Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A 2010-es években a hiphop zene reneszánszát éli, és egyre-másra jelennek meg olyan produkciók, amelyek nem csak leporolják a hangzást, de sok esetben még forradalmasítják is a stílust. A rengeteg remekbeszabott új produkció közül a teljesség igénye nélkül mutatunk be ötöt, akik ha le nem is fedik a zsáner mai alakulását, mégis támpontot nyújtanak mindazoknak, akik szeretnének tovább látni a Wu-Tangen és Eminemen.
Chance The Rapper
A chicagoi Chance The Rapper egyedi színt képvisel a hiphop szcénában. A fiatal MC 10 Day című mixtape-jével debütált, ám a sikert az Acid Rap (kritikánk itt) című anyag hozta meg, amely nekünk is nagyon tetszett. Chance nem mindennapi módon ötvözi lehengerlő flow-ját álmatag énekbetétekkel. Az ének persze néha énekbeszédbe csúszik, és a jazzes, pszichedelikus alapokkal együtt eddig felfedezetlen területekre kalauzolja el a hallgatót. Chance népszerűsége hihetetlen gyorsasággal növekszik, és Ab-Soultól kezdve Lil Wayne-en keresztül Justin Bieberig már mindenkivel jegyez egy közreműködést. Különleges hangvétele, furcsán fülbemászó zenei megoldásai a gengszter rapről elhíresült illinoisi város másik oldalát mutatják be. (Aki nem tud betelni az ifjonccal, az nyugodtan próbálkozzon Chance kisöccsével, Taylor Bennettel is, aki nagyon hasonló stílust képvisel)
Mire hasonlít: A fiatal Kanye West LSD-n.
Mit hallgass meg tőle: Acid Rap (mixtape)
Young Thug
Nem is kell arra jobb bizonyíték, mennyire új időszámítást írnak a hiphopban, mint hogy ha egy rapper Lil Wayne-t tartja példaképének. A sok „csak az a ríl, ha rílség van” arcot kiborító Young Thug azonban nem egy Wayne-klón, és még egy kicsit sem hasonlít a klisé rapperekre. Szétszívott, autotune-ozott számai mintha nem is e világból valóak lennének. Néha kicsit megpörgeti, néha kicsit lazára veszi, hogy danolásszon valamit – és mindezt egy verzén belül. Az orrpiercinges MC megjelenésével is magára irányítja a figyelmet: első tévés szereplésén például haját Leia hercegnős kontyba fogta össze, amúgy pedig előszeretettel visel női(es) felsőket. A magának egyre nagyobb helyet követelő trap zenei szcénán belül Young Thug egy igazi unikum – akármilyen értelemben. Érdemes rá odafigyelni, mert zseniálisan idegesítő produkciói vagy kivágják a biztosítékot, vagy örökre megszereti az embert.
Mire hasonít: Lil Wayne legbetegebb pillanatai.
Mit hallgass meg tőle: 1017 Thug (mixtape)
Ratking
Szerencsére nem tűntek el teljesen a hagyományos MC-DJ formációk, ám nehéz újat hozni ezen a téren. A Ratking egyike azon kevés kivételnek, akik ritmuskovácsok garmadája helyett házi producerrel dolgoznak, és olyat főztek ki, hogy a tíz ujjadat is megnyalod – kétszer. A new yorki csapatot talán leghelyesebb a Joey Bada$$ fémjelezte Beast Coast skatulyába helyezni, ám zenéjük messze túlhalad a nosztalgia-faktoron. Hála Sporting Life-nak ritmusügyileg valami egészen elképesztő dolgot kapunk az arcunkba. Első blikkre kicsit kaotikus, rengeteg vokál hangmintával megbolondított furcsa ritmusok, amelyek körülbelül úgy hangzanak, mintha Dizzee Rascal boom bapet próbálna csinálni. Ha ehhez hozzáadjuk még a csapat frontemberét, a hiányos fogsorú Wikit, valamint a puero ricoi-jamaikai ízeket hozó, rappelés helyett inkább flegmán dudolászó Haket, akkor egy egészen letaglózó végeredményt kapunk. So it goes című nagylemezüket a kritikusok imádták, és a csapatnak minden esélye megvan rá, hogy az alternatív hiphop egyik nagy mérföldköve legyen.
Mire hasonlít: Da Bush Babees, Joey Bada$$ és Dizzee Rascal szerelemgyereke.
Mit hallgass meg tőlük: So it goes
Lil Bibby
Az interneten az a hülye vicc terjeng, hogy Lil Bibby 6 éves korában lépett pubertás korba, és ezért lett olyan bivaly hangja a szemtelenül fiatal rappernek. A chicagoi színtérről érkező Bibby új ízeket csempész az erőszakos, és sokszor monoton drill zenébe. Nem csak hangfekvése, de zenei látásmódja miatt is érdemes befülelni ezt a srácot, hiszen ahelyett, hogy az elektronikával megtűzdelt kliséket ismételné, előszeretettel nyúl a hangmintázás tudományához, és a kemény, túlfeszített ritmusokat sokszor fenekestül forgatja fel egy-egy látszólag stílusidegen elemmel. Bibby brutális, mély hangja már önmagában megér egy misét, így nem csoda, hogy a mainstream világ is felfigyelt a szöveggyárosra, és legújabban már Nicki Minaj és Juicy J mellett szeli a rímeket.
Mire hasonlít: King Loiue, Chief Keef, Lil Herb
Mit hallgass meg tőle: Free Crack (mixtape)
Bones
A cloud rap messze a legizgalmasabb dolog, amelyet a hiphop valaha is kitermelt magából. A maszatos, agyoneffektezett alapokon álmatag hangon szövegelő rapperek Alice Csodaországába kalauzolják el a hallgatót. A sokszor lo-fi technikákkal dolgozó MC-k közül az egyik legkiemelkedőbb egy hosszú hajú fehér srác, Bones, akinek befordult, szuicid zenéje igazi felüdülés az örökké szilikon mellű kurvákkal partizó rapperek után. A karrierjét Th@ Kid néven kezdő fehér csóka gyors egymánutánban pakolja ki ingyenes mixtape-jeit, amelyekből a DeadBoy-ról ódákat zengtünk. Ameddig a legtöbb cloud rapper csupán egy eszközként használja a sötét tónust, Bones teljesen belefeledkezik darkos világába, és az extrémitásig kitolja a stílus határait. Videó klipjeiben előszeretettel ássa elő a letűnt VHS-korszakot, és elnézve kisfilmjeit az embernek sokszor az az érzése támad, hogy ez valami özönvíz előtti Ideglelés filmzenéje. (Érdemes megemlíteni Bones mellékprojektjét is, a Surrender Dorothy-t, ahol hasonlóan szomorú alapokon mutatja meg T-Painnek, hogyan is kell helyesen használni az autotune-t)
Mire hasonlít: Yung Lean, SpaceGhostPurrp, klasszikus Three 6 Mafia
Mit hallgass meg tőle: DeadBoy
