2017.05.19. 15:46 – KirschAndrás

Kösz mindent, Chris Cornell!

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

19cornellappraisal-superjumbo-1000x600.jpg

A nagybetűs rocksztár jellemzői: emberfeletti énekhanggal és kisugárzással bír, milliomos, gyógyult vagy többszörösen visszaeső szenvedélybeteg, emellett pedig egy magamutogató, arrogáns fasz. Nos, Chris Cornellt már csak azért is lehetett szeretni, mert ez utóbbi a legkevésbé sem volt igaz rá, sőt, „A” sztárallűröktől totálisan mentes zenész benyomását keltette. Ennek szellemében következzen egy válogatás életművének olyan szerzeményeiből, melyekből ugyan nem lett Black Hole Sun-kaliberű sláger, mégis zseniálisnak titulálhatjuk őket – természetesen a teljesség igénye nélkül.

Soundgarden – Hands All Over

Akárcsak a Nevermind, a Badmotorfinger előtt is volt élet a Földön. A méltatlanul alulértékelt Louder Than Love lemez egyik legerősebb dala, mely előrevetítette, hogy az uszkárfrizurás hajlakkrockot valami jóval izgalmasabb dolog fogja felváltani.

Soundgarden – 4th of July

Ezt a szerzeményt nyugodtan kinevezhetjük a Soundgarden-életmű legsúlyosabb és legsötétebb darabjának. Ezért a zenei alapért cserébe bármelyik Zetor-arcú sludge zenekar alátette volna az égő Zippo öngyújtót a benzinben pácolt déli zászló alá.

Chris Cornell - Disappearing One

Az Euphoria Morning albumot – meg úgy általában Cornell szólómunkásságát – nem mindenki szerette, és talán nem is volt egységesen magas színvonalú. De tény, hogy jó néhány gigászi dalt felvonultatott.

Audioslave: Set It Off

Az első Audioslave-lemez pontosan azt nyújtotta, amire számíthattunk: a Rage Against The Machine bájosan bunkó groove-jai Cornell énekével olyan elegyet alkottak, ami a kínai nagy falat is átütötte volna. Feltéve, ha Tom Morellóék hajlamosak kárt tenni egy kommunista ország emblematikus építményében.

Audioslave: Yesterday To Tomorrow

A második album már korántsem volt olyan kiszámítható, mint – amúgy méregerős – elődje, sőt, az is világossá vált, hogy a dallamok határozottan jól állnak az Audioslave-nek.

És végezetül:

Temple Of The Dog: Say Hello 2 Heaven

(…)

 


soundgarden audioslave chris cornell temple of the dog



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása