Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Annyira sokkolt a Volt pénteki napja, hogy csak most jutottam el odáig, hogy bármit is írjak róla. Pedig ugye előre bejelentették, hogy teltház lesz, számíthattam volna a nehéz órákra. (Fotó: Mudra László/Volt.hu)
A Motörhead még elment. Mármint normálisan lehetett Lemmyéket nézni, kb. annyian voltak rajtuk, mint Slash-en. Ami egyrészt több a szokásos Motörhead-tömegnél, másrészt annyira nem meglepő. Lemmy beteg, ez látszik is rajta. Mondják, hogy az alkohol tartósít, de nem örökké. Lemmy mindent megtett az elmúlt ötven évben, hogy bebizonyítsa az ellenkezőjét, de végül nem ő győzött. A színpadra azért még feláll, nem is hiszem, hogy tudna nagyon mást csinálni, de azért rossz volt látni, ahogy remegő kézzel basszusgitározik, és hogy mennyire nehezen mozog. Nem mintha korábban szaladozott volna, de most a dobszólón kívül lényegében semmit nem mozdult. A hangja és a kiejtése sem volt soha az az úri angol, de most már alig érteni. Igazából azt morgott bele a mikrofonba, amit akart, szavakat nem nagyon hallottam, max a refréneknél. A zenélése ettől függetlenül rendben van, a basszusgitárja is ugyanolyan tökéletesen szól, mint eddig, illetve van két társa, akikre bármikor támaszkodhat. Phil Campbell gitáros nagyrészt át is vette a frontemberi szerepet, és lehet ezt már csak én látom bele, de sokszor aggódva figyelte a főnököt. Ha van ember, akiről elhiszem, hogy a színpadon fog meghalni, az Lemmy. Valószínűleg neki sincs más terve, de ez még ne most legyen. Így, nagypapisan is a Motörhead a világ legjobb rock and roll zenekara.
Ami meg ezután jött, azt nehéz szavakkal leírni. A Parov Stelar alatt úgy megtelt a fesztivál, amilyet itt én még nem láttam. A színpad bal oldalát már biztonsági emberek zárták le, annyira nem lehetett odaférni, de a jobb is úgy bedugult, hogy már a VIP teraszra sem lehetett bemenni. A legmókásabb viszont a tanácstalanul lézengő Motörhead-rajongók voltak. Néhányuk elment a Moby Dick koncertjére, de a legtöbb valószínűleg Lemmyék után menekült a helyszínről, mivel a Magyar Thrash Metal Királyain sem voltak túlzottan sokan. Aztán meg elkezdődött Guetta, ácsorogtunk kicsit a nagyszínpad szélénél, és idénre lezártuk a voltos kalandjainkat.
