Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Anthrax @ Budapest Park, 2013.07.30.
A családon belüli erőszak gyakoriságáról a mai napig nem állnak rendelkezésünkre pontos adatok. Tudniillik, az érintett metálzenészek jó része rettegésben él, és nem mer feljelentést tenni agresszív felesége ellen. Charlie Benante, az Anthrax dobosa azonban önkéntelenül is az elnyomottak státuszszimbólumává vált, mikor nyilvánosságra került, hogy vadóc neje beverte fejét egy mobiltelefonnal. Hogy az asszony dühét egy kredencen felejtett söröskupak vagy egy elhajigált zoknicsíptető váltotta-e ki, arról nem szól a történet, annyi azonban bizonyos, hogy az eset óta a jó Charlie jogi procedúrái miatt nemigen hagy(hat)ja el az Államok területét. Mint az előzőleg kiderült, ezen a turnén John Dette helyettesíti őt, aki a kilencvenes évek közepén világhírnévre tett szert azáltal, hogy nem volt elég jó a Slayer számára. Hasonló előzmények alapján a szőrszálhasogatóbb rajongók akár fanyalogva is várhatták volna a performanszot, kiváltképp, ha nem voltak tudatában annak, hogy az Anthrax élőben még Lars Ulrich-kal sem tudna nagyot hibázni. (Fotók: Ránki Dániel)
Mindemellett – négyezres jegyár ide vagy oda – finoman szólva sem volt teltház, ami igazságtalannak is tűnhet annak fényében, hogy az úgynevezett Big Four (a Slayer-hívektől előre is elnézést) magasan legjobb koncertzenekaráról van szó. Ezúttal pedig „A" tökéletes setlistet állították össze. Legalábbis azok számára, akik már '89-ben is heves kurvaanyázásban törtek ki, mikor az egykazettás magnó begyűrte az Among The Livinget. Ezen sorok írója azonban a John Bush-korszak megveszekedett híveként sem mondhat mást, mint hogy az Anthrax az apróbb negatívumok ellenére is tökéletes koncertet adott.
Joey Belladonna énekes kapcsán egyetlen kifogás említhető meg: a faszi továbbra is egy olyan párhuzamos univerzum lakója, ahol ezekben a napokban forgatják az első MacGyver-évadot. Egyébiránt pedig hibátlanul énekelt, a TNT-ben (mely eredetileg egy ausztrál progresszív formáció szerzeménye) zavarbaejtő hitelességgel idézte meg Bon Scott szellemét. John Dette nyilvánvalóan nem említhető egy lapon a feleségfélő Charlie-val, de korántsem keltette azt az érzetet, mintha a Venomos Abbadon ugrott volna be a dobok mögé négy Long Island Iced Tea után. Az új gitárost Jonathan Donaist színpadi karizmája alapján joggal sorolhatnánk az egyivarú kétlaki növények csoportjába, de a kötelező köröket ő is becsülettel megtette.
Fotók: Ránki Dániel
Egyébiránt showmannek ott volt Frankie Bello és a tarfejű krampusz, Scott Ian, akik Belladonnával karöltve gyalulták le az egybegyűlteket. Persze egy Caught In A Mosh-t, Indianst, Got The Time-ot, Deathridert vagy Antisocialt (hogy csak a fontosabbakat említsük) felvonultató programmal még akkor sem lett volna nehéz dolguk, ha a köszmétehordasi murcifesztivál közönségét kellett volna beindítaniuk. Ilyen felhozatal mellett pedig az sem volt zavaró, hogy a hangzás az ittassággal csak egyenes arányban tisztult ki a koncert végére. Kiváló show volt, Anthraxet minden kedd estére!
