Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
2015 elején, az Irodalmi Jelen jóvoltából egy meglehetősen érdekes válogatás jelent meg a világhálón, amely az előző év legirodalmibb dalait tartalmazta. E összeállítás mentén a 1G Records kötelékéhez tartozó Gypo Circus Feledd, és táncolj című dalát igyekezzük most irodalmi szempontok alapján egy kicsit közelebbről megvizsgálni. Tehát itt most nem a lemezkritikákra jellemző, főleg zenei benyomások leírásával operálunk majd, hanem az Irodalmi Jelen-cikk nyomán teljesen lekorlátozzuk érdeklődésünket a dal szövegére.
Az önmagát ethno-punk stílusúnak aposztrofáló, 2011 óta létező, szegedi formáció egyébként a közelmúltban a Barba Negra Trackes, 20 éves jubileumi Ganxsta koncerten való közreműködésével hívta fel magára a figyelmet, emellett egyébként a Ganxsta tribute mozgalom aktív résztvevője is, elég csak a Szerb határ felé című dal feldolgozására gondolnunk.
A cikket ihlető írás egyébként ide kattintva érhető el.
„Ilyen lehet egy modern bordal. Most nem kell operákba ágyazni, hogy azt dalolják a fülünkbe, „gondold meg és igyál, örökké a világ sem áll”, elég csak rákattintani erre a számra: Feledd és táncolj” – áll az Irodalmi Jelen írásában. És valóban, ha nem vesszük figyelembe ezt az állítást, akkor is hasonlóak lehetnek az első benyomásaink a dalról. Utoljára ilyen érzéseim a Magna Cum Laude Pálinka dalának meghallgatása után voltak jó régen, amely még a szövegének szabott régies, népies jelleg miatt rá is erősít erre a hangulatra. A cikkben használt „modern”, mint jelző, jelenesetünkben a Gypo Circus-szöveg jóval hétköznapibb és köznyelvi voltára utal. De mi is az a bordal?
A bordal népi lírán egyik alapműfaja. Olyan dal, amelynek alaphangulatául a bormámor szolgál, ezért természetesen főleg borozás közben éneklik, és annak fogyasztására bíztat, vagy magát az italt dicséri. Csapongó gondolatmenetű, általában tréfás, ritkábban komoly módon fejez ki általános reflexiókat, szerelmi, baráti, vagy hazafias érzéseket. Ezeket természetesen a részeges hangulat, és a vidám társaság fokozza. (pincézés, kocsmázás, bálok, családi és baráti összejövetelek) Kedvelt szövegbeli közhelyei a munka és az ivás szembeállítása, és a búfelejtő mámor dicsérete. Nyilván elsősorban a bortermelő országokban alakult ki, de persze számos testvérműfajjal rendelkezik. (mulatónóta; ivónóta; népi, fél-népi, vagy irodalmi bordal). Pár jeles képviselője: ha egészen az ókorig visszatekintünk, láthatjuk, hogy talán a legelső bordalköltő Anakreón volt. A magyar mezőnyt olyan költőink képviselték a műfajban, mint például Csokonai, Vörösmarty, vagy Kölcsey, a leghűbben azonban Petőfi Sándor bordalai adták vissza a műfaj hangulatát. Petőfi legelső publikált verse (1842. május 22. – Athenaeum folyóirat) A borozó is egy bordal volt.
Ha elvonatkoztatunk a Feledd, és táncolj hangszerelésétől, valamint videoklipjétől, (amik egyébként tökéletesen bemutatják az együttes népi-punk mivoltát – van itt mező, tehén, kis piros vonat, elhagyatott, falusi állomás, állomásfőnök, magyar kártya) már a szöveganyagra rápillantva is feltűnhet, hogy nem egy tipikus verze-refrén-verze-refrén-bridge-refrén felépítésű pop-dalról van most itt szó. Ez a benyomás még inkább azt az érzést keltheti bennünk, hogy egy verset, egy bordalt olvasunk. Ez persze nem egy minden esetben szükséges kritérium, csak egy valóban érdekes egybeesés. Az első refrént egy közös nagy népdalos csorda vokállal oldotta meg a zenekar, míg a szöveg elolvasása után refrénnek tűnő utolsó négy sor, egy igazi dalnak megfelelően csak a szám végén tűnik fel négyszer.
Mikor eljött a reggel, lassan kiment a vegyszer,
a pohárban kevés a bor.
Oldalára fordult, az agyam bemozdult,
talán láttam már valahol.
Lehet, hogy ő volt éjjel, aki
tele kéjjel a nyakamra csókot lehelt.
Rengeteg gint ivott jéggel,
honnan jött, kérdeztem,
lehúzta és már tovább terelt.
Persze, nem tudta előre azt, hogy kevés a rőzse,
zsebemben kezem, csak aprót kavar.
A pincér is rám szól, de volt már így párszor,
a lány legyintett, hogy nincs semmi baj.
Még fizetett egyet, aztán intett, hogy menjek,
ráférne egy pohárka bor.
Én mondtam, hogy nem megy,
de mégiscsak kellett,
az utcában már csak így dalolt.
Feledd, és táncolj, ha szakad a kép!
Százszor is elhagy az igazi még!
Ébredj fel, táncolj, míg pörög a gép!
Százszor is elhagyod az igazit még!
Feledd, és táncolj, ha szakad a kép!
Százszor is elhagy az igazi még!
Feledd, és táncolj, ha szakad a kép!
Százszor is elhagyod…
A szöveg felépítése tehát a 4 versszak és dalvégi refrének vonalát követi, amely meglehetősen egyedi a mai zenei világban. Nem is igazán jut eszembe olyan dal a közelmúltból, amely hasonló szerkezettel operálna.
A dal rímképletét meglehetősen nehéz meghatározni, hiszen egy zeneszöveg esetében nincsenek minden esetben kanoninizálva a sorok: azaz bárki, bármilyen sorhosszúsággal, vagy változatban leírhatja az adott versszak sorait. Jelölheti az áthajlásokat, vagy a rímeknek megfelelően is igazíthatja a sorokat. Ami biztos, hogy a dalban erősen érvényesülnek az azonos soron belüli rímek (mikor eljött a reggel, lassan kiment a vegyszer; oldalára fordult, az agyam bemozdult; persze, nem tudta előre azt, hogy kevés a rőzse; még fizetett egyet, aztán intett, hogy menjek). A versszakokról azért általánosságban kijelenthető, hogy a keresztrím formulája jelen van bennük, hiszen legtöbb esetben a második és negyedik sorok végei összecsengenek: a pohárban kevés a bor - talán láttam már valahol; tele kéjjel a nyakamra csókot lehelt - lehúzta és már tovább terelt. A versszakok rímképletéről tehát megállapítható, hogy a páratlan sorok hosszabbak, sorközi rímekkel, míg a páros sorok összecsengenek a sorvégeken.
1. Mikor eljött a reggel, lassan kiment a vegyszer, A, A
2. A pohárban kevés a bor B
3. Oldalára fordult, az agyam bemozdult, C, C
4. Talán láttam már valahol B
A dalt záró refrének ennél jóval egyszerűbben lekövethetők: Mindegyik sor rímel (bokorrím), a páros sorok a ragozásukat leszámítva ugyanazok, míg a páratlanok egymás szövegváltozatai:
1. Feledd, és táncolj, ha szakad a kép!
2. Százszor is elhagy az igazi még!
3. Ébredj fel, táncolj, míg pörög a gép!
4. Százszor is elhagyod az igazit még!
Az összecsengő, sorvégi, egy szótagos szavaink: kép, még, gép egyszerű tiszta rímek. Végtelen egyszerűség és könnyen megjegyezhetőség jellemzi a refrén sorait, ahogy egy bordalhoz illik, ez ugyanis megteremti az együtténekelhetőség lehetőségét.
A bordal, mint versforma – ahogy ez érezhető is – nem igazán igényli és nem is műveli a túlírt, túlságosan megművelt formákat. Ez annak is köszönhető, hogy alapvetően egy népi formáról van szó, és bár Petőfiék ezt irodalmi szintre emelték, mégis a népies formákhoz és az autentikus szövegállományhoz hűen tették ezt. A szöveg meglehetősen erős a szituáció és annak settingjének megteremtésében: Egy tipikus, „másnap” átélt, a különböző ittas képszakadásokat összerakni igyekvő srác gondolatmenete. Természetesen a lány és az alkoholmámoros flört, mint toposzok nem hiányozhatnak a megfelelő hangulathoz. Hogy a bordal kellően modern legyen, számos hétköznapi kifejezés került bele a szövegbe legyen az főnév, vagy ige. Ilyen például a rögtön a nyitósorban megjelenő „vegyszer”, amely egy könnyed, kábítószeres behatású buli képét is elénk vetítheti. Természetesen egy bordalhoz illően a különböző italok elnevezésének is meg kell jelenniük a szövegben: a bor többször megjelenik, de a gin is feltűnik. A rőzse szó szövegbe írása is egy sokoldalú megoldás. Míg eredeti értelmében gyakori szereplője különböző népdaloknak, itt a kontextust is figyelembe véve, egy szlenges elnevezése lehet a rosé bornak. Ez egy tökéletes példája a népi-hétköznapi egyensúly megjelenésének. Hétköznapivá teszi a szöveget még az apró megjelenése, amelynek a zsebben kutatása szintén egy teljesen tipikus kocsmázós kép, míg a pörgő gép utalhat a szórakozóhelyen működő zenegépre, vagy magára a teljes mulatságra. Modern nyelvünkben használt igékkel is gyakran operáltak a srácok a szöveg megírásánál: a bemozdul, a lehúzta, vagy a pörög kifejezések nem éppen egy klasszikus, romantikus dalban megjelenő igék. A „szakad a kép” összetétel pedig egy megint csak nagyon 21. századi kifejezése annak, milyen érzéseket, tapasztalatokat él át egy ittas egyén.
A szöveg a különböző költői eszközöknek ugyan híján van (talán a soráthajlás megemlíthető, de ez nagyban függ attól, hogyan különítjük el a sorokat) de költői képeket akarva akaratlanul is találunk benne. Különböző, könnyen értelmezhető szimbólumok találhatók a szövegben, mint pl. a lány, a nő karaktere, akivel az éjszakát töltöttük, vagy természetesen a bor, mint visszatérő motívum, ugyanúgy ahogy a rőzse, amit már említettünk, mint lehetséges metafora. A leggyakrabban előforduló költői kép természetesen a megszemélyesítés, hiszen minden dalszövegnek szánt szövegben van annyi költőiség – ha erősen irodalmi, ha nem – hogy akár a legegyszerűbb szinten is, de használjon megszemélyesítéseket. Erre példák: „eljött a reggel”, „kiment a vegyszer”, „agyam bemozdul”, „szakad a kép”, „pörög a gép”. Kicsit bonyolultabb és mélyebb képekre, ezen is belül pl. a metonímiára is találni a szövegben példát. Ilyen pl. a pörgő gép, ahol a gép, gépezet magára a teljes bulira, az összejövetelre, és az abban résztvevő emberekre, társaságra is utalhat.
Összességében kijelenthető, hogy a dalszöveget jegyző Hegyesi Bandi nagyszerűen eltalálta az egyensúlyt a klasszikus értelemben vett bordal és modern nyelvhasználatunk között. Ezeket a hatásokat, a dal hangszerelése és a klip képi világa szintén nagyszerű módon erősíti és reprezentálja. Ha pedig maga a Gypo Circus felkeltette az olvasók érdeklődését, legközelebb március 14-én a Fonó Budai Zeneházban élőben is megtekinthetik a zenekart, ahol a Cimbaliband társaságában lépnek majd fel a srácok. Az ugrálás és a jókedv látatlanban is garantált!
Verselemzés: Dobos Gábor
