Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az új év első dalmegosztásán bőven lehet érezni a téli hangulatot, a szokásosnál több melankolikus, visszafogott, vagy éppen szomorú dal gyűlt össze a két ünnep környékének terméséből. Ezek előadói között kevéssé ismert és még teljesen ismeretlen formációk váltják egymást, illetve találkozhattok két olyan zenésszel is a Roy és Ádám-os Nagy Ádám és a KFT-s Bornai Tibor személyében, akik a szokásostól eltérő oldalukat mutatják meg. Akiket pedig nem jár át a magyar néplélek, azok találnak magukat boldogabb darabokat is, úgyhogy hajrá, és ha valami megtetszett, akkor a poszt végén szavazni is tessék.
Az alábbi dalt író KFT-s Bornai Tibort valószínűleg ismeritek, a vele éneklő Ács Enikőt viszont nagy valószínűséggel nem. Nem is csoda, hiszen tanítónő, de Bornai úgy gondolta, hogy Felébredt a tél című új dalához az ő hangja lesz a legmegfelelőbb. Valahogy az egész, amit itt lejjebb láthattok és hallhattok, nagyon jó példája annak, hogy hogyan lehet minimalista eszközökkel hangulatot teremteni. Ének és akkordbontogatás egy mobilos videón – ennyi az egész, de mégis van benne forralt bor, hóesés, hideg és karácsony. Na meg néhány kép, ami arról mesél, milyen ma az élet Magyarországon.
Mi a nekem való? – kérdezi új dalában a twentees, vagyis pontosabban Balázs Konrád, a zenekar frontembere, merthogy az ő élményei ihlették a számot. A zenekar maga hódmezővásárhelyi, de Balázs Budapestre költözött, ahol nem sikerült olyan gyorsan beilleszkednie, mint ahogy azt előre gondolta. „Több társaságban is megfordulok, mind más jellegű és kultúrájú, és kicsit úgy érzem, hogy egyikhez sem tartozom igazán” – mondja, a dalban pedig hasonlókat, csak kicsit más formában. Nem rossz évkezdés ez a zenekartól, bár azért pár közhelyes megoldás felbukkan a dalszövegben.
A ragga és a rock elemeit vegyíti a Tomatoes Attack, méghozzá nem is rosszul. Nekem Pass the Salt, Please című négyszámos EP-jükről legjobban az instrumentális Outro tetszik, ami megidézi a Middlemist Red Single Switcheroo-jának gitárriffjét, de igazából mindegyik dalban lehet találni valami ügyes megoldást, ilyen például az első szám kalandos basszusmenete. Szóval a rock eléggé rendben van, a raggához meg mondjuk nem nagyon értek, de azt így is kihallottam, hogy bomboklaat. Negatívumként az éneket lehet megemlíteni, amin ha nem is mindig, időnként azért eléggé hallatszik, hogy a ragga valahonnan K-Európából, és nem Jamaikából vagy Londonból szól.
Nagy Ádám vendégművészekkel megtámogatott szólóprodukciója, a Wörk Projekt már az első albumához is elérkezett, amiről most újabb dalt mutatunk. A Roy és Ádám-ből ismert, ezúttal egészen másik arcát mutató zenész a Fekete Madár című számot eredetileg instrumentálisnak írta meg, majd meghívta hozzá Maszkurát tangóharmonikázni, aki végül szöveget is írt hozzá, és el is énekelte. Kíváncsi vagyok, milyen lett volna a dal csak hangszeresen, valószínűleg jobban dominált volna az akusztikus gitár, de azért így is fontos szerepe van. Arra az érzésre pedig a Twin Peaks-hangulatú klip is ráerősít, hogy Nagy a művészibb énjét akarja megmutatni a közönségnek ebben a felállásban.
Január 20-án jelent meg a kazincbarcikai Smink új lemeze, rajta az alábbi klipes dallal. Az Elfogyott szavak erénye a basszus és a refrén, ami elég fülbemászó és lendületes, ez pedig egy pop-rock dalnál fontos és dicséretes dolog. Gyenge pontja meg úgy általában a szöveg, amit nem lehet túl szellemesnek nevezni, főleg a verzékben, pedig mondjuk ez sem ártana egy pop-rock dalnál. Így az összkép kicsit felemás, de azért nem negatív. A dalhoz készült fekete-fehér klipben pedig jórészt a zenekar tagjait láthatjuk zenélés, éneklés és karácsonyfaizzókban való táncolás közben.
A Rotten Roots zenekar saját bevallása szerint az alternatív/indie hangzást a 60-as és 70-es évek rockzenéjével kiegészítő stílusban alkot, de legújabb dalukra pontosabb azt mondani, hogy kilencven százalékban egy Arctic Monkeys-szám. Azt még nem döntöttem el teljesen, hogy a Suck It And See vagy az AM B-oldalán tudnám-e inkább elképzelni, mert mindkét albumról hoz jellegzetességeket, de az biztos, hogy annyira tipikusan Alex Turner-ék zenéjére hajaz a Stellar, mintha egy tribute-zenekar készítette volna el első önálló szárnypróbálgatásként. Ezzel együtt, vagy talán éppen ezért a dal egyáltalán nem rossz, de az elgondolkodtató, hogy mennyire jó, ha egy zenekar saját hangja ennyire egyértelműen azonosítható egy másikéval.
Érdekes számot hozott ki még karácsonyra a #yeahla Eszes Vikivel kiegészülve. A Napraforgó egy Anima Sound System-dalként indul, csak extra könnyed nyári szöveggel, aztán egyszer csak jön a drop, majd egy abszolút kortárs vartyogós elektró. De igazából ez is valahogy olyan kedvesen hangzik, és a kaleidoszkópos-hangfalas jelenetek is teljesen illenek hozzá a klipben, szóval rendben van ez így. Abban a klipben, ami egyébként az animás részek alatt egy lány fejének a strandon történő, nagyon 2015-ös kalandozásáról szól.
Egyszer már találkozhattatok az alvajárók égboltja nevű zenekarral itt a dalmegosztásban, anno egy man bun-os fiatalembernek egy neonáci általi szétveretését tekinthettük meg aktuális videójukban. Jelentem, a zenekar azóta is alterkodik, legutóbbi klipes daluknak a mindenféle drogos elrugaszkodásra ösztönző álomvilág címet adták, és hogy ráerősítsenek, a videóban is mindenféle színes képeket láthatunk, és valami fura bélyeget is, ami végül semmilyen levélre nem kerül rá. Na meg leragasztott szemeket, ami inkább a dal üzenetére reflektál, mely szerint „rettenetesen szomorú a kézzel fogható világ”. És ez az egyébként, ami miatt simán van létjogosultsága a dalnak, ugyanis ez az érzés sajnos időnként mindenkiben felbukkan a mai Magyarországon.
