is, akik kísérnek a turnén, ez hajt. Még mindig élvezem azt, amit csinálok, és fel tud tölteni annyira, hogy ne érezzem magam fáradtnak, hanem csak menjek előre és koncertezzek.
A Nights Of The Proms egy olyan koncertsorozat, ahol a klasszikuszene és a popzene együtt jelenik meg a színpadon. Mennyire keresed még az ilyenfajta új kihívásokat a munkádban?
Nagyon, mert ez motívál, és így élvezem az én kis világomat, ha mindig kipróbálhatok valami mást, valami újat, ami kicsit kívül esik az eddig megszokottól.
Az American Soul turnéd elég nagyra sikeredett, mivel készülsz az európai állomásokra?
Nem indult ez egyébként ilyen nagynak, csak elkezdtem nagyon élvezni. Két albumon dolgoztam azonos időben, és közben jól szórakoztam. Ezt az érzést akarom a turném állomásain is a közönségnek visszaadni, remélem sikerülni fog.
Az American Soul és a Tribute to Bobby lemezen is a kedvenc dalaid előtt tisztelegsz. Nehéz volt kiválasztani őket?
Igazából nem, mert kaptam ötleteket és javaslatokat a manageremtől, és a produceremtől is. Végigmentünk a lemezgyűjteményemen, és azoknál a daloknál leragadtunk, ami nekem is kedvencem, meg nekik is.
Elég volt hozzájuk két lemeznyi terjedelem, vagy maradtak még nagy kedvencek későbbre is?
A következő album biztos, hogy saját szerzeményekből fog állni, úgyhogy ha maradt is, azok még váratnak magukra. Egyébként már most, ezen a turnén is bemutatok néhány új dalt, de lesznek persze régebbi Simply Red-slágerek is az American Soul lemez dalai mellett, amik egyébként a koncert gerincét adják. Az új lemez már készen van, a megjelenését a turné utánra tervezzük.
A te dalaidnak hallottad valaha olyan átdolgozását, amit nagyon érdekesnek találtál?
Az Etta James féle Holding Back The Years nagyon tetszik, az az egyik kedvencem. De azt a verziót is szeretem, ami reggae lett, valamint ott van az is, amit egy hiphop előadó dolgozott át, és a verszakokat pakolta hiphop zene alá.
Van olyan fiatal zenekar, akikre kiváncsi lennél hogyan értelmezik újra valamelyik dalodat?
Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert a mostani fiatal zenekarok kissé kiestek a látókörömből, és nem ismerem őket. Nem is tudok olyan előadót mondani, akinek a munkássága annyira megfogott volna, hogy kíváncsi lennék hogyan dolgozza át a dalaimat. Nem feltétlen azért mert nincs olyan, egyszerűen nem ismerem az új zenekarokat.
2010 után miért nem folytattad tovább Simply Redként?
Szerettem volna egy új stílus felé nyitni, amit a Simply Red keretein kívül képzeltem el, és szükség volt a változásra, ezért döntöttem úgy, hogy a szólókarrieremet építem.
Több életműdíjat is kaptál már, milyen érzés ezt úgy kapni, hogy még messze nincs vége az életművednek?
Énekes vagyok, szövegíró és zeneszerző, ez az, amihez értek, ez a munkám, amit nagyon imádok. Szóval én a díjakat úgy fogom fel, hogy elismerik a munkámat. Nagyon jó érzés, és büszke vagyok rá, hogy elismerik mindazt aminek szenteltem az életem. Én magam is büszke vagyok egytől-egyig a dalaimra, ezért esik jól, ha mások is értékelik.
Sokan temetik a zeneipart. Te, mint lemezkiadó tulajdonos, hogyan vélekedsz erről?
Nem értek velük egyet, sőt én pozitívan látom a helyzetet. A jövő biztos, hogy az online piacban van, és olyan szolgáltatókban mint az iTunes, a Youtube vagy a Spotify. Az biztos, hogy a klsszikus fizikai kiadványoknak leáldozóban van, ha valaki CD-t akar tartani a kezében, az csinál magának, akár még borítót is, olyat amilyenhez kedve van, csak egy színes nyomtató kell hozzá.
Néhány zenész nemrég kijelentette, hogy sosem engedné David Cameron brit miniszterelnöknek, hogy felhasználja a zenéjüket. Hogyan vélekedsz erről?
Szerintem ez butaság. Sokan csak örülnek, hogy végre foglalkoznak velük az újságírók. Személy szerint én elsősorban hazafi vagyok. Egy brit, aki büszke arra, ahonnan jött, és ezért nem is akarom bántani az országom vezetőjét. Nagyon nehéz helyzetben van, de biztos vagyok benne, hogy megtesz mindent, ami tőle telik, és szeretném, ha jobb lenne az országnak.
Magyarországon, ha egy zenész kiáll valamelyik politikai oldal mellett, az nagyon erős elköteleződést jelent, ami hosszú évekig végigkíséri a karrierjét. Nálatok hogyan van ez?
Tony Blair ideje alatt éreztem így, mert ő volt az, aki politikai filozófiájában leginkább középen állt, ezért is támogattam őt. Vele és az ő nézeteivel tudtam azonosulni.
Azt olvastam rólad, hogy ahogy időd engedi Olaszországban termelsz bort. Honnan jött ez?
Ez egy jó kis hobbi, amit nagyon szeretek. Van egy barátom, aki az Etna lábánál szőlőgazdálkodott, és nagyon tetszett, amit csinál. Egyébként nemcsak készítem a bort, de gyűjtöm, és persze élvezem is őket. Meg kell, hogy mondjam, a magyar borokat különösen. Van egy kisebb gyűjteményem a magyar borokból, ami véleményem szerint nagyon alulértékelt. Jobban kellene dolgoznotok azon, hogy ismertebbek legyenek a világban, és több helyen lehessen őket vásárolni. De arra is gondoltam, hogy talán ez tudatos, és megisszák a magyarok az összes jó bort, azért nem jut másnak.
Van kedvenced?
Mindig az ételhez választok bort, mert általában vacsorához vagy ebéd mellé iszom egy pohárral. Nem tudok kedvencet mondani, mert a legfinomabb cabernet is elveszti a jellegzetességeit, ha valami fűszeres étel mellé iszod, ezért oda kell figyelni, hogy jól válasszon az ember. Borászatot pedig nem szeretnék kiemelni, mert akkor a többit elnyomom, és sok jó borászotok van. Szívesen fogadok a koncertemen borokat, hogy bővüljön a gyűjteményem magyar szekciója.
