A cégek mentik meg a zenészeket

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

(x) Bő egy évtizede minden zenekar és zenész új pénzforrásokat keres a megszűnő lemezeladások és a koncertek mellett. Ezt általában a sok kicsi sokra megy elv alapján akarják megoldani, kicsi iTunes, kicsi Spotify, kicsi Deezer és így tovább, de van egy igazán nagy bevételi forrás is. Három kérdés, és Linczényi Márk megmondja hogyan juthatunk hozzá.

Ez a forrás 1,34 milliárd dollárt folyatott 2014-ben a zenészek zsebébe az USA-ban, és az angoloknál is hasonló nagyságrendű összeget jelentett. A cégek és a zenék-zenekarok szponzorációjáról van szó, ami mindenkinek lehetőséget ad új bevételekre. Igen mindenkinek, a norvég black metal zenekarnak ugyanúgy, mint a mulatóst játszó magyar zenésznek. Mindössze érteni kellene hozzá, hogyan szerezzük meg ezt a pénzt, de talán az összes bevételi lehetőség közül ez áll a legtávolabb egy átlagos zenekartól vagy zenésztől.

Pedig a képlet egyszerű és már itthon is tanítják. Adott egy zenekar vagy zenész, akinek rajongói vannak és hiteles a rajongói előtt, különben nem is szeretnék, nem rajonganának érte. Adott egy cég, aminek sok-sok pénze van, nem hiteles, hiszen mindenki tudja, hogy csak eladni akar, de szeretetet akar vásárolni, mint egy szingli egy hollywoodi filmben Valentin napon. Amikor a zenekar és cég egymásra talál, elvileg mindenki nyer.

Mindez persze sok nehézséggel jár, egyrészt sokat és jól kell tárgyalni ahhoz, hogy egy olyan együttműködés szülessen meg a zenekar és a cég között, ami mindkettőt építi, a zenekar hiteles marad a rajongói előtt, nem kezd karaktergyilkosságba, a cég pedig kreatívnak és menőnek mutatkozik a zene vagy a produkció felhasználásával. Másrészt a zenészek, zenekarok és menedzsmentjük általában nehezen kommunikálnak cégekkel, ritkán folytatnak profi üzleti levelezést, mert nincs is olyan partner a cégeken, ügynökségeken kívül, aki ezt megkívánná. Aztán persze meg kell találnod pontosan azt a céget, akinek a te rajongótáborodra van szüksége, és még hosszan sorolhatnánk.

Mindez elérhető itthon is, és nem csak Quimby és Tankcsapda színtű zenekaroknak, hanem szinte mindenki találhat megfelelő céget, csak meg kell győzni őket. Sőt, két éve tanítják Budapesten, hogyan is kell ezt csinálni, közelebbről a Kolin zenekarból ismerhető Lincényi Márk szervezésében, aki egyébként a magyar reklámzenék messziről is látható részét írja, illetve többek között zenekarokat, zenei brandeket köt össze cégekkel.

1. Mi a szerepe a magyar zeneiparban a reklámzene szerzőnek/producernek?

Én felelek azért, hogy minél távolabb kerüljünk a stockzenétől, minél közelebb az egyedi zenéhez. Én vagyok az, akitől azt kérik, hogy három nap alatt másoljak le pontosan egy Grammy díjas hangfelvételt úgy, hogy rá is lehessen ismerni, meg ne is. És én vagyok az, akinek ezt a feladatot úgy kell megoldania, hogy az ügyfél és az ügynökség is elégedett legyen, és én se kapjak levélbombát a tévénézőktől.

Régi, de nagy kedvenc, Lily Allen új lemezét hirdette, a John Lewis áruház netes rendelőoldala pedig a hirdetésében használta fel a Somewhere only we know-t. Mindenki nyert, Lily Allen hatékonyan hirdette új albumát, a cég pedig egy kedves animációs klipet kapott az énekesnő dalával.

2. Hogyan látod a hazai zeneipar helyzetét brandépítés, szponzoráció szemszögből?

A hazai zeneipar esetében még gyerekcipőben jár ez a terület. A filmipar az, amelyik már jóval előrébb tart, illetve a reklám. Így egy kicsit alárendelt szerepben kell a két iparág között úgy lavírozni, hogy közben művészileg értékelhető zenei tartalom jöhessen létre, amivel - miután bevételt termelt a két említett iparágból - kezdhetünk bármit a későbbiekben, akár zenekarosdit is játszhatunk. Ez utóbbi - véleményem szerint – azért is fontos, hogy zenekari cimkével ellátva felértékelje a későbbiekben eladásra szánt tartalmainkat.

Még egy alap hirdetés, a Volkswagen és a Depeche Mode, ami szintén mindenkinek jó, és azt is megmutatja, hogy nem kell mindig belebeszélni a reklámba, inkább szóljon a zene!

3. Érdemes ilyesmit itthon oktatni?

Rengeteg időt/jópofizást/mutyizást/nyalást megspórolhatunk vele. Ahhoz, hogy a saját bőrünkön tapasztaljuk, milyen felépíteni egy zenekari brandet, hogyan kell szakmai kapcsolatokat kiépíteni és azokat ápolni, hogyan kell kommunikálni, jogosítani, értékesíteni stb. egyrészt nagyon rá kell érnünk, másrészt nagyon szerencsésnek kell lennünk. Úgy érzem, mindkettő ritka kiváltság, ezért érzem szükségszerűnek egy olyan kurzus létezését, amely naprakész kézikönyvül szolgál zenészeknek, managereknek, bookereknek, sajtósoknak.