Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Subscribe az utóbbi évek legnépszerűbb magyar rockzenekara, akik sajnálatos módon épp idén nyáron szüntetik be működésüket határozatlan időre. Gitárosuk, Horváth Attila tavasztól a SuperSize Recordings vezető hangmérnöke is, így nem hagyhattuk ki a lehetőséget, hogy kifaggassuk a Balaton Methodról, hiszen amellett, hogy zenekarával szerepelt a filmben, a szakmai oldalról is kérdezhettük.
Hogy kerültetek a Balaton Methodba?
A film rendezője, Szimler Bálint régi cimborám. Ő már jóval korábban felkeresett minket, szó volt arról, hogy a Kodály Methodban is szerepeljen a zenekar. Ez részben a mi hibánkból nem valósult meg, mivel többszöri nekifutásra sem tudtunk előállni egy olyan átirattal, amivel ők is és mi is száz százalékig elégedettek lettünk volna. Amikor a Balaton Method szóba került, én ismét nagyon lelkes voltam, és szerencsére második nekifutásra már összejött a közös munka.
Melyik dalotok szerepel a filmben?
A Ringside Seatre esett a választás. Azt szerettük volna, hogy az eleje a lehető legjobban le legyen csupaszítva, hogy aztán újabb és újabb dolgok ússzanak be a hangszerelésbe, amíg a végén minden kiteljesedik..
Azon kívül, hogy ez egy relatíve egyszerűbb dalotok, volt valami más oka, hogy ezt választottátok?
Végül is ez egy szellősebb hangszerelésű szám, másrészt a gitárhangzás is egy ilyen telecasteres, felezett állású sound, aminél nem jön ki annyira, ha nem milliméterre pontosan úgy áll a mikrofon, mint egy stúdiófelvételnél. Meg talán ki is lógott volna a filmből valamilyen nagyon kemény, lehangolt dal, szóval ezért is döntöttünk egy lazább, bulizósabb szám mellett.
Mennyire tudtatok előre felkészülni?
A tényleges forgatási naphoz képest elég későn derült ki, hogy tényleg benne leszünk a filmben. Nyár vége felé már Bálinték is úgy el voltak havazva, hogy nagyon gyorsan kellett eldönteni, hogy ki és hol lesz felvéve. Nem volt megírva előre a forgatókönyv, hogy pontosan mi és hogy lesz majd, egy csomó minden ott derült ki, például hogy pontosan milyenek a helyszín adottságai, így a koreográfiát javarészt ott improvizáltuk.
A vendégül hívott fúvósszekció például két nappal a forgatás előtt kapta meg a kottát, amit a zongoristánk, Zoli írt le nekik. Emellett felkértük közreműködőnek egy ütőhangszeres csapatot, akik színházban is dolgoznak, és hordókon meg mindenféle különleges dolgokon zenélnek. Velük nem is találkoztunk előtte, szóval amíg a többiek elmentek werkfilmet forgatni, addig én velük gyakoroltam. Megcsináltam az egész dal tempótérképét, és mindenkinek az szólt a fülmonitorokban.
„Az egész projekt erősen nehezített pálya volt.”Interjú Lente Viktorral és Lukács Péter Benjáminnal, a Balaton Method hangmérnökeivel (részlet)Viktor: "A felvételek során elsősorban arra kellett törekednünk, hogy elkülönítve, a legjobb minőségben rögzítsük az egyes szólamokat, hogy aztán egy képhez illeszkedő, de zeneileg is élvezetes anyag születhessen. Az utómunka során már kiderült, hogy mely videók engednek nagyobb játékteret."Péter: "Ez folyamatosan egy kompromisszumos helyzet. Folyamatosan azt feszegettük, hogy mi az, amit még ilyen szélsőséges körülmények között meg tudunk oldani úgy, hogy használható anyagot tudjunk rögzíteni, és Marcinak és Bálintnak (Rév Marcell, operatőr és Szimler Bálint, rendező) is figyelembe kellett vennie, hogy mi az, ami részünkről kivitelezhető. Például hogyan tudjuk megvalósítani azt, mint a Hó Márton és a Jégkorszak esetében, hogy beáll a víz közepére három ember énekelni, egy akusztikus és két elektromos gitárral. Nyilván kábelt nem tudsz vezetni a víz alatt, már csak biztonsági okokból sem. Itt például rádiós adó-vevőkkel oldottuk meg a dolgokat. Mindenkin volt egy vezeték nélküli mikrofon, külön az énekhez és külön a gitárhoz, plusz egy fülmonitor, amin keresztül hallották magukat. Majd megjelentek a kóristák is a vízben. A lényeg, hogy minden alkalommal rendelkezésünkre állt egy eszköztár, és abból kellett legózni, hogy mit mivel lehet megoldani."
A helyszín hogy befolyásolta a felvételt?
A hangszereket szét kellett szórnunk, például az épület háta mögött voltak a gitárerősítők a víz felé fordítva, hogy ne szóljanak rá a többi hangszerre, így a dobosok például nem hallották ezeket a szólamokat közvetlenül. Mindenkinek ment a takjel a fülesbe, meg amit még kért. Nem kevés munkára volt szükség, hogy teljesen összeálljon a produkció.
Amikor ez megvolt, eljátszottuk a dalt négyszer, és végül az utolsó verzió maradt. Szerintem az azt megelőző verzióban jobban játszottunk, de az utolsónál szebbek voltak a fények. Ráadásul volt egy ilyen konfettiágyú is, amivel csak kétszer lőhettünk, azt is akkor használtuk el, így egyértelmű volt, hogy az kerül a filmbe.
Azért ezt egy snittben elég kemény lehetett megoldani, hiszen a Subscribe már eleve hat zenészből áll, plusz ugye ott a zongora, meg a kiegészítő hangszerek.
Én pont azért szerettem volna, hogy takjelre játsszunk. Volt például olyan, hogy körbe kellett szaladni a csúszda körül, fel a tetőre, és a lépcső másik oldalán a falon keresztül nem ment át tisztán a rádiójel, egy-egy másodpercre kihagyott, így viszont volt biztonsági tartalékunk a vágáshoz. Tehát nyilván volt utólag egy kis kozmetikázás, editálás, de ez mindenhol így szokott lenni.
Nem tudom, mennyire leszek illúzióromboló, de a fúvósok felvétele külön készült, rögtön a zenekari jelenet után. Beültettük őket egy körbe, szépen be voltak mikrofonozva, és a megírt takra feljátszottak pár verziót. Utólag a keverésnél ezekből választottam ki, hogy melyik kerüljön be a dalba, mivel a végső keverést a mi dalunknál én csináltam. Már rengetegszer kevertem élő anyagunkat, ezért tudom, hogy kell szólnunk, így tudtunk egy kis időt spórolni.
Volt valami mókás sztori a forgatáson?
Mi egy több éve használaton kívüli csúszdán forgattunk, aminek az alja jószerivel már be sem ért a vízbe. Ott állt rajta tizenöt iskolás, és folyamatosan ment a para, hogy vajon mikor fog összeroskadni az egész. Eredetileg sűrűbbre tervezték a csúszdán álló fúvós szekciót, de végül a helyszínen az iskola vezetői és a stáb úgy döntöttek, hogy ezt nem kockáztatják meg.
A dobosunknak, Attilának meg olyan szemgyulladása volt pont a forgatás idején, hogy végig napszemüvegben kellett játszania. Persze folyamatosan sütött is a nap, de talán aznap nézett ki a legsúlyosabban, mert kapott rá valami krémet, amitől folyamatosan könnyezett. Persze megoldotta, szerencsére a dal első felében nem volt sok dolga, akkor tudta törölgetni a szemét.
Összességében hogyan gondolsz vissza a filmre?
Nekem nagyon kellemes élmény, nagyon örülök, hogy benne voltunk az egészben. Az elkészült filmet látva is azt mondom, hogy különleges lehetőség volt.
Van kedvenc dalod a többi előadótól?
A Supernem nagyon tetszik, a kontraszt, ami a dal és a helyszín között van például, de persze hallottam majdnem minden felvételről olyan műhelytitkokat, amikről a mai napig nem tudom pontosan elképzelni, hogyan csinálták, hogy állt a kamera, meg hasonlók. Ilyen például az Akkezdet Phiai, vagy a Punnany háztartási eszközökre hangszerelt száma. Sena dalának a képi világa is nagyon tetszik, amellett, hogy zeneileg is szeretem, szóval egy csomó érdekes megoldás van a filmben.
Hogyan ajánlanád a nézőknek a Balaton Methodot?
Akik szeretik a kreatív ötleteket zenei köntösbe öltöztetve, azoknak biztosan maximális élményt nyújt majd.
A Subscribe utolsó koncertjére augusztus 28.-án kerül sor a Budapest Parkban.
A második fordulóban kicsit változtatunk. A Lángoló Gitárok Facebookján közzétett kép alatt kommentben nevezd meg a Balaton Methodban szereplő kedvenc előadódat és dalodat, valamint jelöld meg egy ismerősödet, akinek ajánlanád a filmet és a játékot. A határidő jövő szerdán kilenc óráig tart, utána következik a harmadik, utolsó forduló. Minden fordulóban egy Sennheiser Urbanite XL típusú, csúcskategóriás fejhallgatót sorsolunk ki, érdemes játszani!
Interjú Osváth Gáborral, a film producerével.
Beszélgetés a forgatásról Jónás Verával, plusz a játék első fordulója.
Szakmai interjú a film hangmérnökeivel, Lukács Péter Benjáminnal és Lente Viktorral.
Fotók: Mark A. Rosta Photography, Balaton Method, Filmfabriq
